Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-39

136 39. országos ülés 1897. f»brn4r 3-4n, szerdán. Hogy ebből a két tervből melyik valósuljon meg, azt egészen az illető szakkörök és a t. kormány bölcs belátására bízom. S t; tekintetben magamnak elhatározást nem vindikálhatok ; de a figyelmet okvetlenül kötelességemnek tartom fölhívni újra erre, mert az elodázhatatlan feladat. Másik kérdés: a színház művészeti kérdése. Mindaddig, a míg Kolozsvárott a színművészet a bizonytalanságnak ki lesz téve, egyáltalában nem fog az emelkedés stádiuma bekövetkezni ; már pedig ennek a kihatása nemcsak az egész vidéki színészetre, sőt a budapesti nemzeti színház emelkedésére is határozottan érezhető lesz. És hogy ha a törvényhozás már a vidéki színészet anyagi támogatását, bár csekély összeggel pár év óta megkezdette, ezen összeg sokkal üdvösebb hatást fog gyakorolni az összes vidéki szinészet emelkedésére és fejlődésére, ha Kolozsvárott a színészet állami kezelésbe vétetik, ha ott a szinészet biztosíttatik és ha az semmiféle koczkázatnak és semmiféle vállalkozók, semmiféle vándorló-csapatok esperimentálásának kitéve nem lesz, mert be fog következni az az emelkedés, a mi mindnyájunk óhajtása. Van még egy másik ok is. Nem akarok kitérni arra a szintén fontos szempontra, hogy milyen hivatása van ezeu színháznak egész Erdélyre nemzetiségi kérdés tekintetében. De méltóztassanak meggyőződve lenni — és e tekintetben Molnár János t. képviselőtársam tévedésben méltóztatik lenni, — hogy a színművészet hatása a nemzetiségek és erkölcsök fejlesztésében épen a szegényebb és kisebb vagyonosságú osztályokra a legjelentékenyebb. (Igaz! Úgy van!) Igaz, hogy azok állandó zártszékeket, vagy körszékeket, vagy páholyokat nem tartanak, de hogy ha ők csak egyszer egy héten vagy egy hónapban elmehetnek és egy jó előadást, jó nemzeti darabot láthatnak, az lelkesedést ad nekik, az a nemzetiségeket a hazához leköti és bennök a nemzeti önérzetet nagymértékben fokozza. (Úgy van! jóbbfelöl.) E tekintetben, azt hiszem, hogy már geográfiai helyzete, de különösen múltjánál fogva — a mint be is bizonyítottam — Kolozsvár jelentékeny szolgálatokat tett a nemzeti kultúrának és a nemzeti művelődésnek. Tehát attól a hatástól és attól az erőtől, melylyel eddig ez irányban dolgozott, ezt a színházat megfosztani nem lehet és nem szabad. (Helyeslés.) Igaz, hogy ezen álláspontom ellenében föl lehet hozni, hogy eddig nem volt ott állandósítva a szinészet; hogy eddig megélt, és jó hatást gyakorolt; csakhogy a helyzet az líj és nehéz viszonyok folytán, az élet súlyosodása következtében és egyúttal a vidéki színészetnek folyton növekedő nyomorúsága következtében folyton romlik, úgy, hogy a míg haladást méltóztatik látni mindenütt, irodalomban, képzőmű fészetben és a budapesti színháznál, addig a vidéki szinészet terén e tekintetben haladást nem lehet és nem is fogunk tapasztalni, egyszerűen azért, mert a megélhetési viszonyok nagymértékben megromlottak. Ezért egy oly féltett ponton, a milyen Kolozsvár, a nemzeti kulura szempontjából biztosítani kell a színművészeiét és így második kérésem, melyet a kormányhoz már évek óta intézek s most a t. ház kegyes engedelmével ismét megújítok, az, hogy a kolozsvári nemzeti színház állandósítása, állami kezelésbe vétele szempontjából a szükséges intézkedéseket tegye meg. E tekintetben már a t. belügyminiszter úr annak idején ígéretet tett, sőt elődei is évek óta helyeselték, elfogadták e tekintetben álláspontomat, a melyet itt bátor voltam érinteni. Es most nem marad egyéb hátra, mint kérjem, hogy az adott szót s a nemzeti kultúrának e fontos érdekét elégítsék ki. (Élénk helyeslés.) Lakatos Miklós jegyző: Gróf Benyovszky Sándor! Gr. Benyovszky Sándor: T. ház! Félbeszakított rövid megjegyzéseimet, a miket mondandó voltam a nemzeti színházra, folytatom. A mi ezt a kitűnően vezetett és kitűnő nivón álló intézetet illeti, csak az az egy megjegyzésem, hogy nem eléggé nemzeti. Ha nézzük például a repertoárját, azt fogjuk látni, hogy csupa idegen darabokat, főképen franczía vígjátékokat és vaudevillekefc adnak. Igen távol vagyok attól, hogy egyáltalában ne adassanak elő külföldi darabok, sőt szükséges olyanokat is előadni, de mégis több figyelmet javasolnék, hogy fordítsanak az eredeti darabokra. Igaz ugyan, hogy az igazgatóságnak nem állnak mindig újdonságok rendelkezésére, de ne felejtsük, hogy a nemzeti színház már kerűlbelűl 65 esztendeje, hogy fennáll és ennek a 65 esztendőnek a lefolyása alatt minden évben, kétségtelenül sok igen jó darab adatott elő. Nem volna tehát rossz, ha a színház t. igazgatója azon legjobb eredeti darabok javából • egyet-kettőt előadatna és ezek is az újdonság ingerével bírnának, mivel a fiatalabb nemzedék előtt ezek jóformán ismeretlenek is. Ezt kívántam a nemzeti színházra nézve megjegyezni. A mi a vidéki színházakat és a vidéki színészet segélyezését illeti, (Sálijuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) örömmel üdvözlöm a belügyminiszter úrnak azon elhatározását, hogy ezen nagyon csekély szubvencziót, a mely eredetileg csak 10.000 forintra volt szabva, felemelte 20.000-re. I Még esak azt szeretném, ha módunkban ál-