Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-40

Í66 40. országos ülés 1897. február 4-én, csütörtökön. olcsóbban szerezhessék be ezeket a szereket, a melyek szükségesek arra, hogy őket ismét munka­képesekké tegyék. Daczára ezen magas árak­nak, mégis kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a gyógyszertárak legnagyobb része alig képes a mai forgalom mellett megélni. Valamivel jobb helyzetben vannak ugyan a nagyobb gyógyszer­tárak tulajdonosai, de ezen gyógyszertárak sem jövedelmeznek a munkajutalmat is beleértve többet, mint a befektetett tőkének 7—8 szá­zalékát. Néhány szóval még hazai fürdőinkről kí­vánok beszélni, (Halljuk! Halljuk!) a melyeket különösen hazánk keleti részén tartok igen fon­tosaknak. (Helyeslés.) E részeken ugyanis az ásványoknak oly gazdagsága van, a minőt Európa egyetlenegy vidékén sem találunk. S ennek daczára azt látjuk, hogy évenként milliók és milliók vándorolnak külföldre, a nélkül, hogy ezen ügy csak egy lépéssel is előre haladt volna. Én e tekintetben arra hivom fel a t. bel­ügyminiszter úr figyelmét, hogy — ha másként nem lehet — talán kamatmentes állami köt­vényekkel lehetne odahatni, hogy ezen nagy jövedelmi forrás, ezen óriási tőke arra használ­tassák fel . . . (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Bernády György:... a mire hivatva van és hogy ezen gyógyfürdők és ásványvizek megszűnjenek egyszerű mulatóhelyek és élvezeti ezikkek lenni és szolgáljanak arra, a mire predesztinálva vannak : hogy világfürdőkké s igazi gyógyszerekké váljanak. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez által kettős czélt lehet elérni, mert a míg egy­felől mód és alkalom nyújtátik azon szegény vidékek lakóinak a megélhetésre, egyszersmind megakadályoztatik az, hogy az évenként ki­vándorló milliók itthon maradjanak. Ezek után, t. ház, bizalommal viseltetvén a kormány és a t, belügyminiszter úr iránt, a tételt elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az idő előre haladván, a vita folytatását holnap 10 órakor kezdődő ülésre ja­vaslom halasztani. (Helyeslés.) Ezen ülés napi­rendje volna ugyanaz, a mely mára megállapít­tatott. (Helyeslés.) Ezt tehát a ház elfogadja. Következik már most a?, interpelláczióra adandó felelet. (Halljuk! Halljuk!) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Kossuth Ferencz t. képviselő úr folyó évi január 28-adikán a következő interpellácziót intézte hozzám (ol­vassa) : »Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak az orosz kanczellár párisi és berlini utazásainak czéljáról ? Ha van, szándékozik-e ez iránt a képviselő­házat tájékozni ? Szándékozik-e odázhatni, hogy az orosz kan­czellár utazásai által körvonalozott politikai akczió ne történjék az osztrák és magyar mon­archia háta megett, és érdekei ellen ?« Ezen interpellácziót bevezető beszédében azt mondja a t. képviselő úr (olvassa); > Annyival inkább szükségesnek tartom, hogy a magyar képviselőház a külügyekkel folyton foglalkozzék, mert az utolsó trónbeszédből a külügyek kiha­gyattak. « Magam részéről ezen nexus-t a legutóbbi legfelsőbb trónbeszéddeí egyáltalán el nem is­merem, mert ismételten kijelentettem itt a t. házban, hogy a magyar parlamentnak azon jogát, hogy a külügyekkel foglalkozzék és azokra be­folyást gyakoroljon, senki kétségbe nem vonja, (Helyeslés jobbfelöl.) és biztosítom a t. házat, ha valaki arra gondolna, hogy a magyar parlament ezen jogát csorbítsa, avagy csak kétségbe vonná, nemcsak én, hanem az én helyemen minden miniszterelnök kötelességének ismerné, hogy ezt megvédje. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Az oly interpellácziók azonban, mint a melyet volt szerencsém felolvasni, nézetem szerint csak arra alkalmasok, hogy a parlament fen­tebb hangoztatott jogának értékét csökkentsék, (Ellenmondás a szélső baloldalon.) mert nem hiszem, hogy lenne a t. háznak egyetlen tagja és így valószínűleg a t. képviselő úr sem gondolja komolyan (Mozgás a szélső baloldalon.) azt, hogy én azon helyzetben lehetnék, hogy az általa felvetett és igen messzire nyúló kérdésekre ér­demleges választ adhassak, (Zaj a szélső baloldalon.) avagy az általa önkényesen felállított és homá­lyos premisszákból levont következtetések tár­gyalásába bocsátkozzam. A parlamenti tárgyalása valamely folya­matban ;levő diplomácziai akcziónak seholsem szokásos, és így részemről is a képviselő úr által felvetett kérdéseknek megbeszélését inop­portúnusnak kell kijelentenem. (Helyeslés jobbfelŐl.) A képviselő úr talán el fogja nekem hinni, ha azt mondom, hogy a mi külügyi hivatalunk nem várta be az ő interpelláezióját arra, hogy a török birodalomban fenforgó állapotokkal a legbehatóbban foglalkozzék ; de nézetem szerint, sem a magyar parlament, s egyáltalában a vi­lágnak bármely parlamentje sem illetékes fórum annak meghatározására, hogy Törökor­szágban alkotmány, avagy mily alkotmány ho­zassák be, a mely kérdéssel a képviselő úr beszé­dében behatóbban foglalkozott. A képviselő úr az orosz külügyminiszternek utazásából konstruálja egy újabb nagyméretű politikai akcziónok keretét; de én azon hiszemben vagyok, hogy mindenkor nagy hibát követ el

Next

/
Oldalképek
Tartalom