Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-34

10 34. országos ülés 1897. január 26-án, kedden. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Helyeseljük mi, ha a vasúti hálózat kiegészíttetik, helyeseljük mi azt, hogy a viczinális vasutak folyton szaporodnak, ámbár nem egy bírálati megjegyzésünk lesz majd arra, hogy tényleg, hogy történik ez. De hogy a kedvezményes viczinális vasutak nyeljék el a közutak jókarban tartására szükséges és a régihez képest igazán felfokozott terheket, azokat a milliókat, melyeket a társadalom e ezímen a közutak fentartására befizet s nemcsak Pest-Pilis-Solt-Kis-Kún vármegyében, de Biharban és másutt is közutaink napról-napra rosszabbakká váljanak, ezt még sem helyeselhetjük, ez a közlekedési politika általános elveivel sem egyezik meg, mert az a vasút nem ér semmit, ha az oda vezető utak járatlanok. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ezek általánosságban azok, melyeket e tárcza általános tárgyalásánál felemlíteni czélszeríínek láttam. Nem tetszelgek én magamnak abban a szerepben, hogy én csak bíráljak, csak a hiányokat lássam, keressem, feszegessem. Szívesen vállalkozom én s barátaim, hogy majd a vita folyamán a javítás pozitív elveit is felhozzuk, hogy megismertessük azon elveket, irányokat, melyek minket az általános közigazgatás javítására nézve vezényelnek. Most csak azt jegyzem meg, hogy a mi irányunk az: történelmi intézményeink közül mindazokat, melyek okos és becsületes állami kormányzat mellett társadalmuk és fajuk nagy czéljainak meg is felelnek, fenn kell tartani és tanulatlan és durva kézzel azokat lerombolni nem szabad. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Történelmi intézményeink közül a névleg és területileg fennálló vármegyéknek önkormányzati jogot és hatalmat kell adni, sokkal többet, mint a mennyivel ma rendelkeznek, tetemes részét annak, a mivé! egykor rendelkeztek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A köztiszt viselők felelősségét szabályozni kell, nemcsak felfelé, de lefelé is. Meg kell adni a módját annak, hogy az az egyes ember is, ki a központosított állami hatalommal szemben oly semminek érzi magát, és fájdalom, még jogai teljességében is oly keveset nyom, felelősségre von • hassa az állam s a vármegye köztisztviselőit; (Helyeslés a szélső baloldalon.) de biztosítani kell a köztisztviselőnek bizonyos mérvíí szükséges függetlenséget felfelé; ne legyen az a tisztviselő akár kinevezett, akár választott, az ő felette álló hatalmasoknak játéktárgya. (Helyeslés aszélsö baloldalon.) A függetlenség szükséges mértékét felfelé, a felelősséget egész terjedelmében lefelé, és ehhez képest tisztességes fizetést is. Ha a történelmi intézmények minden egészséges része megmarad, ha a vármegyék önkormányzata egészségesebbé válik, akkor a közérdeklődés is élénkebb lesz azonnal. Ha a köztisztviselő szolgálati viszonyai s ezek közt függetlenségük fölfelé s felelősségük minden irányban szabályoztatnak; ha fegyelmi ügyeik független bíróság által intéztetnek, ha megfelelő jó fizetésük és nyugdíjuk biztosítva lesz: akkor igenis jónak fogjuk találni a közigazgatást. Minthogy pedig az önök kormányzata nem ez irányban indul és e költségvetés is, az előadó úr helyes szava szerint normális ugyan, de oly normának felel meg. a mely a mi elveinkkel egyenesen ellenkezik, én ezt a költségvetési javaslatot el nem fogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső balon.) Josipovieh Géza jegyző : Török Bertalan ! Török Bertalan: T. ház! Néhány nap múlva alkotmányos életünk helyreállításának 30-ik évfordulóját ünnepeljük meg. E nap képezi egyszersmind kiinduló pontját hazánk újabb beléíete társadalmi mozgalmainak, melyek kezdetben nehézkesen, néha téves utakon, itt-ott helytelen felfogással, de később leküzdve a nehézségeket és mind szélesebb tért ölelve fel, diadalmasan haladtak előre. Az alkotmányos szabadság életet, fejlődést, haladást keltő napjának sugarai behatoltak a nagy magyar közélet minden rétegébe ti a nemzet hatalmas erőfeszítéssel igyekezett helyrepótolni azon mulasztásokat, melyeknek sokszor magunk voltunk okozói, de még többször a hazánkra nehezedő politikai körülmények. (Helyeslés a jobboldalon.) Én nem akarok a fölött vitatkozni, hogy a szellemi és anyagi téren elért eredményeket az 1867. évi kiegyezés folytán, vagy — a mint az ellenzék egy része állítja, — annak daczára értük el. Beszélnek kétségbevonhatlan tények. Hiszen ha visszatekintünk az 1867. év előtti magyar társadalmi közéletre, a magyar tudományosságra, költészetre, festészetre, a magyar hírlapirodalomra és színművészetre, tisztelettel és csodálattal hajolunk meg azon fényes nevek sorozata előtt, kik dicsőséget szerezlek a magyar géniusznak; de ha elfogulatlanul tekintünk ezen géniusznak 1867 utáni működésére, lehetetlen örömteljes bámulatunkat eltitkolni azon emelkedés felett, melyet szabadságának érzetében hatalmas szárnycsapásaival felmutatni bir. (Helyeslés jobbfelöl.) Az, ki e kornak oknyomozó történelmét gondos kutatás nyomán meg fogja írni, bizonyára reá fog mutatni a szabadság hatásának rendkívüli erejére, de reá fog mutatni a magyar nép fényes erényeire is, a melylyel e szabadsággal élni tudott — s mert a mi emberi, az ritkán lehet hiba nélkül, — reá fog mutatni a hibákra is, kutatva, vájjon azok a magyar nép faji, jeliemi eredendő sajátságaiból, avagy más népek példáira utalva, a rohamosan terjedő mü-