Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-38
110 38. országos ülés 1897. január 30-án, szombaton. karolni az önálló vámterület kérdését, ha az ország érdeke ezt hozza magával. Miután azonban a kérdésnek azon értelemben való megoldása, a mint azt t. tagtársunk Kossuth Ferencz óhajtja, hogy tudniillik az pártolólag adassék ki a kormánynak, egy előzetes természetű oly intézkedést involválna, a mely a kérdésnek csak egyik oldalát öleli fel, e szempontból én ahhoz hozzá nem járulhatok, hanem igenis óhajtom, hogy a kérdés lényege függőben tartatván, annak idején úgy oldassék meg, a mint azt az ország érdeke magával hozza. Ez értelemben járulok hozzá a kérvényi bizottság javaslatához. (Helyeslés a haloldalon és jóbhfelől.) Rakovszky István jegyző: Polónyi Géza ! Polónyi Géza: T. képviselőház! Minden kétségen felül áll, hogy a vámszövetség kérdésében, azon nagy közgazdasági érdekben, hogy önálló vagy közös vámterület legyen-e, ezen kérvény feletti vita után a képviselőház érdemlegesen határozni nem fog. Ez a nagy kérdés nem ma fog eldőlni, hanem akkor, a mikor a közgazdasági kérdés a maga egész jelentőségében előttünk fekszik, A miről ma van szó, t. képviselőház, az — hogy úgy fejezzem ki magamat —- egyszerűen egy taktikai kérdés. A kérvény, mely a t. ház asztalán fekszik, egyrészt a vámszövetség felmondására irányúi, másrészt az önálló vámterület felállítására vonatkozó kérelmet tartalmazza. A kérdés most az, t. képviselőház, hogy e kérvény miként intéztessék el. Rendkívül sajnálom, hogy az előttem szólott Horánszky Nándor t. képviselőtársamnak mostani álláspontjára nézve, szemben az általa elfoglalt pártái!ásponttal, a verifikácziót megtalálni nem tudom. T. képviselőház, nemcsak a t. nemzeti párt, de maga a szabadelvű párt is, igaz, hogy különféle konstrukczióban, de minden kétségen kivül állóiag jelezte azt, hogy az önálló vámterület felállítása, szerintük mint ultima ratio, szerintünk mint postulatum feltétlenül szükséges. T. képviselőház! A magyarországi pártok között ma már nincs nézeteltérés a tekintetben, hogy lehet-e, szabad-e nekünk önálló vámterületet felállítani vagy sem. És maga a miniszterelnök úr, maga a választási programm, a melyet a t. szabadelvű párt adott, mindenhol hangoztatja — a nemzeti párt még sokkal erélyesebben — azt, hogy ha mi a közgazdasági kérdésekben — ez a kormány és a nemzeti párt álláspontja — nem tudunk oly eredményekre jutni, a melyek a közös vámterület, a vámszövetség mellett az ország közgazdasági érdekeit képesek kellőleg megvédelmezni, akkor ők is, önök is az Önálló vámterület álláspontjára helyezkednek. Mi ellenben, t. ház, azt mondjuk, hogy a közös vámterület elmélete alapján Magyarország közgazdasági és különösen ipari és kereskedelmi érdekeit megvédelmezni lehetetlenség. Ennélfogva mi postulatum gyanánt állítjuk fel programmunkban az önálló vámterületet. Már most, t. ház, akár egyik, akár másik álláspont szempontjából mérlegeljük a helyzetet, hol van annak a konzequencziája ? Különösen Horánszky Nándor t. képviselőtársamat kérdezem. Midőn a közgazdasági kiegyezés előtt állunk, akkor egy ily benyújtott kérvény alkalmából oly határozati javaslatot fogadunk el, a mely Bécsben is nyilvánvaló félreértésre fog alkalmat szolgáltatni. Ha mi azt mondjuk, hogy tétessék irattárba, ez oly határozat, mely elvileg azt jelenti, hogy az a kérvény olyan, melylyel a képviselőház érdemlegesen foglalkozni nem akar, és nem látja szükségesnek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert, t. ház, mit jelentsenek a különféle fokozatok? Hát nem ismerjük mi a kérvényi bizottság múltját? Nem tudjuk a kérvények elintézésének egész hagyományát ? Elintézünk kérvényeket úgy, hogy vagy azok a házszabályok értelmében tárgyalás alá nem jönnek, vagy kiadatnak a miniszternek egyszerűen vagy pártolólag, vagy irattárba helyeztetnek. Hát mit jelentenek e fokozatok ? Azt jelentik, hogy ha én egy kérvényt annyira sem tartok figyelemre méltónak, hogy azt a kormánynak — különösen e SY folyamatban levő tárgygyal kapcsolatban — kiadjam, akkor nyilvánvaló, hogy én azt a kérvényt és annak tartalmát magam elítélem és olyannak tekintem, a mely tárgyalásra sem érdemes. Nem tudok rá példát, t. ház, hogy ha de lege ferenda valamely kérvény be van adva, hogy annak más lett volna elintézése, mint az, hogy a megfelelő törvényjavaslatokkal kapcsolatban legyen a ház elé terjesztve s azért kiadatik a kormánynak. T. ház! Hát csak egy ily nagyfontosságú és horderejű kérdésnél tegyük azt, a mivel Bécset mulattatjuk, hogy az önálló vámterület kérdésében benyújtott kérvények egyszerűen irattárba tétessenek ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én ebben konzequencziát egyáltalán a magam és azok részéről nem látok, a kik arra az álláspontra helyezkednek, hogy az önálló vámterület mint ultima ratio fentartandó. Már most, t. ház, ha ezen indokokat elismerem és tudom azok horderejét, különösen az ország fővárosára való tekintetből, hogy mi az önálló vámterület jelentőssége, hogy mi az, ha Budapest végre-valahára nemcsak az ország szive lesz, banem lesz egyúttal kereskedelmi központja és ipari góczpontja: akkor ily nagy kérdésnél megnyugodni abban, hogy ezek az eszmék egy-