Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-41

182 41. országos ülés 1897. február 5-én, pénteken. szemembe ötlött, hogy például a vizbe esettek és villámtól sújtottak felélesztésének módja hiányzik belőle. De legtöbb esetben a nép olyan oktatást nyer belőle, a melyet megért és hasznosíthat. Az 5000 példány elfogyása után folytonosan érkeztek iratok, a melyekben még kértek ilyen könyvet. Én tehát tegnapi felszólalásom kiegészítéseképen utalok arra, hogy az ezelőtt hét évvel kiadott könyvnek alkalmi átdolgozását kiegészítésekkel a t. belügyminiszter úr figyelmébe ajánlom, abból a szempontból, a mit tegnap általában ajánlottam. A könyv olyan jól, népies nyelven van irva, hogy alig kell hozzá tenni valamit, és igen örülök, hogy van ilyen mű, a melyet csak revideálni, kiegészíteni kell; annál könnyebben lehet a felvetett eszmét megvalósítani. E tételt különben elfogadom. Elnök: Kivan még valaki szólani? Ha nem, a tétel elfogadtatik. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa): Törvénytelen ágyból származott, Bécsben és egyéb lajtántúli lelenczházakban ápolt gyermekek tápdíjainak visszatérítése 46.000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa): Közbiztonsági kiadások és bevételek. Rendes kiadások : XVI. fej. 8. czím. Rendes bevételek : III. fejezet 4. czím. Kiadás. Közbiztonsági alap 150.000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa): Országos csendőrség és a predeáli nemzetközi vasúti állomáshoz kirendelt személyzet szükséglete 4,796.504 forint. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Kérem, foglalják el helyöket. Az ülést újra megnyitom. Lehoczky Vilmos jegyző: Rakovszky István ! Rakovszky István: T. képviselőház! Az 1897-iki állami költségvetésben . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Rakovszky István :... az országos csendőrség tételénél egy 165.130 forintnyi költségtöbblet mutatkozik. Ha az indokolást megtekintjük, azt látjuk, hogy a mai csendőrségi állománynál minden 48 négyszögkilométerre esik egy csendőr. Az 1894-iki állami költségvetés szükségesnek találta, hogy a csendőrség létszáma annyira szaporíttassék, hogy legalább is 30 négyszögkilométerre essék egy csendőr, és hogy ez elérhető legyen, szükségesnek tartotta a csendőrség létszámát 1856 emberrel szaporítani. 1894-ben és 1895-ben 1056 emberrel lett a csendőrség szaporítva. A múlt évben fináncziális tekintetekből nem történt szaporítás. Ez idén a t. belügyminiszter úr csak 217 fővel akarja azt szaporítani, úgy, hogy ezen szaporítás után minden negyvenedik négyzetkilométerre esnék egy csendőr. Az indokolásban azt is felhozza a t belügyminiszter úr, hogy az igen súlyos és kemény szolgálat miatt nagyon sok csendőr idő előtt hagyja el a csendőrség állományát és inkább polgári foglalkozás után néz. Másrészt igen sokan idő előtt válnak rokkantakká és ezáltal az államkincstár terhére lesznek. Szívesen szavaznám meg e tételt, mert tagadhatatlan, hogy mióta a csendőrség intézményét behozták, Magyarországon a közbiztonság minden tekintetben javult. Elismerem ezt örömmel, mivel a mikor behozták, nem nagy rokonszenvvel fogadták a csendőrség intézményét, mert benne a Bachkorszakbeli zsandárságot vélték felélesztve látni és mert nem szerették volna hogy ezen csendőrséget, a mint akkoriban történt, a politikai kémkedésre, üldözésre és a politikai jogok elkobzására alkossák. E tekintetben oly elfogultság volt az országban, hogy attól csak nehezen tudott szabadulni. Készséggel elismerem, hogy kezdetben a legkisebb panaszok sem merültek fel, de az utóbbi időben oly irányban alkalmazták a csendőrséget, mely kihívja a kritikát. Mi ugyanis azt látjuk, hogy a csendőrséget nemcsak a közbiztonság szempontjából alkalmazzák, bár nem a csendőrségben volt a hiba, hanem a politikai hatóságokban, melyek rendelkeznek felette, de felhasználják azt a politikai irányzatban, hogy a néppártot vagy az ellenzéket zaklassák és elnyomják. (Úgy van! bal felől.) Magamnak is vannak e tekintetben tapasztalataim a népgyűlésekből. Én részint mint szónok, részint mint egyszerű hallgató részt vettem legalább is huszonöt népgyűlésen. Valamennyi népgyűlésen, a hol én résztvettem, a legkisebb rendetlenség sem fordult elő. És mégis mit láttunk? Egy óriási zsandársereget az egész megyéből összpontosítva. Hogy miért ? Nem tudtak megérteni, mert nem volt reá szükség. Arra azonban senkisem gondolt, hogy a mikor így egészen hasztalanul összpontosították a csendőrséget, az egész rayont, az egész kerületet csendőrség nélkül hagyták, úgy, hogy az illető gonosztevő urak, tolvajok stb. nagyon jól érezhették magukat. Én nemcsak ezt rovom fel, hanem azt is, hogy például a szécsényi gyűlésen a csendőrséget akként alkalmazták, hogy a rend- és csendbontókat ők védték. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) El lett kerítve a szónoki tribün; azon a szabad helyen pedig, a melyet a csendőrség elkerített, voltak az odavaló tisztviselők fedezete alatt a rendbontók. Hogy mennyire veszélyes ez nemcsak a törvénytisztelet szempontjából, hogy