Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-34

34. országos ülés 1897. január 26-án, kedden. 9 van! a szélső baloldalon.) Kísérlet történt; de az egészséges nemzeti közérzület megbotránkozás­sal utasította vissza ezt a kísérletet. Pedig ak­kor több értelme, több oka és több jogosultsága lehetett. De most, mikor a közigazgatás minden ágazata egyedül és kizárólag a kormány kezé­ben van; most, midőn még a választott tiszt­viselők ellenőrzését is, a felettük való fegyelmi jogot utolsó fórumban maga a miniszter gya­korolja vagy kezeli; most, mikor az önkor­mányzat kezében nincs már semmi, midőn a vármegyében az intézményes szabadságok leg­nagyobb része elenyészett és semmivé vált, most is fentartani még régi nagy nevében, de azután az intézményt átalakítani, hajhász szereppé, tit­kos kémmé, feljelentővé tenni, ezt meg nein engedhetjük. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Voltaképen nem egyéb a főispánság ma, daczára, hogy igen tisztességes és előkelő úri emberek vannak benne ma is, voltaképen nem egyéb, mint titkos besúgó a társadalom ellen a kor­mánynál, (Ügy van! Úgy van! a szélsőbalon.) és a kormány titkos rendeleteinek végrehajtására ösztökélő, buzdító és fenyegető közeg. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Tehát ily intéz­ményt állítani, mint önök szeretik mondani: a modern, mint én szoktam mondani: a korszerű állami közigazgatás keretébe; egy ily hatalom­mal biró nagy intézményt állítani, melynek vi­selője nincs kötve semmiféle qualifikáczióhoz, még az írni-olvasni tudáshoz se, (Úgy var.! Úgy van! a szélső baloldalon. Mozgás és ellenmondás jobbfelől.) — tudtommal nincsen — fentartani egy oly intézményt, a melynek igen nagy ha­tásköre és igen nagy hatalma van és ezt a ha­talmat a nyilvánosság teljes kizárásával, a nyil­vánosság minden ellenőrzése nélkül gyakorol­hatja; felállítani egy oly hatalmat, a melyet felelősségre nem vonhat senki azok közül, a kik­nek jogos érdekét vagy jogát igen gyakran sérti, a mely intézményre nézve fegyelmi törvény, szolgálati pragmatika nem áll fenn; mely a mi­nisztereknek mégis olyan tedd ide, tedd oda kö­zegük, mint akármelyik más, a mely velük szervilis viszonyban áll és a mely annak da­czára mégis állami hatalom, mégis állami intéz­mény, mégis állami méltóság: a tisztelt belügy­miniszter űr keressen a világ jogtudósai közt oly embert, a ki igazolni, a ki helyeselni, a ki indokoltnak kimutatni tudná, hogy ilyen intéz­mény a korszerű, állami közigazgatás keretében hogyan állhat fenn ? Erre példa nincs. (Tetszés a szélső baloldalon.) Midőn önök a közigazgatás általános hibáiról, hiányairól és rosszaságáról beszélnek, miért nem kezdik önök itt a javítást, (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) a hol egy intézménynyel állanak szemben, a mely elméle­tileg képtelenség, a gyakorlatban pedig minden KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. III. KÖTET. okos közigazgatás ellensége. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Azután az önök intézkedései, tisz­telt kabinet! Nincs helye, nincs ideje annak, hogy a belügyminiszteri tárcza keretében én kitérjeszkedhessem az önök által végzett és tel­jesített közigazgatás minden ágazatára, de, a mint önök az állami közigazgatási hatalom teljes bir­tokában végzik ez ország közigazgatását csak­nem minden téren, az valóban a lehetetlenséggel határos; ha annak egyes részleteit elmondja az ember szűkebb körben, olyan körben, a melynek tagjai nem ismerik a tényleges viszonyokat, hihetetlennek találják. Csak egyetlenegy példát hozok fel. Itt vannak a közutak, az állami, tör­vényhatósági, azután azok a — nem tudom, hogy hívják — községi és közlekedési többi utak. Már azt minden józaneszű ember tudja, hogy egy és ugyanazon közigazgatási területen fenn­álló és végigvonuló összes utak kezelésének va­lami értelemben központosítottnak, egységesnek, egyformának kell lenni. Az is volt eddig. De mit csináltak önök belőle? Ezeket az utakat is felosztották, az egyik utat elnevezték ilyen útnak, a másikat olyan útnak, az egyiket áttették a kereskedelmi minisztériumba, a másikat a belügy­minisztériumba és a belügyminisztérium is egyik részét nevezi törvényhatósági, a másikat köz­ségi, közlekedési vagy szomszédos vagy nem tudom micsoda útnak. Az út egy és egyforma, egy területen van, egy a ezé!ja s egy a módja fentartásának, kezelésének, megalapításának és önök azt feltagolják különböző minisztériumok, különböző hatóságok közt, különböző pénzkeze­léssel, különböző ellenőrzéssel, csupán egyben egyenlő az önök kezelése, abban, hogy mind egyforma rossz. És ha önök összehasonlítják a közutak költségvetését, a mint az áll, az 50 év előttivel, vagy nem megyek annyira vissza, összehasonlítják az azon időbeli utak költség­vetésével, a midőn még az állami központosítás oly veszedelmes mértéket nem nyert, okvetet­lenül meg fogják látni azt, hogy ezen utak ala­pítása, fentartása, kezelése és ellenőrzése sok­szorosan kevesebb költségbe kerültek az ország­nak és a társadalomnak, mint most és még sem voltak rosszabbak, mint most. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Magában Pest Pilis- Solt-Kis-Kún vár­megyében, ezen úgynevezett minta-vármegyében — kíváncsi vagyok Földváry tisztelt képviselő­társam helyreigazító felvilágosítására — a leg­fontosabb utak egy része oly rossz lábon áll, a mily rossz lábon a középkor óta sohasem állott. (Derültség.) És pedig az utak fentartására Szük­séges czímeken bizony Pest-Pilis-Solt-Kis-Kán vármegye közönsége is meg van adóztatva iga­zán s ezen adóösszegek — lesz alkalmunk ne­kem és barátaimnak is erre még kiterjeszkedni — elpocsékoltainak protekcziós viczinális vasutakra. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom