Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-24

78 24. országos ülés 1897. január 14-én, csütörtökön. gyaláeát hosszú beszédekkel nyújtani, mert nem akarja a kormány életét hosszabbítani. Alkalmat akar adni arra, hogy hozakodjék elő a kormány minél előbb a kiegyezési tárgyalásokkal: hadd lássa, hogy lesz-e bátorsága a kormánynak vagy e pártnak a hazát eladni? No hát ezért ugyan kár volt a képviselő úrnak oly röviden szólani, mert ebben a látványban nem fog gyönyörködni: sem e kormány, sem e párt a hazát eladni nem fogja. Epúgy a kormánynak, mint a pártnak minden tagja legalább is oly szeretettel visel­tetik a haza minden talpalatja, minden joga és érdeke iránt, mint a t. képviselő úr. (Élénk helyeslés jőbbfélöl.) S most a t. ház engedelmével rátérek Kos­suth Ferencz úr tegnapi beszédére; többek kö­zött Kossuth Ferencz képviselő' úr azt mondja (olvassa)]: »Oiyan orszígokban, melyeknek ugyan­azon uralkodója van, elkerülhetetlenül szükséges, hogy a két országnak népe egyetértésben éljen, hogy jóindulattal, szeretettel viseltessék egymással szemben.« Hát, t. ház, Kossuth Ferencz képviselő úr — mint beszéde további folyamán kifejezi — azt tapasztalta, hogy a helyett, hogy ez a szeretet a túloldalról nyilvánulna felénk, annak épen az ellenkezője nyilvánul. Tökéletesen igazat adok neki ebben, csak nem helyeselhetem az okot, a melyben ő ezt az ellenszenvet keresi. Kossuth Ferencz képviselő úr ezt az ellenszenvet ugyanis első sorban a 67-iki kiegyezésben, abban az alapban keresi, a mely alapon hazánk oda fejlő­dött, a hol jelenleg áll. Pedig nem abban az alapban rejlik azon ellenszenv, azon gyűlölet oka, a melylyel Ausztria lakosságának némely része irántunk viseltetik, hanem egyszerűen abban az irigységben rejlik, melyet az a haladás kel­tett fel Ausztriában, a mely haladásnak példáját a művelt világ alig mutatta fel ily rövid idő alatt. Madarász József: Eredeti bűn az! Bernády Gyula: Beszéde további folya­mán azt mondja Kossuth Ferencz képviselő úr, hogy (olvassa): »Azt mondják politikai ellen­feleink, hogy a 67-iki kiegyezés óta óriási az országban a fellendülés úgy anyagi, mint szel­lemi téren. Ez mindenesetre így vau s ezt ta­gadni nem lehet, de nem is volna szabad a hazafias magyar embernek, a ki büszke hazája haladására.« Beszédét tovább folytatva, azt mondja, hogy ez a párt egy fallácziában szen­ved, abban a fallácziában tudniillik, hogy ezt a haladást a 67-es alapnak tulajdonítja, míg sze­rinte nem a 67-es alapnak köszönhető ennek a népnek, ennek a nemzetnek, ennék az ország­nak a haladása, hanem annak daczára történt halasztást. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Erre nézve, t. ház, csak azt vagyok bátor megje­gyezni, hogy az a kiegyezés még sem lehet épen olyan rossz, mint Kossuth Ferencz képviselő úr feltűntette; mert ha épen olyan rossz lett volna, akkor nem tett volna ez a nemzet akkora hala­dást az utolsó 30 esztendőben, a mekkora hala­dást egyetlenegy nemzet történetében ily rövid idő alatt nem látunk. Nem lehet annyira rossz ez a kiegyezés, a mely kiegyezésnek hatása alatt a nemzet évtizedek alatt századok hibáit hozta helyre. Hivatkozik továbbá Kossuth Ferencz kép­viselő úr a 67-iki alap ellen intézett támadási­nak plauzibilisebbé tétele végett Barta Ödön képviselő úrnak Magyarország földterbeiről kö­zölt statisztikai adataira. Tökéletetesen igaza van Kossuth Ferencz képviselő urnak, hogy ha azok az adatok úgy állíttatnak össze, a mint Barta Ödön képviselő úr összeállította, mert így bizony azok nagyon elszomorítók. De ha megnézzük az érem másik oldalát, ha a felsza­porodott földterhek mellé oda állítjuk a gazda­sági beruházások értékének statisztikáját, oda állítjuk a megtakarított összegeknek, a takarék­pénztári betéteknek statisztikáját, azt fogjuk tapasztalni, hogy bizony az a kép még sem oly elszomorító, mint a milyennek Kossuth Ferencz képviselő úr festette. Foglalkozhatnám még röviden a néppárt vezérszónokainak felszólalásaival, ezekkel fog­lalkozni azonban nem kívánok, hanem egyszerűen kijelentem, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrral teljesen egy nézeten vagyok abban, hogy ez a párt csak egy szimptóma, egy tünet, mely állanadósággal egyáltalán nem bír, mert a magyar nép lelkében és szivében gyökeret egy olyan párt, mely a vallási türel­metlenségen, a vallási érdekeken alapszik, egy­általában nem ver és a magyar nemzet jellemé­nél fogva nem is fog verni. Ezen kijelentésem folytán megvigasztalhatom az illető t. képviselő urat, hogy nincs miért búsuljon, mert nem kell soká várnia a katholikus kongresszus összehívására. Ha mindezek mellett látom azt a munkás­ságot, melyet a kormány a haza érdekében ki­fejt, azt a biztató reményt, mely már a közel jövőben valósággá válik, hogy elévült és részben igazságtalan adórendszerünk meg lesz javítva; ha látom a most tárgyalás alatt levő költség­vetésből, hogy a közegészségügy, tanügy álta­lános és szakipari oktatás czéljaira mind több és nagyobb összegeket fordít a kormány; ha látom, hogy a korszakalkotó egyházpolitikai tör­vényeket oly simán és minden nehézség nélkül vitte át az életbe: akkor azt hiszem, természe­tesnek fogják találni, hogy én a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha mindezek mellett azt látom, hogy a kor­mány a kisipar érdekében is mindig többet és többet tesz és a kisipar érdekében az állami

Next

/
Oldalképek
Tartalom