Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-40

162 áO. országos ülés 1897. fefcruár í-éb, csütörtököm reméli, hogy őszszel megkezdetheti az építést. Úgy tudom azonban, hogy máig sem kezdette meg. Pedig a dolog nagyon sürgős, az állapotok ott botrányosak. Földalatti, nem embernek, hanem mosókonyháknak való helyiségekben tartják azt a 120—130 őrültet a humanizmus arezulütésével. Tudom, hogy ha egy állami épületet kezdenek építeni, akkor a terv sokféle mérnöki hivatalon megy keresztül, a míg azt megbírálják, csakhogy már nagyon régen bírálják: azért kérem a t. belügyminiszter urat, hogy ha már az őszszel nem kezdték meg az építkezést, legalább a jövő tavaszszal fogjanak hozzá. Egyéb bajáról ez országos kórháznak ez alkalommal nem akarok szólni. Csak ezt hoztam elő, mint legsürgősebbet és igen kérem a humanizmus nevében, hogy ezen is, valamint általábon azokon, a miket bátorkodtam a t. miniszter úr szíves figyelmébe ajánlani, mielőbb segíteni méltóztassék. Áthatva különben a közegészségügy nagy fontosságától, a költségvetést, mely erre irányúi, elfogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök! Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Kérem, foglalják el hely őket; az ülést újra megnyitom. Lehoczky Vilmos jegyző: Bernády György! Bernády György: igen t. képviselőház! Teljesen osztozom Pap Samu igen t. képviselőtársamnak abban a nézetében, hogy a közegészségügyről mindig jó és üdvös beszélni, nemcsak jó és üdvös, hanem gyakran szükséges is, mert a közegészségügy kedvező vagy kedvezőtlen alakulatának rendkívüli befolyása van a nemzet vagyonosodására, a faj szaporodására és az állam hatalmának növelésére. Bár elfogadom a tételt, évek során át szerzett meggyőződésemet leplezetlenül el fogom mondani, mert csak így tehetek szolgálatot a közegészségügy fontos érdekének, meg lévén győződve arról, hogy a t. belügyminiszter úr, a ki mindig kiváló gondosságot tanúsított a közegészségügy iránt, azokat sok tekintetben méltányolni fogja. Lehetetlen, hogy elsősorban ne a körorvosok ügyéről szóljak, különösen azért, mert mai közegészségügyünk egész szervezete a körorvosok vállain nyugszik, melyek már-már alig bírják a naponta reájuk súlyosodó terheket, (Zaj.) és mert helyzetük a mai viszonyok közt már teljesen tarthatatlan. A körorvosök fizetése 4—6—8 száz forint között váltakozik. És ha ezzel a fizetéssel — ha ugyan fizetésnek nevezhető — összehasonlítjuk a körorvos munkakörét, úgy eltekintve a munkakör nagyságától már a megélhetés gondjai is lehetetlenné teszik, hogy a körorvos munkáját komolyan és odaadóan elvégezze. Vannak körcsoportok, melyekhez 12—15, sőt 20 község is tartozik. Ezeket a körorvosnak minden hónapban legalább egyszer meg kell látogatni, ott bizonyos ideig kell tartózkodni, hogy megvizsgálja az iskolákat, közhelyeket, megszemlélje a mészárszékeket, kutakat stb. és mindezekről havonként kimerítő jelentést kell tennie a járásbirónak. Ezenkívül szállásán meg kell vizsgálnia a jelentkező betegeket és meglátogatnia lakásukon a többieket. Ha rendellenességeket tapasztal, azonnal jelentést kell tennie minden rendellenességről, ha a ragálynak gyanúja, vagy hire jut hozzá, azonnal ki kell szállnia a kör csoportjába és ott a helyzetet megvizsgálnia. Tényleges ragály esetén nemcsak egyszer, hanem gyakran kell azon helyet megvizsgálnia, intézkednie a fertőtlenítés iránt és azt ellenőriznie. De nemcsak ilyen esetekben, hanem valamennyi orvosrendőri esetekben, sőt igen gyakran törvényszéki orvosi szemlék eseteiben is ki kell szállania a törvényszékkel. Mindezen teendőkért, a mint az imént említettem, van a körorvosnak 4—6, sokat mondok, ha 800 forint fizetése, a miből fuvardíj és egyéb utazási költségek czímén évenként 2 — 3, sőt 400 forintot és kénytelen elkölteni. Ezen a javadalmazáson kivtíl van még egy másik javadalmazás is, a mely áll 20 krajezár beteglátogatási díjból, a mennyit akárhányszor könynyelműen egy pinczérnek ad akárhány úr. Ez az orvosi karra nézve — nézetem szerint — megszégyenítő helyzet, bár ezzel szemben el kell ismernem azt, hogy akárhány helyen ennek a húsz krajezárnak az előteremtése — kivált a szegényebb vidékeken — "agy gondot ad a lakosoknak. Lehet-e, t. ház, csodálkozni azon, ha ily körülmények között mind kevesebben és kevesebben mennek e pályára és lehet-e csodálkozni azon, ha ily körülmények között ezen állomások jó része, különösen a szegényebb vidékeken, sokszor hónapokig, néha évekig üresedésben van és ha ez megtörténik, — a mint az imént is említettem — a szegényebb vidékeken, az országnak határszélein, a hol különösen fontos egy ily állomásnak betöltése, mert ezen állomásoknak betöltése által fokoztatik az ellenőrzés a külföld ellen a ragályoknak behurczolása szempontjából, mert másrészt legnagyobb szüksége van ennek a szegény népnek az orvosra, mivel ez van leginkább annak a jótéteményére ráutalva. Lehet-e csodálkozni, ha ily körülmények között azok az orvosok úgy, a hogy elvégzik a teendőjüket, s azután más foglalkozás