Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-32

32. országos illés 1897. január 23-án, szombaton. 261 eset — »három hónapig terjedhető fogházzal és ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel bünte­tendő.* (Igaz! Ügy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Rakovszky István t. képviselőtársam tegnapi felszólalásában a társadalmi korrektség és lova­giasság szempontjából foglalkozott ezzel a kér­déssel, és ebből a szempontból mondotta meg véleményét. Ezek a szempontok érdekelhetik mindazokat a köröket, melyekkel a t. miniszter­elnök úr magánéletében érintkezik és melynek ta gj a j (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) a törvényhozást és az egész nemzetet azonban po­litikailag és jogilag érdekli az, hogy a törvények ellen milyen vétséget követett el az a férfiú, ki Magyarország egyik legdíszesebb, legmagasabb állását foglalja el. A közszabadságok megsértése és veszélyeztetése a miniszterelnök úr kormánya által már napirendre jutott. Még eddig a levél­titok szentségének megsértésére nem volt esetünk. A választói jog, a házjog szentségének, az egyéni szabadság megsértéének számtalan példáit hozták fel itt t. képviselőtársaim. Ámde a levéltitok is polgári jogot, alkotmányi és közszabadsági biz­tosítékot képez. Én keresem a történelemben a példát rá, hol fordultak elő hasonló esetek, hol van rá példa, hogy névtelen levelek után indultak a kormányzó férfiak. És találok erre példát, oly példát, mely semmikép sincs összhangzásban az önök által gyakran hangoztatott liberalizmussal. Találok rá példát a velenczei doge-palotában, (Igaz! Úgy van! halfelöl.) a hol egy kőből fa­ragott oroszlán szája tátong még ma is nyitva. Annak a kőoroszlannak nyitott szájába dobták be a névtelen leveleket, melyeknek tartalma után indultak azután a tizek tanácsának s a szent inquizicziónak sbirrjei, hogy bíróság elé vonják a följelentetteket. De t. miniszterelnök úr, a tizek tanácsának és a szent inquizicziónak tagjai, mi­kor ez eljárást követték, éjjel, sötétben, álarcz alatt tanácskoztak. Mégis megvolt tehát bennük a jobb érzés ; érezték, hogy rút, aljas dolgot követnek el s elfödték arczukat. A miniszter­elnök úr nem tart szükségesnek álarczot; ő egész hidegvérrel, nyugodtan, nyíltan áll ide s azt mondja: »Megteszem ezt és azt; mit csodál­koztok rajta ? Az ország érdekében teszem!« ügy látszik, ő a klasszikus ó-korból veszi példáját. Mióta Plató tanulmány ozásáraadta magát, szereti felkeresni a klasszikus ó-kort. Ott tudok én is példát, mely az ő eljárásához hasonlít. Egy világhirü szépség, az eleusisi Phryne minden ruha nélkül jelent meg Eleusisben a néptömeg előtt s a nép leborult előtte s mint Vénusz isten­nőt imádta őt. Az a nép a szépség pillanatnyi hatása alatt annyira elkábult, hogy nem a sze­mérmetlen heterát látta benne, hanem a bűnös asszonyban istennőt látott, épúgy, a hogy most is bizonyos pillanatnyi sikerek által megtévesztve, sokan a miniszterelnök úrban nagy állam férfiút látnak. Hozzájárulok Horánszky t. képviselőtársam határozati javaslatihoz (Élénk tetszés a siélső baloldalon.) Elnök: Minthogy 12 óra elérkezett, a ház tegnapi határozata szerint, a kisebb tárczák tárgyalása félbeszakíttatik és a hétfői ülésre halasztatik. Következik már most a kérvényeknek napi­rendre tűzött két sorjegyzéke. Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Kérem, foglalják el helyöket. Az ülést újra megnyitom. Következik a kérvények (írom. 75) tár­gyalása. Lehoczky Vilmos jegyző {olvassa) •. »Győr, Mármaros, Zemplén, Liptó, Fejér, Maros-Torda, Nyitra, Pozsony és Sáros vármegye, Arad sz, kir. város, Borsod és Szepes vármegye kérvényei az 1877 : XX. törvényezikk módosítása tár­gyában.« Molnár Béla, a kérvényi bizottság elö adója: Azok a törvényhatóságok, melyeknek kérvényei az első sorjegyzékben 1-től 12 folyó számig vannak beiktatva, a következő kéréssel fordulnak a t. házhoz: A gyámságról és gond­nokságról szóló 1877 : XX. törvényezikk 229. §-a vagyoni felelősséget állapít meg azon tör­vényhatósági bizottsági tagok ellenébei), a kik a gyámpénztárilag kezelt árvapénzeknek vala­mely jóhitelű pénzintézetben leendő elhelyezését megszavazzák. Az illető törvényhatóságok kérése az, hogy a nevezett törvényezikk illető szaka­szát oly értelemben módosítani méltóztassék, miszerint a vagyoni felelősség terjesztessék ki, nemcsak azokra, a kik megszavazzák ezt az elhelyezést, hanem azokra is, a kik hallgatagon hozzájárulnak és csak azok vonassanak ki belőle, a kik expressis verbis ezen elhelyezés ellen szavaztak. Ezen kérésük indokolásául felhozzák azt, hogy ezen vagyoni felelősség elrendelése sújtja azon bizottsági tagokat, a kik mint a törvényhatósági bizottsági ülések szorgalmas látogatói a közügyeket szolgálják. A bizottság nevében van szerencsém java­solni, miszerint ezen kérvények kiadassanak a belügyminiszternek. (Helyeslés.) Elnök: Kivan valaki szólni? Senki sem kívánván, felteszem a kérdést: Elfogadja-e a ház a bizottság javaslatát. (Igen!) A ház el­fogadta. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa).- •Sze­pes vármegye közönségének kérvénye, kóbor czigányok letelepítése tárgyában.«

Next

/
Oldalképek
Tartalom