Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-38

38. országos Illés 1897. január 30-án, szombaton. 117 tetik az írni-olvasni tudó tömeg, ezeknek legnagyobb szükségük van arra, hogy oktatásuk a helyes irányban fejlődjék. Az agrárszoczializmus bajaiban, tessék bárhova a vidékre kimenni, azok az emberek, a kik olvasni tudnak, a vezérek, talán csak félig értik meg azokat a tanokat, melyeket maguk is hirdetnek, de a nagy tömeg, a mely őket követi, írni-olvasni nem tudó tömeg. Magamnak is vannak e részben tapasztalataim; de bármiként álljon a dolog, az én felfogásom szerint, különösen most, midőn nemzetiségi kérdések, szoczialis bajok és mindezeken túl felekezeti villongások marczangolják ezen országot; ha valaha, úgy most van szükség arra, hogy egészséges népoktatási rendszert létesítsünk és emeljük a néptanítói kart feladatának magaslatára. Ez pedig csak akkor, ha legalább a nélkülözések, sanyarúságaival nem kell küzdenie, felelhet meg feladatának. És, t. ház, mi lehet méltányosabb, mi lehet jogosabb, mint hogy a tanítói karnak legalább azt az elismerést nyújtsa a magy;ir törvényhozás, hogy akkor, midőn hazáuk ezeréves fennállását ünnepli, melyet hogy megünnepelhettünk, ennek talán mégis részesei azok a szegény tanítók, — legalább azt az elismerést nyújtsuk nekik, hogy ez az év emlékezet okából is a nyugdíjukba többszörösen számíttassák be. Én uem követek ebben pártpolitikát, mert ebben — szerencséjére az országnak — véleményeltérés köztünk nincs. Csak egy kis jóakaratra, egy kis erélyre van szükség, hogy a magyar képviselők végre valahára azt a sok hangos panaszt, a mely annyi éhes gyermek ajkairól felhangzik, meghallják és igyekezzenek a tanítói kar érdekében elismerésüket kifejezni. Ez a legkevesebb, a mit tehetünk. Én kérve kérem a t. házat, ne kicsinyeljük a kérdést, hallgassuk meg ezen embereknek felfohászkodó panaszát, és legalább annyit tegyünk meg, hogy kérvényüket figyelembe vétel végett ajánljuk a kormánynak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Talán nem is kell mondanom, hogy azon felfogáshoz, melynek Komlóssy t. képviselőtársam adott kifejezést, hogy a magyar tanítóknak mennyi érdemük van abban, hogy Magyarország megünnepelhette ezredéves fennállását, részemről is teljes szívből csatlakozom. (Helyeslés.) Úgy én, mint általában a kormány, mindent elkövetünk abból a szempontból, hogy a tanítóság anyagi exisztencziáját, sorsát javítsuk, de természetesen mindig a pénzügyi helyzet tekintetbe vételével. (Helyeslés jobbfelöl.) T. ház! Miről van szó a fenforgó esetben? (Halljuk! Halljuk!) Arról, hogy Magyarország fennállása ezredik évének a tanítók nyugdíjába három-öt évvel leendő beszámítása mondassék ki. T. ház! Itt egy nyugdíjalapról van szó, mely a törvényben bizonyos kulcs szerint kiszámíttatott, oly kulcs szerint, a mely már előre mathematicze számításba vette, hogy évenként mit és mennyit kell befizetni. És csakis így képes ez a nyugdíjalap a terhet, a mely rá nehezedik, elviselni. Méltóztatik tudni, hogy körülbelül négy elemnek hozzájárulásából származik ez a nyugdíjalap. (Halljuk! Halljuk!) Az állam kincstára fizet évenként 150 ezer forintot, az iskolafentartók szintén fizetnek bizonyos összeget, azután a tanítók által fizettetik az évi járulék, és végre a negyedik elem az 1891: XLIII törvényczikk 10 §-a szerint a tanulóktól szedett 15 krajczárnyi járulékokból alakúi, a melyre nézve már egy előbbi alkalommal is itt a házban nyilatkoztam, hogy a nyugdíjtörvény revíziója alkalmával ezt egészen mással óhajtanám helyettesíteni. (Helyeslés jobb/elöl.) Már most, minthogy itt egy mathematikai kulcs szerint számítandó alapról van szó, csak három évet véve a számítás alapjául, az iskolafentartó által fizetendő évi 12 forint helyett 36 forintot kellene befizetni, és pedig ez most volna, befizetendő. A tanító által — 400 frtos nyugdíjt véve alapúi — fizetendő 2 °/

0 járulék fejében évi 8 forintjával három évre 24 forint volna fizetetendő. A tanulóktól 15 krajczárjával beszedett járulék fejében — a mathematikai knlcs szerint egy tanítóra átlag 80 tanulót számítva — évenkint fizetendő volna 12 forint, a mi három évre 36 forint. Az államkincstár által fizetett 150.000 forint járulékból, kerekszámban 20.000 tanítót számítva, egy-egy tanítóra eső 7 forint 50 krajczár részlet helyett, 22 forint 80 krajczárt kellene fizetni. E szerint a kimutatott összegek fejében 20.000 tanítót véve alapúi 1.400,000 forintot, az államkincstár által fizetett 150.000 forint helyett pedig — a tanítók számát kerekszámba 20.000 re réve föl — 450.000 forintot kellene fizetni. Ez, t. ház, szorosan mathematikai alapon nyugszik, melytől eltekintni nern lehet; mert ha kimondjuk, hogy a nyugdíjazáshoz szükséges idő három évvel leszállíttatik, de a befizetés ugyanaz marad, akkor a nyugdíjalap ezt meg nem bírja, és az egészet az államkincstárnak kellene pótolni, holott egész őszinteséggel ki kell jelentenem, hogy erre most kilátást nem nyújthatok. De minthogy, t. ház, a nyugdíjtörvény bizonyos idő múlva revizió alá vétetik, a mennyiben ezt maga a törvény kifejezi mint elvet, akkor ez igenis tárgyalás annyagát képezheti, és így nincs kifogásom az ellen, ha pártolólag adatik ki, (Élénk helyeslés.) mert a revizió alkalmával talán leszünk abban a helyzetben, hogy a kivan-