Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-24

72 24. orwságos ülés 1897. január 14-n, csütörtökön. katholiczizmushoz jobban hozzáférhettek, nem lévén autonómiája, (Úgy 'van! a baloldal hátsó padjain) és azonkívül ennek a hitelvei a profán beavatkozást sokkal jobban megérezték. Az utóbbi évek törvényei, a liberalizmusnak kedvencz alkotásai, véleményem szerint a keresztényellenes irányzatnak, hogy úgy fejezzem ki magamat: csúcspontjai, a melyekkel ez a Magyarország megszűnt keresztény állam és keresztény ország lenni, a mely országban tehát már az illető faktorok nem becsülik meg a keresztény vallást és a keresztény ezivilizácziót, nem becsülik meg azok a tényezők, a melyek működésükkel, példájukkal, törvényhozásukkal és kormányzásukkal befolyást gyakorolnak a társadalomra és azt irányítják és nevelik. Mindazok a t. szónokok, a kik szívesek voltak a felirati vita alkalmával az új pártra, a néppártra reflektálni és azt atyáskodó részvéttel korholni, azok mind azt vetették ennek a pártnak a szemére, hogy az vallási párt, (Felkiáltások: Felekezeti párti) mely itt az 0!szagban mindent vallási tekinteteknek, nevezetesen katholikus egyházi érdekeknek és pláne papi uralomnak akar alárendelni. (Igás! jobbfelöl.) É-i azt hangoztatták nevezetesen, hogy ha már vallási párt is, de tulajdonképen nincsen neki létezési oka és alapja, mert hiszen azok az úgynevezett egyházpolitikai törvények, a melyeknek az inczidenséből történt ez a pártsorakozás, nem sérelmesek. És még azt akarták elhitetni velünk, hogy ezek az egyházpolitikai törvények épen a katholiczizmusnak az érdekében, annak nagyobb felvirágoztatására és a közerkölcsiség emelésére hozattak. Pap Géza: Minden vallás érdekében! Páder Rezső: Méltóztassanak nekem megengedni, hogy reflektáljak felszólalásomban arra, hogy katholikus férfiak az 8 kathoükus voltukra hivatkozva, itt azt állították, hogy azokban az egyházpolitikai törvényekben, például a polgári házasságkötésben nincsen semmi sérelem a katholikus hitelvekre. (Felkiáltások: Bizony nincsen!) És azok a tisztelt urak nem vették észre, mily ellentétbe jutottak ők a katholiczizmus legfőbb faktoraival: a pápával, a püspökökkel és a papsággal, a melyek nélkül nincs katholiczizmus. (Derültség jobbfelöl.) De, t. ház, ha szabad magamat úgy kifejeznem, a katholikus vallásnak is vannak úgynevezett szakférfiah őrei, hivatalos védelmezői és ezek, a kik hivataluknál fogva és kellő szakműveltségüknél fogva meg tudják azt mondani, hogy mi az a hitelv, de meg azt is meg tudják bírálni, hogy mi ellenkezik ezekkel a hitelvekkel, mind, unisono azt mondták, hogy igenis, e törvények hitelveinkkel ellenkeznek és nevezetesen a hitéletet gyengítik. Helfy Ignácz: Hát Francziaországban, Belgiumban ?! Páder Rezső: Kérem, maradjunk mi esak itthon. (Derültség.) Azt mondtam, hogy ezek az úgynevezett egyházi, vallási szakférfiak kimondották ezen törvényeknek sérelmes és a hitéletre veszedelmes voltát, és ezt unisono tették. És itt elmondhatom, hogy igenis a pápa az ő encziklikáibaü, nyilatkozataiban mindig rámutatott e törvények sérelmes voltára. Ez numero eins. (Élénk derültség.) Ugyancsak a magyar püspöki kar az 8 nyilatkozványaiban és hivatalos körleveleiben szintén kijelentette, és nekünk a szószékből szóról szóra fel kellett olvasunk, hogy ezek a szerencsétlen törvények — mint mondák — sérelmesek és a hitéletre veszedelmesek, s felhívták a híveket arra, hogy törvényadta jogukkal e törvények megváltoztatására törekedjenek. Ez numero zwei. (Élénk derültség.) Azután felemlíthetném azon memorandumokat, melyeket ezen törvények keletkezésekor a püspöki kar intézett a felséghez és a magas kormányhoz, a hol szintén ezt mondót ták. Numero drei. (Derültség.) Hanem ezeket csak felhoztam, mert provokálva voltam. Részletesen kellene akkor mindezeket felolvasni, de nálam sincsenek, csak arra kérek engedelmet, t. ház, hogy legalább a propos egy pár szót szót idézhessek egy magyar főpapnak a legutóbbi újesztendei körleveléből, egy oly főpap körleveléből, kit a szabadelvűség a legutóbbi időben mint különösen hazafias főpapot ünnepelt. (Felkiáltások a jobboldalon: Ki az?) Az egri érsek úr szavai. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Olvassa) : » Valóban a legnagyobb sérelemmel nehéz, ellenséges idők szakadtak mindenfelé a katholikus vallásra, melyeknek különösen is az egyes hívekre kiható fő veszedelme azon cselfogásokban rejlik, melyekkel a támadást leplepzik, s a hívek jóhiszeműségét vagy ingatagságí'.t megejtik. Mindazt, a mi a vallás ellen, az egyház jogai ellen, az iskolák, az ájtatos alapítványok, az egyházvagyon tulajdonjoga kérdésében tervben vagy foganatba vétetik, a jogosság bizonyos színezetével s alakjában tüntetik fel, s ezáltal a kevésbbé tiszta látásúakkal könnyen elhitetik, hogy mindez inkább csak a világi hatalom tekintélyének megóvásáért és érvényesítéseért, mintsem az egyház el'eni gyűlöletből történik. A mi kötelességünk azért, —• így végzi, — testvéreim, kik a fenyegető veszélyekre nézve csalódásban nem élünk, hogy a szofizmák kétértelműségeit oloszlatva, a kivetett tőrt feltárjuk, útját vágjuk az üzelmeknek a gondjainkra bízott népnél, melynek érzéke és kellő belátása nincs azon újítások természetének helyes megítélésére, melyek a haladás látszatos ürügye, a jogos törvények czíme alatt, ártalmasságok gondos leplezésével behozatnak.«