Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-34

6 34. országos ülés 1897. január 26-&n, kedden. nokok is, hogy az általános közhangulat kívánja az államosítást. Hol, miben? és mi az az általános közhangulat? Igaz, hogy van az országban még körülbelül 1200—1500 tisztviselő, a kit az önkormányzati hatóságok választottak. Az:j hiszik önök, hogy ha 52.000 államilag, vagy központilag kinevezett és ellenőrzött tisztviselő mellett a közigazgatás minden irányban rossz, azt 1200—1500 tisztviselő, a kit úgy választottak, megjavíthatja? Hiszen a fizika erőinek aránya egyszerűen tiltja azt, hogy a mit 52.000 ember minden nap ront, azt 1500 mindeu hat évenként választandó tisztviselő megjavíthassa; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) a fizika erőinek egyszerű aránya tiltja azt, hogy a mikor az általános közigazgatási helyzet rossz, akkor ne az 52.000 kinevezett tisztviselőt tegyük felelőssé, hanem azt az 1500 választott tisztviselőt, a kiket pedig megint csak ugyanazon központ vezet s a kikkel szintén nem a vármegye kormányoz, hanem maga a központ. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Azt mondják, a közigazgatás állami funkczió; tehát azt a közigazgatás államosításával, központosításával, központi vezetéssel, ellenőrzéssel, meg nem tudom mivel kell vezetni. Hát az, hogy a közigazgatás állami funkczió, önmagában véve, az elméletben lehet igaz; lehet nem igaz; ostromolni lehet innen is, onnan is, száz oldalról, de a tételt fenn is lehet tartani, a kinek ez úgy tetszik, hanem egy dolog bizonyos és ez az, hogy a mi községi igazgatás, az nem állami, azt legjobban el tudja végezni a község; a mi a vármegyék igazgatása, az sem állami, azt tehát legjobban el tudják végezni a vármegyék ; a mi pedig állami közigazgatás, azt legjobban el tudja végezni az állam. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) Ennél fogva az, hogy a közigazgatás általában állami funkczió, a gyakorlatban, az életben egyszerűen nem igaz. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mire önök törekszenek, az végeredményében nem egyéb, mint az állam egész területén való összes intézményeknek, igazgatásunknak a központban való felhalmozása; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) a központban való kezelése, egyesületek, egyletek, társulatok, sőt sokszor az egyénektől kezdve a községeken, városokon, tárvény hatóságokon, vármegyéken keresztül végig fel az állami központig. Ily irányzat, ily elvek mellett veszélyesnek tartjuk azt nemzeti jólétünkre, nemzetünk erkölcsi s anyagi felvirágzására; de veszélyesnek tartjuk bizonyos esélyek közt államunk nemzeti jellegének megóvására is. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Minden állam oly eszközökkel állhat fenn, virágozhatik, tarthatja fenn nemzetének az emberi művelődéshez méltó erkölcsi fenségét, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) a mely eszközök hosszú századokon keresztül jóknak, helyeseknek bizonyultak e czélra. A mi történelmi intézményeink mellett ez az állam s ebben fajunk fensége biztosítva volt. (Igaz! Úgy \van! balfelől.) Közigazgatásunk úgy közműveltségünk, mint népünk szükségleteihez képest jó volt akkor mindig, a mikor jóravaló emberek vezették. Madarász József: Ez a lényeges! Eötvös Károly : Az bizonyos, hogy meg tudtunk élni, nagy állami és nemzeti feladatunkat meg tudtuk oldani, de hogy egy új és afféle kisérlet után, a melyet önök az elmélet ködében lézengő professzorok elméleti munkáiból vesznek és az önkényuralom alapján berendezett nyugati chartális államéletből tanúinak, afféle kísérletről épen nem bizonyos, hogy mindezen feltételeknek meg tud felelni; nem bizonyos, hogy államunk, fajunk azon fenséges jellegét, közszabadságunk összes intézményeit meg tudja óvni. Mit akarnak tehát még önök azzal, hogy még több hatalmat akarnak konczentrálni kezükben? Mert mi nincsen még kezükben? Az a pár száz szolgabíró, azaz 50—60 alispán hiányzik? Hiszen fájdalom, igen kevés kivétellel, az sem hiányzik. De a felett lehet talán beszélni, önök bizonyára fognak is, hogy a mi önkormányzat még megvan, a mely töredékei az önkormányzati intézményeiknek még fennállanak, önök szerint azok is okai állítólag a közigazgatás hiányainak. De hisz, nézzük csak meg azokat a kormányzati intézményeket, a Jhol annak az önkormányzatnak még árnyéka sincs, a hol az önök nézete az államosításra vonatkozólag már egész mértékben érvényesült. Ott van például a központi közigazgatás. Hát az jó? Magát a t. belügyminiszter urat kérdezem, az ő miniszteri tanácsosai, titkárai, fogalmazói rettentő nagy seregében az emberek mind arra valók, mind jól vannak ezek kiválasztva? Jól teljesítik-e azok valamennyien a központi közigazgatás feladatát? Megfelelnek-e azok azon igényeknek, a melyeket az állam központi belkormányzatától méltán és alaposan követelhet mindenki. Hisz a központi közigazgatás itt a t. belügyminiszter úr legközvetlenebb vezetése alatt oly botrányosan rossz, oly annyira nehézkes, oly késedelmes, oly kicsinyes, hogy arról elődeinek idejéből az anekdotáknak egész gyűjteményét szerezheti meg, a melyek pedig nem is épen anekdoták, hanem megtörtént, s az ő vezetése alatt is mindennap történő dolgok. Itt pedig nem választ a kortes, se a szolgabíró, meg a községi bíró; ezt a közigazgatást a kormány, sőt maga az illető miniszter által állítja elő. Az vezeti munkáját, az