Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-38

38. országos fllés 1897. január 30-án, szombaton. 10?, Eötvös Károly: Személyes kérdésben kérek szót. (Élénk derültség.) Elnök: De kérem, miben lett a képviselő úr megtámadva? Eötvös Károly: Személyes felszólalás czímén, tíz szóval elintézem. Elnök: Kérem tessék; hiszen joga van a képviselő úrnak, de kérem ehhez tartani magát, ós nem czáfoló beszédet mondani. Eötvös Károly: T. képviselőtársam, az államtitkár úr felszólalása oly színben tüntethetné fel az enyimet, mintha én az országos levéltár személyzetének tudományos működését bíráltam volna. Ez nem történt, sőt az ellenkező történt. Tegnapi beszédemben kijelentettem, hogy azok a férfiak, kik ott állanak, mint köztisztviselők az országos levéltár kezelését teljesítve, mind kormányzati, mind igazgatási, mind különösen tudományos feladatukat teljes buzgalommal és elismerésre méltó sikerrel végzik. Csak azt jelentettem ki, hogy erejük tökéletesen elégtelen e ezélra. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Elnök: Most már elérkeztünk a szavazáshoz. (Derültség.) Maga a tétel nem lévén meg támadva, a ház a tételt megszavazza. JosipOVich Géza jegyző (olvassa); Dologi kiadások: 4000 forint. Elnök: Megszavaztatik. JosipOViCh Géza jegyző (olvassa): Bevétel: 6307 forint. Elnök: Megszavaztatik. JosipOVich Géza jegyző (olvassa): Vármegyék közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásai. Rendes kiadások: XVI. fejezet, 3. czím, kiadás: 5,550.000 forint. Dósa Elek! Dósa Elek: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Minthogy felszólalásomban kizárólag csak a vármegyei közigazgatással szándékozom foglalkozni, ezért halasztottam azt a vármegyei közigazgatási kiadások részletes tárgyalására. A belügyi táreza általános tárgyalása közben vármegyei közigazgatásunk is több oldalról felszólalás tárgyát képezte s annak hibái is élénk színben hozattak a ház elé. Ezt csak helyeselni lehet, mert kétségtelen, hogy vármegyei közigazgatásunk lehető gyors javítása és teljes reformja egyike a legfontosabb országos kérdéseknek. Pártkülönbség nélkül egyetértünk abban, hogy megyei közigazgatásunknak több hiánya van, melyek miatt több igen fontos, különösen a magyar államiság szempontjából méltán követelhető fontos feladatok nem mindenikét képes teljesíteni. Nemcsak osztom Tallián t. képviselő úr azon nézetét, hogy közigazgatásunk 67 óta nem rosszabbodott, hanem merem állítani, hogy azóta szervezetében fejlődött és mind több-több közhasznú eredményt mutathat fel. Úgyde e javulás nem tart lépést a közkivánalmak fokozatos emelkedésével s az újabb meg újabb törvények és rendeletek megszaporodott követelményeivel. Ebből természetesen a fejlődésben is bizonyos visszamaradás állt elő, s ez a visszamaradás okozza az általánosan hangoztatott hibákat és hiányokat, és ebben gyökerezik az az itt-ott felmerült nézet is, hogy vármegyei közigazgatásunk beteg. Két feladat áll tehát előttünk. Az egyik az, hogy közigazgatásunkat a legfokozottabb követelményeknek megfelelően reformálni kell, a mi a t. belügyminiszter úr tegnapi nagyszabású beszéde után, úgy látszik, csak idő kérdése. De a másik feladat elől sem szabad kitérnünk: tudniillik, hogy addig is, míg a várt reform életre kelhet, tegyünk meg minden lehetőt arra nézve, hogy közigazgatásunk a legszükségesebb feladatok teljesítésére képes legyen. Hogy e javítás milyen irányt kövessen, arra nézve lehet nézeteltérés, de abban, hogy a javítást már most meg keli kezdeni, a reformot pedig elodázni nem szabad, azt hiszem, az összes pártok nézetével találkozom. Az említettem visszamaradás két okra vezethető vissza. Egyik ok a törvényhatóságok háztartásáról szóló 1883 : XV. törvényczikk, a mely az egyes vármegyéknek adandó dotácziót fixirozza. E törvény egymagábau is elégséges volt arra, hogy csaknem tíz évig visszatartsa a fejlődést. Igen, mert a közkivánalmak emelkedésével, a követelések szaporodásával szemben újabb meg újsbb közigazgatási hivataloknak a rendszeresítését a vármegye hiába kezdeményezte, hiába mutatott rá, hogy ezen újítások elkerülhetetlenek, a kormány ezen törvényre való hivatkozással a törvényhatóságok követelései elől könnyen kitérhetett és ki is tért. Megtagadta az állam hozzájárulását az újítások költségeinek fedezésére, mindig azon indokolással, hogy a törvény által már fixirozot" állami dotáczió keretét túl nem lépheti. Hieronymi Károly belügyminiszterségének volt köszönhető, hogy a kormány ezen törvényre bazirozott magatartását megváltoztatva, hozzájáruljon ahhoz, hogy a törvényhatóságok újabb szükségleteinek fedezésére a költségvetésbe bizonyos, habár a szükségleten jóval alul maradó összeg évről-évre felvétessék. Mindjárt ezután Perczel Dezső belügyminiszter ragadta kezébe a fejlesztés munkáját gyakorlati és elméleti széleskörű közigazgatási ismereteivel, a melyet minden lépten tapasztalunk. Évről-évre egy bizonyos összeget vett fel az újabb és újabb szükségletek fedezésére és ennek köszönhető az, hogy igen sok vármegye új aljegyzői, számvevői, második szolgabírói és kezelőszemélyzeti