Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-24

M. országos ülés 1897. január 14-én, csütörtökön. 7? Bernáűy György: Midőo az 1897-iki költségvetés általános tárgyalása alkalmával felszólalni bátorkodom, azzal a kérelemmel járulok a t. háí elé, hogy méltóztassék velem, a kezdő parlamenti szónokkal szemben elnézéssel lenni. Ez alkalommal felszólalásomnak fő indoka, szavazatomnak indokolása, melylyel az 1897. évi költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. T. liáz! Midőn szavazatomat indokolni kivánom, lehetetlen, hogy ne reflektálják a túloldalról elhangzott egyes beszédekre s ezen beszédek közt különösen az általam igen tisztelt nemzeti párt elnökének, Horánszky Nándor képviselő úrnak rövid felszólalására. Horánszky Nándor képviselő úr állítólag a politikai helyzet által vezéreltetve, egyszerűen kijelentette, hogy úgy ő, mint pártja a jelen költségvetés tárgyalása alkalmával passzív marad. Hát jó, t. ház! Az én nézetem szerint ezen passzivitásnak néha van helye, néha van jogosultsága és ilyen esetekben lehet annak eredménye is. De ebben az esetben a passzivitásnak következetesnek és komoly alapon nyugvónak kell lennie. Én azonban sem a következetességet, sem a komoly alapot nem látom ezen paszszivitásban. Nem látom a következetességet azért, mert alig néhány héttel ezelőtt az általános választások utáu a jelen országgyűlés megalakulása után azon párt részt vett a felirati vitában, azóta pedig — legalább szerény tudomásom szerint — semmi olyan komoly dolog nem történt, a mi okúi szolgálhatna arra, hogy egy párt egy ilyen komoly, kihatásaiban messzemenő lépésre határozza el magát. De én nem látom a következetességet, már azért sem a t párt ezen elhatározásában, mert ha az elhatározás komoly és következetes akar lenni, akkor azon pártnak le kell vonni a konzequencziát, melynél fogva ő ezen ház tárgyalásaiban részt nem vehet, a mely konzequeneziánál fogva azon helyet, melyet jelenleg elfoglal, oly ellenzéknek adja át, a mely ellenzék a maga jogával és kötelességével él. De miután, t. ház, én sem a komolyságot, én sem a következetességet nem látom ebben a passzivitásban, részemről azzal tovább foglalkozni nem kívánok, hanem áttérek néhány szóval Polónyi Géza igen tisztelt képviselő úr beszédére. Polónyi Géza t. képviselő úrra szintén ráragadt részben a passzivitásnak ragadós példája. De mindannak daczára, hogy a passzivitást hirdette, szükségesnek tartotta újból előhozakodni a választási visszaélésekkel. Elmondotta, hogy miért kellett a kormánynak a múlt országgyűlést mandátuma lejártának ideje előtt feloszlatni, elmondotta, hogy miért kellett a kormánynak egy ilyen nagy többségre szert tenni, elmondotta ismét és újból azokat a visszaéléseket, melyeket 8 tapasztalt és látott. Engedje meg a t. ház, hogyha már ő a választásokkal foglalkozott, hogy én is néhány szóval megemlékezzem a választások lefolyásáról. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől) Én a magam részéről legalább pusztán képzelődésnek kell, hogy tartsam azoknak az erőszakoskodásoknak rémképét, a melyet Polónyi Géza t. képviselő úr itt festett. Én részemről nyomát sem láttam azoknak az erőszakoskodásoknak, (Élénk helyeslés jobbfelől. Nagy derültség a szélső baloldalon.) azoknak a hivatali visszaéléseknek. (Mozgás a szélső baloldalon.) Meszlény Lajos: Még most sem mondott le a pártelnökségről! Elnök: Meszlény képviselő urat rendre utasítom. Ismételt közbeszólásokkal való zavarása a szónoknak a házszabályok különös súlya alá esik. (Helyeslés.) Bernády György: Mert bár a választások alatt csak a magam kerületét és a megyémbeli kerületeket, a melyek száma hétre megy, kisértem különös figyelemmel, de azon visszaéléseknek, annyiszor emlegetett hivatali preszszióknak nyomát sem láttam. (Derültség balfelől.) Saját kerületemről beszélek. Volt ott törvényszéki bíró, ki az ellenzék értekezletein, pártvacsoráin, s mindenféle mozgalmában részt vett. Volt több államvasuti mérnök, a ki nem szavazott rám. Voltak megyei közigazgatási hivatalnokok, kik a választás napjára tárgyalást kitűzve, egyszerűen eltávoztak a váródból, a nélkül, hogy leszavaztak volna. Volt pénzügyi tisztviselő, ki az ellenzékre szavazott, államvasuti pályafelvigyázó, ki egyszerűen eltávozott a városból. Nos, ha tényleg igaz volna azon rettenetes erőszakoskodás, nem tették volna, nem vettek volna részt e mozgalmakban, a nélkül, hogy a választás után csak hajukszála is meggörbült volna. Kerületemben több iparosnak van állami vállalata, meglehetősen nagy; államvasuti szállítók, s ezek is ellenjelöltemre szavaztak. S vállalatoknak, mint eddig, ma is élvezetében vannak, a nélkül, hogy az államvasutakat velük szemben szerződés kötné. Kár tehát annyit emlegetni a választási visszaéléseket. Én is csak azt mondom, a mit már tegnap másodszor mondott az igen tisztelt miniszterelnök úr: hogy voltak ugyan erőszakoskodások, visszaélések itt és ott, de nemcsak a mostam választás, hanem minden választás alkalmával voltak, s valószínűleg lesznek is, de nemcsak e párt, hanem a ház minden pártja részéről. (Úgy van! jobbfelöl.) Polónyi Géza t. képviselő úr azzal kezdte beszédét, hogy nem akarja a költségvetés tár-