Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-24

24. országos ülés 189?. január 14-én, csütörtökön. 73 Ha már most valaki, t. ház, — főleg katholikus férfiú, — ilyenek után azt állítja, hogy ezek az egyházpolitikai törvények nem sérelmesek, akkor az ilyen főpapot, mint a kitől idéztem, és a többi főpapokat, kik hasonlóképen nyilatkoztak e törvényről, vagy tudatlansággal vádolja, oly hiányával a judieziumnak, mely nem képes felismerni, mi ellenkezik a hitelvekke], vagy vádolja őket ok nélkül való izgatással, azaz hazafiatlansággal, más alternative nincsen. Ily körülmények között tehát ne méltóztassék a katholikus alpapságot azzal vádolni, hogy alap nélkül lármáz és agitál, és a polgárokat felvilágosítja, hogy alkotmányos jogukkal élve igyekezzenek ezen sérelmes törvényeket megszüntetni és orvosolni a sérelmeket. Ettől az agitácziótól ne is féljenek; ne féljenek sem a t. túloldal, a kormánypárt, ne féljenek a szabadelvűek. Mert hiszen félthetik talán az ő különösen dédelgetett szörnyszülötteiket, az egyházpolitikai alkotásokat; de ne féltsék az állami tekintélyt, ne féltsék a jogrendet és ne féltsék a közerkölcsiséget sem. Mert ez az agitáczió, a mint én tudom és tapasztaltam, és a mennyire én abban résztvettem, nem aljas czélokból történik, és nem aljas eszközökkel, de még olyan korteseszkozökkel sem, mint ezt a mélyen tisztelt kultuszminiszter úr felhozta, mintha a papok úgy prédikáltak volna, hogy a ki a kormánypártra szavaz, az nem üdvözöl, annak gyermekét nem keresztelik meg. Én, t. ház, és exczellencziás uram, felkérem, ne vonakodjék az ilyeneknek megnevezésétől, és felkérem arra, hogy ezen emberek ellen fegyelmi vizsgálatot indítson. (Élénk helyeslés balfelöl. Nagy zaj és mozgás.) Különösen pedig kijelentem azt, hogy a mi pártunk ilyen eszközöket és módokat egyenesen perhorreszkál, (Úgy van! Úgy van! balfelöl. Nagy zaj és ellenmondások jobbfelöl. Mozgás. Ügy van/ balfelöl.) és mi ily dolgokkal, ily törekvésekkel semmiféle szolidaritást nem akarunk vállalni. (Ügy van ! balfelöl. Mozgás jckbfélöl.) Különben én még hozzáteszem azt is, hogy a mennyiben én láttam, tapasztaltam, ez agitáczióból azt vettem észre, hogy annak czélja főképen volt a népnek politikai felvilágosításán kívül (Nagy zaj és közbekiáltások jobbfélöl: Ah! Ah! Ügy van! Ügy van! balfelöl.) még a vallás védelmére való felbuzdítás is. T. ház ! Ennek rossz következménye nem lesz, ily rossz következményektől nem lehet félni. De mi láttunk jó következményeket is, például a választások alkalmával épen ezen párt részéről tapasztalt békés és türelmes magaviseletet. (Nagy derültség jobbfélöl és a szélső baloldalon, ügy van! Ügy van! bal felől. Nagy zaj. Elnök csenget.) Én magam hallottam azt, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. II. KÖTET. a kirendelt katonatisztek megdicsérték a néppártot. (Derültség és mozgás jobbfelöl) És még egy másik következménye is volt. Ez pedig volt a mostani hallatlan vesztegetésekkel szemben való lelkiismeretes tartózkodás. És ez, t. ház, egészen a hősiességig ment némely helyen és ezt sokan nem tudják eléggé megbecsülni. Nem tudta megbecsülni például, hogy valakit felhozzak, egy köztisztviselő, még pedig egy nagyobb állású köztisztviselő, a ki egy társaságban az én fülem hallatára — mert én is ott voltam a társaságban — azt mondta, hogy a követválasztások idején elment egyik kerületbe korteskedni a szabadelvű párt jelöltje mellett, hanem — azt mondja — nem mentek semmire, mert ez a néppárti agitáczió úgy fanatizálta az embereket, hogy még a pénzt sem fogadták el. (Zajos derültség jobbfélöl. Ügy van! Úgy van! balfelől.) Visszatérve az előbb mondottakra, a szabadelvű pártot és mint a mostani újévi gratulácziókból hallottam, a vele rettenetes szolidaritásban álló kormányt méltán lehet okolni azért, hogy nálunk a törvényhozás és a közkormányzat határozottan keresztény-ellenes irányban fejlődött. Ez tény és ezen tény következtében a katholikusok sok helyen gyűléseket tartottak és ne gondolják, hogy üres lármáért az ország prímása odamegy és nyilvánosan konstatálja a sérelmeket s veszedelmeket; ne gondolják azt, hogy a püspöki kar, hogy ha ez nem volna tény, megtette volna azt, a mit megtett a katholikus gyűlés idejében. Ezen ténynek lehet tulajdonítani azon politikai sorakozást is, melyre vonatkozólag itt lehetnek akármilyen nézttek, de azt mindenki tudomásul veheti, hogy ezen új szervezkedésnek első, legszentebb és legfőbb czélja : a társadalomnak keresztény jellegét megóvni s a katholikus egyházon s általában az egész kereszténységen ejtett sérelmeket orvosolni s azok érdekében itt felszólalni. Minden téren olyan jelenséggel találkozunk, hogy a német kifejezéssel azt mondhatjuk: »Es geht bei uns nicht christlich zu«, magyarul mondva, hogy »nálunk pogányúl folynak a dolgok*. Hogyha egy olyan komoly lelkiismeretű hazafi, minő gróf Apponyi Albert, azt meri sürgönyözni politikai barátainak, hogy nálunk nem a törvény, hanem az önkény uralkodik: akkor már nagy baj van. (Élénk derültség jobbfélöl. Zaj.) A szabadelvű kormány múlt választási hadjáratáról, az ezen kormányzat alatt nagyon elharapódzott korrupezióról, a viczinalizmusról, képtári üzelmekről s több ilyenekről eleget hallottunk, kérem dispenzáijanak engem ezeknek felemlítése alól. (Felkiáltások: Nagyon szívesen!) Ezen szíves dispenzácziót igénybe véve még megjegyzem azt, hogy tudjuk, — mert az előttünk JO