Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-38
38. országos Illés 1897. január 30-án, szombaton. 109 kérvényezők reflektálnak, hogy az ily fontos és becses kérvényeket egyszerűen az irattárba helyezze a ház, a mely irattár nem más a kérvényekre nézve, mintáz eldobott papirosok kosara. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! A közvélemény megnyilvánulása oly irányban, hogy Magyarország közgazdászati függetlensége védessék meg, úgy tekintendő mint egy becses fegyver, melyet még a kormánynak sem szabad eldobni, a képviselőháznak pedig a közvélemény irányát jelző kérvényekkel szemben Dem tanácsos és nem illő egyszerűn a napirendre térni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Vagyok tehát bátor egy határozati javaslatot benyújtani, a melyet fel is fogok olvasni. (Halljuk ! Halljuk! Olvassa): »Az Ausztriával fennálló vám- és kereskedelmi szerződés felmondása, és az önálló vámterület létesítése tárgyában a képviselőházhoz benyújtott 391—458. iktatói számok alatt iktatott kérvények pártolóing kiadatnak a kormánynak.« (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Josipovich Géza jegyző: Gajári Ödön! Gajári Ödön: T. ház! Nem szólaltam volna föl e tárgyban, ha Kossuth Ferencz t. képviselő úr nem abból a tételből indult volna ki, mintha a kérvényi bizottság javaslata egyértelmű volna azzal, hogy mi a vám s kereskedelmi szerződés tekintetében az országban megnyilatkozó közvélemény iránt teljesen közönbösek volnánk, az ránk semmi benyomást nem tenne. Határozottan tiltakozom e magyarázat ellen. Szerintem, tekintettel arra, hogy a vám- s kereskedelmi szerződés már úgy is föl van mondva, és ez az ügy egész komplexumában úgy is a ház elé fog keríílni, a kérvényi bizottság javaslata egészen helyes, annyival inkább, mert magának az ügynek rovására volna, ha a ház inczidentaliter, e kérvények kapcsán bármi tekintetben megkötüleg nyilatkoznék. (Helyeslés jobbfelől.) Ajánlom tehát a kérvényi bizottság javaslatát elfogadásra. (Helyeslés jobbfelől.) Rakovszky István jegyző: GyőryElek! Győry Elek: T. ház! Azért szólalok fel, mert az a magyarázat, a melyet Gajári t. képviselőtársam adott, nem felel meg a kérvényekre vonatkozó házhatározatok előzményeinek. Ezek szerint igenis Kossuth Ferencz magyarázata a helyes. Igaz, hogy mi most a kérdést érdemileg nem tárgyaljuk, mert az igen beható vitákat tenne szükségessé, de mikor itt a közönség egy része e kérdést a ház elé hozza és azt az óhaját fejezi ki, hogy ezzel mi behatólag foglalkozzunk és ez alapon folytassuk a tárgyalásokat, akkor nem lehet a kérvényt csak irattárba tenni. Egészen más eredménye van azoknak a tárgyalásoknak, ha valaki abból indul ki, hogy minden áron meg kell egyezni, mint ha a megegyezést épen nem tartja mellőzhetetlennek. És erre nézve az előadó úrnak is ellen kell mondanom, mert igenis a törvény fentartotta a meg nem egyezés lehetőségét is. A túloldalról attól lehet tartani, hogy ott a minden áron való kiegyezést kontemplálják; másrészt vannak, kik az ellenkező meggyőződést táplálják. Ha így van a dolog, a ház csak azzal adhatja annak jelét, hogy e kérdést elég fontosnak tartja és az abban előadottakat mérlegelni kívánja, ha közli a kérvényt a kormánynyal, hogy azt fontolóra vegye. Ha annak idején a kormány a kérvényt nem találja fontosnak, majd nyilatkozni fog, de előre egyszerűen irattárba tenni a kérvényt, ez igenis közönbösség jele. (Ügy van! a széhö baloldalon.) Ép azért, én nem járulok a kérvényi bizottság határozati javaslatához, hanem pártolom Kossuth Ferencz képviselőtársamét. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani? HoránsZky Nándor: Csak pár rövid kijelentésre kívánok szorítkozni. A vám- s kereskedelmi szerződés fel van mondva, és így erre nézve valamely határozathozatal szüksége fenn nem forog. A kérvénynek második része azonban oda irányúi, hogy a nagy és fontos kérdés a vámés kereskedelmi szövetségre vonatkozólag akként oldassák meg, hogy az önálló vámterület létesíttessék. Gondolom, ez a kérvénynek második része. (Helyeslés.) Azt tartom, t. képviselőház, hogy ebben a fontos kérdésben bővebb és behatóbb tanácskozás nélkül dönteni, elhamarkodott dolog volna. A kérdés fontosságát senki sem kicsinyli, t. ház, mi sem. De igenis óhajtjuk és kívánjuk azt, hogy ez a kérdés annak idején egész terjedelmében, a maga egész valóságában felölelve tárgyaltassék és oldassék meg. Ennélfogva ma olyan határozatot hozni, a mely a kérdésnek csak egyik oldalát ölelné fel és kimondja arra, hogy ez a kérdés oly értelemben oldassék meg, a mint ezt a kérvény tartalmazza, azt hiszem, nem felelne meg a törvényhozás komolyságának. Igenis, konziderálni fogjuk a kérdést mindkét irányban, és ha az ország érdeke magával fogja hozni, remélem és hiszem, akként fogja megoldani, a mint az az ország érdekének kedvezőbb. Én tehát, miután időnap előtt ezen fontos kérdésnek egyoldalú megoldásához hozzájárulni nem tudok, minthogy a helyes kibontakozás tervezeteit ma még nem is ismerjük, hozzájárulok a kérvényi bizottság javaslatához. A mi nem azt jelenti, — és ez az, a mire magam részéről súlyt helyezek, — hogy annak idején a kérdés milyen értelemben és talán a kérvény értelmében fog megoldatni, vagyis, hogy fel fogjuk