Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-39

39. országos ülés 1897. február 3-án, szerdán. 137 lana ezen tételt még feljebb emelni, mert fontos hivatása és szerepe van a vidéki színészetnek a magyar nyelv terjesztése érdekében is. Végre itt, — bár nem tudom, hogy nem fogom-e a t. elnök úr rendreutasítását magamra vonni, — néhány szót szeretnék az^ orfeumokról is elmondani. (Halljuk! Halljuk!) Én csak azon általános panaszt ismétlem, — és ez a panasz alapos, — hogy ezek gombamódra szaporodnak. Nem tudom, t. belügyminiszter úr, hogy kitől függ ezen orfeumoknak az engedélyezése, de mégis jó lenne, ha a t. belügyminiszter úr köz­benjárna és erélyesen intézkednék, hogy az ilyen germanizáló orfeumok legalább ezentúl ne sza­poríttassanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Rátkay László! Rátkay Lászlő: T. ház! Előre is kijelen­tem, hogy midőn a színházi tételeknél felszóla­lok, ezt röviden teszem, és pedig azért, mert előre is tisztában vagyok azzal, hogy hideg kö­zöny, fagyos nyugalom fogadja szavaimat. Miért? Mert vannak kérdések, a melyek iránt a t. ház­ban nincs meg a hangulat. (Halljuk! Halljuk!) Annál kevésbbé van hangulat a t. kormány­ban a színházi kérdések iránt. Nem is volt és valószínűleg még hosszú ideig nem is lesz. Átnéztem sok évre visszamenőleg az ország­gyűlési naplókat és meggyőződtem róla, hogy e tárgyban igen sok alapos, tartalmas, a kér­dések mélyére ható felszólalások történtek már — siker nélkül. De felszólalok mégis, hogy az ne látszhassék, mintha a magyar országgyűlésen •A magyar színművészet és a vidéki magyar színészet érdekében egy meleg szó sem hang­zott el. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi sem jellemzi jobban a helyzetet, mint az, hogy a színművészet kérdése a belügyi tár­cza keretében van, az általános közigazgatás rovatában, az anyakönyvi kiadások és a köz­egészségügy tőszomszédságában. És ez a szom­szédság még előkelőbb lett, mint volt pár év előtt, midőn a szinészeti kérdés a tébolydaügy és a tolonczügy mellett húzódott meg nagy sze­rényen. Más nemzeteknél a szépművészeteknek egy külön minisztériuma van, és a költségvetésben fényes és nagy tételek beszélnek arról, hogy a kormányok átérzik és ismerik a szépmtívészet­nek mérhetetlen előnyeit, mint közművelődési, er­kölcsi és ethikai tényező horderejét. Nálunk már 31 év óta a belügy közigaz­gatási rovatában sínylik a színészet. Első kérelmem tehát az a t. kormányhoz, hogy e megszégyenítő helyzetnek vessen véget és e kérdést tegye át, a hova való, a közokta­tási minisztérium keretébe. (Helyeslés.) Azt hiszem, nem olyan rettenetes nagy do­log egy ügyosztályt áthelyezni. A volt köz­KKPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. III. KÖTET. munka és közlekedési minisztériumnál sokkal nagyobb változások történtek pár év előtt. Csak egy erős kéz, több elhatározás és akarat kell hozzá és kevesebb Pató Pál ősi erényéből. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Most áttérek a dolog érdemére. A belügyminiszter úr költségvetésének indo­kolásában minden tétel vagy czímnek áldoz pár sornyi felvilágosítást, csak a magyar szinfigyhöz nincs egyetlen szava sem. Mert az a tizenkét sor, a mi a vidéki színészetről szól, az nem méltatás, hanem a mulasztás mentegetése. Perczel Dezső belügyminiszter: A hol nincs változás, ott nem indokolunk S Rátkay László: Ez is azt mutatja, hogy kormányunk soha nem foglalkozott és most sem foglalkozik e kérdéssel komolyan és a szín­művészeiben rejlő hatalmas erkölcsi erővel nincs tisztában. Nekem nem czélom, nem is akarom, nem is alkalmas e hely arra, hogy bővebben fejte­gessem a színművészet becsét, horderejét. Csak egy-két szóval jelzem azt. (Halljuk! Halljuk!) Az emberi művelődés történetében az ókori görög nemzet nem politikai tényei, hanem a szépmüvészetek és közte örökszép szomorú já­tékaival tette nevét halhatatlanná. Az újkorban az angol tesz világhódításo­kat, de fenségesebb az a hódítás, melyet a mű­velt lelkekre gyakorolnak Shakespeare hatalmas, megrázó, felemelő tragédiái. A franczia sas I. Napóleon alatt végig­szárnyalt a világon, de végigszárnyal még in­kább most a franczia szellem, a friss művészet erejével. A művelt világ minden színháza meghódol neki és általa minden szíven ott lobog győz­tesen a franczia trikolor. És ez ellen hiába állítunk vámsorompót, hiába volna a koronának hármas szövetsége. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És ne higyje a t. belügyminiszter úr, hogy a franczia színművészet egyszerre lett. Ezzel szemben is érvényesült a természet örök törvénye, mely szerint minden előbb rügyet hajt, fejlik, lombosul és azután virágzik. De a franczia ál­lam mindig ott volt mellette, segélye, rokon­szenve és szeretetével. Tehát nagy a színművészet ereje még ide­gen nemzetekkel szemben is. Mennyivel nagyobb a színművészet hatása saját nemzetére. (Igaz! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Hát az igaz, hogy számszerű adatokkal ezt nehéz bizonyítani. Pedig a statisztika, a rubrika, az akták és az anyagiság világát éljük és csak az imponál, a hol az iktatószámok tíz- vagy százezrekre rúgnak, vagy a miben az állam be­18

Next

/
Oldalképek
Tartalom