Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-40
40. országos ülés 1897. február 4-én, csütörtökén. 151 gondot fordítani a mi magyar eredeti darabjainkra, Ez tehát nem vádaskodás, és ezen félremagyarázást határozottan visszautasítom. (Helyeslés a szélsőbal felől.) Fenyvessy Ferencz: Kötelességem kijelenteni, hogy örömmel veszem a helyreigazítást! Gr. Zichy Jenő: Nekem is meg kell köszönnöm az okoskodó oktatását az előttem szóló t. képviselő úrnak; de nem kérek belőle, mert olyasmit tetszett reám fogói, a mit nem mondtam. Igenis ha azt mondtam, hogy a lehetőségig . . . {Fenyvessy Ferencz elveszi a belügyminiszter elöl a határozati javaslatot.) Csak tessék azt a papirost ott hagyni! (Derültség.) Ha azt mondtam, hogy a lehetőségig, azt azért mondtam és azért tettem be a határozati javaslatba, mert ahhoz a helyhez a közönség is szokva van, de a lehetőség alatt azt nem értettem, a mihez jogom sincsen, hogy tudniillik megköttessék a kormánynak a keze. És annak bizonyítékául, hogy nem úgy értettem, említettem a határozati javaslatban, indokolásom zárszavában más helyet, tudniillik azt, a hol azelőtt a kúria állott. De különben ez a miniszter úrnak bölcs belátására, tanulmányozásainak eredményére volna bizható. Tehát a t. képviselő úr így tett, mint a franczia mondja, hogy: »un coup d'épé dans l'eau« : okoskodni arról, a mit az ember nem mondott, és a felett argumentálni! (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki szólni? Ha senki nem kivan, akkor a vitát berekesztem. A belügyminiszter úr kivan szólani. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Azon vita folyamán, mely most a szőnyegen levő tételnek tárgyalása közben úgy a tegnapi, mint a mai ülésben hallható volt, és a mely vita önmagában ékesszólóan ezáfolja meg Rátkay képviselő úrnak tegnapi felszólalása kiinduló pontjául szolgáló azon kifakadását, hogy ebben a házban nincsen meg a hangulat az ily kérdésekkel való foglalkozásra, hogy ebben a házban nincsen meg az érdeklődés, eugedje meg a t. ház, hogy én is kötelességemnek ismerjem, habár nem nagy beszédben, de mégis a legkisebb részletekre is kiterjeszkedő rövidséggel egy pár megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) Ázt hiszem, t. ház, hogy az, hogy mi itt már két napon át igen élénk és érdekes eszmecserét folytatunk a nemzeti színház és az ezzel kapcsolatos egyéb színházi kérdések, a kolozsvári színház kérdése és a vidéki színészet rendezése körül, teljesen inegczáfolja azt, mintha akár a közönségben, akár a képviselőházban nem volna elég érdeklődés a nemzeti kultúrának ezen igen fontos kérdése iránt. Méltóztattak figyelemmel kisérni a tárgyalást: tegnap megszavaztunk majdnem; B 1 /^ milliónyi tételt minden felszólalás nélkül, mig ennél a tételnél nemcsak a jelenben, hanem, mint a naplók tanúskodhatnak róla a múltban is mindig erős, beható diskusszió folyt. Ez tehát teljesen megczáfolja azt, hogy a háznak nem volna érzéke és érdeklődése a kérdés iránt. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) E házban már igen sokszor felmerült a kérdés, vájjon nem volna-e czélszeríí a szinügyeknek kezelését a belügyi tárcza resszortjából áthelyezni a kulíuszminiszteri tárcza körébe. Méltóztatnak ismerni az előző kormányok álláspontját. Két kormány volt már azon helyzetben, hogy ebben a kérdésben nyilatkozzék. Nyilatkozott gr. Szapáry Gyula elődöm és nyilatkozott Hieronymi Károly közvetlen elődöm, a midőn is beható tárgyalások eredményeképen, mint a kormány megállapodását azt jelentették ki, hogy a nemzeti szinház, valamint a vidéki színészet ügyeit továbbra is a belügyi tárcza körében szándékoznak meghagyni. (Helyeslés.) A jelen kormány foglalkozik e kérdéssel. Bevégezve a tárgyalások még nincsenek, és így e részben a kormány végleges álláspontot még nem foglalt el. Meggyőződésem az, hogy az eddigi eljárás helyes volt és pedig sok mindenféle okból, különösen azért, mert mindaddig, míg a magyar szépművészetek számára külön minisztérium fel nem lesz állítva, én sem tartanám azt helyesnek, hogy ezen ügyek oda csatoltassanak. Az, a mit Rátkay t. képviselő úr itt talán inkább tréfából felhozott, hogy a szini ügyeket a rendőri és anyakönyvi kiadásokkal együtt tárgyaljuk, komoly argumentumot nem képezhet, mert, azt hiszem, hogy e tekintetben nem nyugodhatnék meg jobban, ha, áttéve ez ügyeket a kultuszminisztérium költségvetésébe, ott a szülészeti ügyek egyrészt a bábaképző, másrészről pedig a siketnémák és vakok ügyeivel együtt tárgyaltatnának. (Derültség és tetszés.) Ezt még jobban gúny tárgyává tehetné egy akkori ellenzéki képviselő. (Tetszés jobbfelől.) T. ház ! A legnagyobb örömömre szolgált a képviselőházban elhangzott felszólalásokból meggyőződhetni, hogy általános az az elismerés, a melyet a felszólaló képviselő urak mindegyike az ország két nagy művészi intézete iránt, különösen a nemzeti szinház iránt itt kifejezésre juttatott és ezen örömömet még növeli az a körülmény, hogy épen a lefolyt múlt évi nagyszabású ünnepélyek, a melyeknek, mondhatom, tekintélyes része épen ezen intézetekkel kapcsolatban folyt le, alkalmat szolgáltattak arra, hogy ezen elismerő nyilatkozatokhoz a külföldnek itt lévő szakértő képviselői a maguk részéről szintén hozzájáruljanak. És nekem igen sok alkalommal volt szerencsém ezt olyanok részéről hallani, a kikről tudom, hogy ez náluk nem csak facon de parler,
