Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-38

£Q6 88. országos ülés 1897. január 30-án, szombaton. tehát őt megszabadítani azon sablonszerű munkáktól, melyeket mellőzni lehet. Ezek volnának azok, a miket a t. belügyminiszter úr figyelmébe vagyok bátor ajánlani. Hanem van ennél még sokkal fontosabb kérdés. (Halljuk!) A tegnapi napon az igen t. belügyminiszter úr is konstatálta azt, hogy a vármegyék a kellő személyzetet nem tudják megkapni. Hát igen sokszor tapasztaltam ezt; sohase tudtuk betölteni jelentkezők hiányában azt a személyzetet, a mely minden esetre betöltendő lett volna. így történt például, hogy 1884-ben öt közigazgatási gyakornoki állás volt Maros Tordában rendszeresítve. A törvény életbeléptével mind az öt betöltést nyert; de alig telt el kevés idő, már üres volt mind az öt állás. Ez már gondot adott és azzal igyekeztünk segíteni, hogy az akkor 300 frt fizetésben és 60 frt lakpénzben megállapított illetményeket felemeltük 500 fit törzsfizetés és 60 frt lakbérilletményre (Helyeslés a baloldalon.) és az öt helyett, mert akkor még dotáczió-felemelést nem kaptunk, csak hármat rendszeresítettünk. (Helyeslés a baloldalon.) Ezt se tudtuk betölteni. Egy-kettő némelykor jelentkezett, de utoljára üresen maradt; úgy tudom, hogy jelenleg is mind a három állás üres. Ebből következik, (Halljuk! Halljuk!) hogy a különben is fogyatékos vármegyei közigazgatásunk ezáltal még inkább megbéníttatik. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Ennek káros következményei a megvalósítandó közigazgatási reformot fogják érinteni, mert annak megalkotásánál hiányozni fog a minden szervezetében teljes, gyakorlott és munkabíró tisztviselői kar. Tehát, hanem is a jelenlegi szükségletek kedvéért, ha nem a jövő szükségletekre való tekintettel minden esetre gondoskodni kellene arról, hogy kellő számban megfelelő erők vonzódjanak a törvényhatósági közigazgatási élethez. Azt hiszem, hallottam, hogy ennek oka abban keresendő, hogy a választási rendszer nem nyújt elég garancziat a biztos jövőre. Én azonban nem ebben látom a főokát, hanem abban, hogy

r a vármegyei közigazgatási tisztviselők fizetése, javadalmazása jóval alul áll annak, a mi az állami tisztviselők fizetése. Nem mondom, hogy minden vármegyében ; mert hiszen vannak vármegyék, a hol például 1600 — Í800 frt a főszolgabírói fizetés, míg ellenben vannak olyan vármegyék, a hol 900 frt annak törzsfizetésre. Van olyan vármegye, a hol az alispáni törzsfizetés 1800 frt, mig vannak vármegyék, hol az 3000 forintot is meghalad. Már ezen differáló fizetési viszonyok miatt is a fizetések az állami tisztviselői fizetésekkel egyenlősítendők, s ezáltal módot kell nyújtani arra, hogy a végzett ifjak felkeressék a vármegyéket. Gondoskodni kell tehát már jó előre egy jól begyakorlott munkabíró tisztviselőkarról, nehogy a munkaerő hiánya még nehezebbé tegye a leendő új közigazgatás életbeléptetésével járó kezdet nehézségeit. A belügyminiszteri tárcza költségvetését különben elfogadom. (Helyeslés jobbfeMl.) Elnök: T. ház! Miután még többen vannak feljegyezve ehhez a tételhez, a vitát a következő ülésre halasztóm a ház tegnapi határozata szerint és áttérünk a kérvények (írom. 75) tárgyalására. (Helyeslés.) JOSipOVich Géza jegyző (olvassa): 28. szám. A magyarországi görög kath. nagygyűlés felállítandó püspökség tárgyában kérvényez. Molnár Béla, a kérvónyi bizottság előadója: T. képviselőház! A magyar görög kathoiikusok nagygyűlése által 1868-ban kiküldött végrehajtó bizottság folyamodik a magyar képviselőházhoz egy magyarajkú gör. kath. püspökség felállítás,\ tárgyában. Felhozzák kérvényükben, hogy vallási hitelveikkel egyáltalában nem ellenkezik, de sőt megegyezik az, hogy minden egyes nemzet nemzeti egyházzal bírjon és saját liturgiái nyelvét használja. Előadják kérvényükben azon lépéseket, a melyeket már 1843 tói kezdve e tárgyban tettek. Magyar nemzeti szempontból különösen fontosnak tartják azt, hogy a 200.000-re menő görög katholikus magyar hivők épúgy mint a magyarországi románok, vagy oroszok, a saját nyelvüket használják a liturgia nyelvének, és azt úgy vélik elérhetőnek, hogy Hajdú Doroghon egy magyarajkú gör. kath. püspökség állíttassák fel. Folyamodnak a magyar képviselőházhoz, hogy utasítsa a vallás és közoktatásügyi kormányt, hogy ő cs. és apostoli kir. Felségének, mint a legfőhb kegyúrnak ezen tárgyban előterjesztést tegyen. A bizottság nevében van szerencsém javasolni, hogy ezen különös fontos kérvény adassék ki a vallás- és közoktatásügyi miniszternek. Elnök: Kivan még valaki szólni? Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Már a kérvényi bizottságban jeleztem a kormány álláspontját ezen kérvénynyel szemben és épen, mert a közvélemény oly behatóan foglalkozott e kérdéssel, kötelességem most is, a ház színe előtt is jelezni azt az álláspontot, a melyet a kormány ezen kérvény tárgyában elfoglal. T. ház! Maga az ügy, a mely a kérvénynek tárgyát képezi, régi keletű; hisz félszázad előtt az 1843-iki országgyűlésen kérték már a magyarajkú görög kathoiikusok, hogy, mint. a kérvény szórói-szóra mondja, »engedtessék meg nekik istent az oltárnál is édes anyai nyelvükön imádni.« (Helyeslés.) Ennek a mozgalomnak akkor eredménye nem volt. 1868. április 16-án Hajdu-Doroghon egy nagy népgyűlés volt