Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-40

J 50 40. országos ülés 1897. február 4-én, csütörtökön. színházban a magyar darabok kiállítására nem helyeznének kellő súlyt. Mert már tavaly is az előadott magyar darabok között majdnem mindegyikét, így »Honthy házá«-t, »Zsolt vezér ifjúságáét, »Sámuel király«-t, »Az ezredév ünnepé«-t, »A hűn utódok«-ot, >A trónkereső«-t és »A király házasodik« czímű eredeti magyar darabokat új jelmezekkel és kiállításban adták elő. Csak két külföldi darab volt, a mely új jelmezekkel és szebb kiállításban került színre, ez két előkelő klasszikus szinmíí volt: »A szentivánéji álom* Shakespeare-tól és »Figaro házassága« Baumarchais-tól. T. ház! Azt hiszem, eléggé sikerűit, vagy legalább próbáltam, hogy sikerüljön visszaverni azt a vádat, a melyet Benyovszky gróf t. képviselütársam talán nem eléggé meggondolva, bár elismerem: jóindulattal, itt a házban előhozott. Eátérek most arra a határozati javaslatra, a melyet Zichy Jenő gróf képviselő úr adott be és elfogadásra ajánl. Én, t. ház, azon határozati javaslatnak csak irányát helyeslem, de nem fogadom el, mert ebben a javaslatban az van mondva, a mint én legalább hallás után kiveszem, hogy a nemzeti színház mai telkének felhasználása . . . Gr. Zichy Jenő: A lehetőségig! Fenyvessy Ferencz: ... Ezt a szót a > lehetőségig«, a mely — mint hallom — alá is van húzv;i, tessék kihagyni, (Derültség jobbfelől.) mert épen nem lehetséges azt a telket az építésre fölhasználni. Hiszen, t. ház, mihelyt az igen t. kormány erre a szerencsétlen ideára jut, hogy a mostani telken építsen egy új színházat . . . Gr. Zichy Jenő: Nem kötelezőleg mondottam ! Elnök (csenget): Kérek csendet! Fenyvessy Ferencz: A javaslatban az vau, hogy a »lehetőségig« és e szó alá van húzva, . . . Gr. Zichy Jenő: Nincs aláhúzva! (Derültség.) Fenyvessy Ferencz: ... a mai telken építtessék az áj színház. Úgy látom, hogy a t. képviselő úr már nagyon is enged, a minek igen örülök. Azt, hogy a mai telken épüljön a színház, minden mííértő — és elismerem annak Zichy Jenő gróf t. képviselőtársamat is — abszolúte lehetetlennek tartja. És nem most van először szó erről, t. ház; hivatkozom egy mindnyájunk előtt nagy tekintélynek örvendő férfiú, Széchenyi István grófnak műveire azon időből, a mikor építeni kezdeni akarták a mai nemzeti színházat. Igen érdekes, s ha a t. ház megengedi, bátor leszek röviden érinteni. Széchenyi István leghatározottabban ellene volt a mai kerepesi-úti színház építésének, hanem mit akart? Megvan műveiben; azt akarta, hogy a Dunaparton építtessék; az ország adjon egy ingyen lelket a magyar szinház részére. Ma ezt már nem lehet keresztül vinni, mert a Dunapart, a mint látjuk, be van építve, de ha már telket keresünk, erre való a főváros, a melynek érdekeit szolgálja a nemzeti szinház; a vidéknek vajmi kevés előnye van a nemzeti szinház- vagy az operából. De a főváros elég nem helyesen fogja föl a színművészeti ügyeket; most például a millenium is elmúlt és nem gondoskodott arról, a miről a miniszter úr által összehívott ankéten is említés volt téve, hogy egy új szinház építtessék. Én azt tartanám helyesnek, hogyha már építünk, a Eókus-kórházat, ezt a dísztelen házat, tessék a fővárosnak lebontatni és adja át a telket a magyar színművészet templomául. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mélyen tisztelt ház! Ezeket voltam bátor a magam részéről elmondani és csak azt jegyszem még meg, (Halljuk! Halljuk!) hogy annyira nem volt régenten az akkori színházbarátoknak, a társadalom előkelő férfiainak Ínyére a mai színházi épület, hogy például gv. Károlyi György 300.000 forintot gyűjtött a czélra, hogy a kerepesi-úti szinház helyett, a melyet csak ideiglenesnek tartottak, egy új szinház építtessék. Az alapítvány ma is megvan; jövedelmének kétharmad része fordítható a színházi folyó kiadásokra; egyharmad részét ma is tőkésíteni kell a czélból, — én legalább így tudom, az alapítványokban így van, — hogy, ha egy új szinház építtetnék, az ne a kerepesi úti mai helyén építtessék. Igaz, van valami akadálya ennek a színházi építkezésnek, a Grassalkovich-féle alapítvány, a melyben világosan ki van mondva, hogy ha a mai telkén épül fel ez a szinház, akkor használható fel ezen alapítvány, de — mint hallom — a jogászi körök véleménye elágazik és igen lehetséges az alapítványt jogilag úgy magyarázni, hogy ezen alapítványi tőke más helyen épülő színházra is fordítható legyen. Ezeket voltam bátor előadni; köszönöm a t. ház türelmét ajánhva a tételt elfogadásra. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Gr. Benyovszky Sándor: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. Elnök (csenget): Tessék előadni. Azután gróf Zichy Jenőt illeti a szó. Gr. Benyovszky Sándor: T. ház! A t. előttem szólott képviselő úr tegnapi rövid felszólalásomat egészen félremagyarázta; egy pár szóval rektifikálom. 0 ugyanis azt állította ma, hogy én Isten tudja miféle vádakkal illettem volna a nemzeti színházat. Jutott is eszembe! Hiszen én nem vádoltam a színházat, hanem azt az óhajtásomat fejeztem ki, hogy bizony ezélszerű volna egy kissé több