Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-34
34. országos ülés 1897. január 26-án, kedden. 11 veltség eszméinek rosszul értelmezett, téves hatásaiból erednek-e? (Halljuk! Halljuk!) Hogy a haladást oly téren igazoljam, melyre a belügyminisztérium ügyköre különösen kiterjed, engedélyezési és felügyeleti jogánál fogva, reá mutatok a modern társadalom egyik legérdekesebb fejleményére: az egyleti életre. A társulási szabadság eredménye ez, mely annál fokozottabb mérvben egyesíti a szellemi és anyagi erőt az önmagában gyenge egyének javára, mennél szabadabb és elevenebb a politikai közélet. Például hozhatom fel, hogy a míg e századot megelőzőleg csak 55 egyletről van tudomásunk, — abból is 10 lövész-egylet volt, a mi eléggé jellemző a korra; — addig « század 60 éve alatt csak 430 egylet alakúit, főleg gróf Széchenyi hatalmas buzdítására 8 azok szarna 1867-ben is összesen csak 919 volt; e szám a következő évtizedben megnégyszereződött, 1878-ban 3995-re emelkedett 29 millió forint vagyonnal s most számuk jóval felül van a 7000-en. Azt lehet mondanunk, hogy alig van Magyarországon intelligens ember, sőt hazánk számos községében az egyszerű értelmes földészek, iparosok között is kevés akad olyan, ki valamely egyletnek, társulatnak tagja ne lenne, közvetve vagy közvetlenül ne hatna ily módon a közéletre, megbecsíílhetlen szolgálatot téve a közművelődésnek, közmagyarosodásnak, vagy az emberbaráti nemes kötelességeknek. (Helyeslés jobbfelöl.) És épen azért, mivel az egyletek oly hatalmas részt vesznek a társadalmi közélet munkájában, — mivel az egyesítés, összetartás, a közszellem fejlesztése folytán a nemzetnek oly nagy szolgálatokat tesznek, — méltán felhívják az állam kiváló figyelmét és jóakaró gondolkodását. Szükségesnek tartom ez okból telhívni a nagyméltóságú belügyminiszter úr figyelmét 1-ször arra, hogy méltóztassék az 1875. évben kelt szabályokat úgy az egyletek alakulási módozatainak részletesebb megállapítása, valamint az állami magasabb szempontokból szükséges hatósági felügyelet czéljából alapos revizió alá venni. 2-szor arra, miszerint köztudomás szerint vannak jótékony egyletek, közművelődési társulatok, melyek kezelésére jelentékeny hagyományok, alapítványok bizatnak meghatározott ezéllal. Ezen hagyományok, alapítványok biztosítása, állami felügyelete és kezelésének az egyleti autonómia górcsöve mellett valamely megfelelő módon való ellenőrzése, közczélra szolgálnak s nézetem szerint épen oly kívánatos, mint például az egyházak, felekezeti intézmények kezelése alalti alapítványoknál, melyekre nézve az 1715., 1723. és 1790/1. évi törvények intéz^ kednek. (Élénk helyeslés jobb felöl.) T. ház! A lefolyt évek költségvetési ban kiváló helyet foglalt el a képviselőválasztási jog kérdése; de — ha nem tévedek — tudtomra még eddig nem tétetett egy párt részéről sem oly szellemű indítvány, mint a minő nézetet a t. közjogi ellenzék most magáénak vall: az ^általános választási jog« behozatala tekintetében, habár oly megszorítással is, hogy csak az lehessen választó, a ki magyarul olvasni és irni tud. Beismerem és vallom, miszerint a közélet fejlődése s a változott viszonyok új törvényeket követelnek a meg nem felelők helyébe. Föltétlenül illik ez az 1874 : XXXIII. törvényczikkre is; de vájjon, ha a revíziót azzal a módozattal vinnők keresztül, a mint ajánlani szívesek voltak, teljes igazsággal és méltányossággal járnánk el mostani körülményeink között? Bizony nem! Hiszen a legújabb statisztikai adatok szerint hazánkban a férfiak között az olvasni és irni nem tudók száma most is 40 — 60 százalékot tesz. (Igaz! Úgy van ! jobbfelöl.) Ha pedig a magyarul olvasni és irni nem tudók számát veszszük, az arány még rosszabb. Már pedig, bármennyire szeretnők is, hogy e hazában mindenki értse szóval és írásban az állam nyelvét, azt mégis örömmel kell beismernünk, hogy a nem magyar nemzetiségűek között is elegen vannak, a kik hazafias érzelműek, g azonkívül úgy a heesületes keresményük után fizetett adóval, mint katonai szolgálatukkal eleget tesznek a haza iránti kötelességüknek, hát helyes volna-e ezzel szemben megfosztani őket most élvezett választási joguktól ? Magam részéről a fokozatos fejlődésnek levén barátja, teljes bizalommal belenyugszom a belügyminiszter úrnak a választói jogosultság kiterjesztése tárgyában tett nyilatkozatába, természetesnek találván azon következményt, hogy ezzel kapcsolatban a választókerületek új beosztása is bekövetkezik, a mit meg kell hogy előzzön a jó közigazgatás érdekében is némely törvényhatóságok területének kellő kikerekítése, esetleg új törvényhatóságok szervezése. T. ház! Az előbb is kiemeltem annak szükségét, hogy egyes, a mai viszonyoknak és körülményeknek meg nem telelő törvények revizió alá vétessenek, s ha kell, megfelelő új törvényekkel pótoltassanak. Például hozhatom fel e tekintetben a közegészségügy rendezéséről szóló 1876 : XIV. törvényezikket. Ugyanis a törvényhatósági, járási és községi orvosi teendők és kötelességek oly annyira megszaporodtak és a felelősség oly annyira terhessé vált az orvosi személyzet csekélysége és a javadalmazás gyöngesége miatt, hogy alig lehetséges ily nehéz körülmények között elvárni, hogy az illetők rvosi működéseket egész mérvben mindig telessék. En a legnagyobb nyomorúságot e tekintetben és látom azt, hogy a csekély
