Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-25

25. országos illeg 1897. január 15-én, pénteken. gg De, t. ház, ha már külügyi viszonyainkban nélkülözzük, és tahin nem tőlünk, vagy a kormánytól függő körülményeknél fogva vagyunk kénytelenek nélkülözni az erőt és az erélyt, talán belügyi kormányzatunk olyan, hogy megtaláljuk benne a vigaszt, az erkölcsi és anyagi kárpótlást? Én keresve kérdezem, mi képezi a mi belügyi kormányzatunk alapját és erős fundamentumát? Vájjon az igazság, az erköics, a nemesen gondolkodás, vagy a tiszta lelkiismeretesség ? Nem! Hiszen a múltkor, midőn a válaszfelirati vita alkalmával hazafias lelkemnek egész felháborodásával ostoroztam a választási visszaéléseket és a nép akaratának meghamisítását, és midőn egész erkölcsi érzetemnek súlyával iparkodtam rámutatni azokra az utakra és módokra, a melyekkel azok a visszaélések megszüntethetők volnának, és a melyekkel biztosítható lenne az, hogy ebben a magyar parlamentben is a hamisítatlan, valódi népakarat nyerhessen méltó képviseletet, akkor, t. ház, nyomban falállott Bánffy Dezső úr és én igazán szégyenkezve, arczpirúlva hallottam Magyarország miniszterelnökének ajkairól s az ő teremtményeinek, önöknek, ott a táloldali uraknak tapsai között, a parlamentben, a törvényhozásnak ezen termében, hol mindig csak a jog, igazság és erkölcsnek kellene uralkodnia, elhangzani azokat a szavakat, hogy ő beismeri, hogy Ő tudja, mert úgy van, hogy a múlt képviselőválasztások alkalmával, eltekintve attól, liDgy helylyel-közzel a hivatalos befolyás is érvényesült, és hogy némely helyen a választási elnökök és más közegek a törvényben előirt korlátokat áthágták, még a választóknak pénzen való megvesztegetése is a kelleténél nagyobb mérvben lett k

divatossá, sőt a jelölteknek a szabadelvű párt, a kormánypárt érdekében való megválasztása czéljábói az ő kezeikhez is folytak be pénzek, igen sok pénzek, melyeket ő — a tisztesség és erkölcsnek nagyobb dicsőségére — a megvesztegetésekre csakugyan felhasznált és fordított. (Felkiáltások jobbfélől: Nem mondta! Felkiáltások a szélső baloldalon; De úgy van! Tessék elolvasni a beszédét! Szorul- szóra úgy van 1 Zaj.) Hát, t. ház, én bizonyára nem vagyok Bánífy Dezső árral benső barátságban, és mégis igazán a saját érdekében is óhajtottam volna, hogy ő ezt a beszédet ebben a parlamentben soha el ne mondja. (Mozgás és felkiütások jobbfélől : Nem is mondta! Felkiáltások a szélső baloldalon : Ott van a napló! Zaj. Elnök csenget.) Mert ez a beszéd az én vélekedésem szerint az ő politikai egyéniségének súlyát lényegesen csökkentette. Egyébiránt ez pusztán Bánffy Dezső úrnak a magáadolga volna. Ámde mert Bánffy De-sső KÉPVH. NAPLÓ. 1896— 1901. II. KÖTET. úr egyúttal Magyarországnak miniszterelnöke is és a magyar kormányzati politikának élő lelkiismerete és legilletékesebb képviselője, ennélfogva nekünk kötelességünk az ő szavait és az ő cselekményeit az ország általános érdekeinek szempontjából is megbírálni, (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezeket az érdekeket, az országnak erkölcsi érdekét ő súlyosan megsértette. A magyar nemzet tisztessége ellen nagyobb sérelmet még alig követett el valaki; a politikai erkölcs és tisztesség még soha szemérmetlenebbül az utczára dobva nem volt. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ezeknél a dolgoknál nemtelenebb elveknek hirdetését és igazolását e parlamentben még nem hallotta senki. (Úgy van! a szélső baloldalon) Ennél csúnyább és megbotránkoztatóbb dolgot a világ még nem olvasott. Ezt olvasva, Magyarországot az egész világ a politikai és társadalmi korrupezió hazájának kell hogy tekintse, (Ügy van! a szélső baloldalon.) mert ennek az országnak a kormánya a megvesztegetést megengedhetőnek tartja és hirdeti. Az, t. ház, nem mentség és nem is lehet mentség, hogy az ellenzéki oldalon is, állítólag, követtetett el megvesztegetés; hiszen a rablógyilkos, a tolvaj, a sikkasztó sem védekezhetik azzal, hogy egy más ember is rabolt, tolvajkodott és sikkasztott. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ha bűnök követtettek el itt és ott, annak nem az a következése, hogy Magyarország kormányzata a bűnöket feldicsérje és megengedhető dolgoknak hirdesse, hanem annak következése az, hogy a bűnöket itt és ott is üldözőbe vegye és a bűnösöket az arra hívatott bíróságok által a törvény szigorával sújtassa. (Ügy van! Úgy van' a szélső baloldalon.) Az erkölcstelenségnek, a bűnnek, a megvesztegetésnek azt a beismerését és azt a megerősítését hallotta Magyarország igazságügyének legfőbb őre, a magyar igazságügyminiszter úr is. És kérdezem, — s kérdésemet meg fogja hallani, yagy olvassa majd az itt nem levő igazságügyminiszter úr,— kérdezem az igazságügyminiszter urat, vájjon utasította-e a kir. ügyészségeket, hogy a büntető törvénykönyvbe ütköző megvesztegetésnek és hivatali erőszakoskodásnak megbüntethetése végett a vizsgálatot a miniszterelnök úr és a többi bűnrészesek ellen megindítsa ? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Egy hang balfelöl: A vádlottak padjára kellene ültetni őket!) T. ház! Ha a magyar igazságügy közegei kötelességük ellenére ezt nem tették meg, akkor nekünk, kik a háznak ezt az oldalát foglaljuk el, és a kiknek működésének egyedül a tiszta erkölcs szab irányt, nekünk áll kötelességünkben a művelt világnak megmutatni, hogy a miniszterelnök politikájának moráljában az egész ország még korántsem osztozik, hogy az ország köz12