Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-38
38. országos ülés 1897. január 30-án, szombaton. 105 kezdődni a vizsgálatnak, a hol a községi törvényhatósági pótadók, útadók egyénenként kivettetnek, felhajtatnak, s tartania kell az összes bevételek és kiadások elszámolásán keresztül. (Helyeslés jóbbfélől.) Az ilyen ellenőrzés több időt igényel. Ha egyre-másra minden község legalább egy napot vesz igénybe, mert a községi lajstromokat össze kell hasonlítani az egyes fizetők könyveivel, a teljesített befizetésekkel — az ilyen tüzetes vizsgálat egy évben 90 napot, vagyis 3 hónapot von el a főszolgabírótól. Már most kérdem, melyik főszolgabíró vonhat el működési köréből 3 hónapot? De van egy más akadály is. Ha egy nem teljesen egészséges állapotot kell javítanunk, első teendőnk mindenesetre a diagnózist teljesen megállapítani, és ha ezt akarjuk, semmi olyat nem szabad elhallgatnunk, a mi a diagnózis helyes megállapítására befolyással lehet. E szempontból meg kell említenem azt a köztudomású dolgot, hogy a főszolgabírák némelyike üres óráikban egy kicsit korteskedéssel is foglalkozik, a mi az ellenőrzést egészen aggályossá teheti. Sok főszolgabíró egész odaadással teljesíti ugyan a községek pénzkezelése iránti kötelességét is, de én úgy tapasztaltam, hogy a legjobb kortes hírében álló főszolgabíró hanyagolta el leginkább a községek pénzkezelésének ellenőrzését és abban a járásban merült fel a községek pénzkezelése körűi a legtöbb rendetlenség. Nézetem tehát az, hogy továbbra is meghagyandó a miniszteri szabályrendeletnek az az intézkedése, hogy a főszolgabíró ellenőrizze a községi pénzkezelést, mert sok főszolgabíró ebből egész hivatást csinál; de az ellenőrzés súlypontját egészen a központba helyezném át. És itt kérem a belügyminiszter úr becses figyelmét, legyen szíves kiterjeszkedni arra, hogy az ellenőrzést áttéve a központba, egy egész új intézkedést méltóztassék életbe léptetni. Leghelyesebbnek tartanám, ha a vármegyék számvevői közt az egész megye kerületekre osztatnék; évenként a kerületekben kiszállanának, ott minden község pénzkezelését megvizsgálnák, a netaláni hiányt azonnal jegyzőkönyvelnék, az eredményről az alispánnak jelentést tennének. Mikor az egyik végzett, akkor menne a második, harmadik s így tovább. Czélszertínek találnám, ha minden évben más számvevő menne az illető kerületbe. Én azt tapasztaltam, hogy ha számvevőt küldöttem valahová, a hol baj volt, ott a vizsgálat mindig eredményre vezetett, míg más irányú vizsgálat kevés eredményre tudott jutni. De erre költség is kell. A számvevő vagy KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. III. KÖTET. utazási átalánynyal vagy útiköltséggel látandó el. Ez áldozat ugyan, de az áldozatot majd kárpótolja a községek rendszeres pénzkezelése. Van még egy javaslatom, mely már most végrehajtható, mert nem kerül pénzbe. Megérthetesére az alispán mindennapi teendőit óhajtom egy pár vonással ecsetelni; {Halljuk!) Marostorda vármegyében a hivatalos óra tart reggel 7 órától délutáni 1 óráig. Ha hét órakor felmegy az alispán, alá kell írnia a megelőző délután leírt. 30—40—50 darabot. Némelyikbe bizony be is kell pillantania, nehogy bolondot írjon alá. Ez tart fél óráig. A?tán az irodába ki kell hogy nézzen, vagy a jegyzőkkel kell felmerülő foutosabb dolgot megbeszélnie, ez eltart 8 óráig; jön a posta átlag Í00 darabból, ezek közül a fontosabbakat el kell olvasnia és az összest ki kell osztania a referenseknek. Jön a pénzesposta, átlag 25—30 pénzes-utalványnyal és a közelebbi községek küldönczei pénzeslevéllel és kézbesítő-könyvvel. Ezeket is át kell venni, az utalványokat aláírni, felszerelni, az ezekre vonatkozó jelentésekkel, bevezetni a pénznaplóba s a pénztárba küldeni. Azután jönnek a referensek: négy aljegyző, e gy főjegyző, főorvos, tíízkárbiztosító - ügynök, számvevők stb., eltelik a délelőtti idő a nélkül, hogy a saját maga által elintézendő ügyekkel foglalkozhatott volua. Délután aláírandók a délelőtti darabok, azután jönnek a saját maga által elintézendő ügyek. Ily körülmények közt a körülbelül egy órát igénybevevő pénzkezeléssel az alispán kinek különben is annyi sablonszerű teendője van, nem volna terhelhető. (Helyeslés a baloldalon.) Ha tehát a pénzkezelésre naponkint egy órát számítunk, ha egy munkanapra nyolcz órát veszünk, egy éven át az alispán negyvenöt munkanapot fordít a pénzkezelésre, (Úgy van! a baloldalon.) ezzel terhelni tehát az alispánt, nem tartom helyesnek. (Úgy van! a baloldalon.) A pénzkezelési miniszteri szabályrendet abból az indokból rendelte azt, hogy minden pénz az alispánhoz menjen, (Egy hang a ssélsö baloldalon: De ott ne maradjon !) hogy ellenőriztessék a pénztár, hogy lehessen tudni, hogy az utolsó krajczár is hova került. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) Ezt el lehet érni más úton is, tudniillik az által, hogy a pénzküldők egyúttal a pénz beküldését jelentsék be az alispánhoz, miként teszik, a főszolgabírókhoz küldött pénzek felől. (Úgy van! a baloldalon.) Az elérni kivánt ellenőrzésre ez teljesen elegendő volna. Arra kérném tehát az igen tisztelt belügyminiszter urat, (Halljuk! Halljuk!) szíveskedjék ettől az időrabló pénzkezeléstől az alispánokat megmenteni, (Úgy van ! a baloldalon.) mert hiszen nekünk arra kell igyekeznünk, hogy a tisztviselőknek több időt adjunk komoly munkára. Igyekezzünk n
