Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-24

24. országos illés 1897. január 14-én, csütörtökön. 7! ságosnak találjuk a kormányzatnak komoly bírálat alá vonását, sőt azt egyenesen kötelességünknek is ismerjük (Halljuk! Halljuk! a báloldal hátsó padjain.) Arról van most szó, t. ház, hogy a kormányzatnak megszavazzuk-e vagy ne szavazzuk meg a »nervus rerum gerendarum»-ot; körülbelül fél milliárdot kérnek az adózó polgároktól. Mielőtt ezt a rettenetes összeget megszavazzuk, felteszszük a kérdést, vájjon jó kezekben vannak-e az ország dolgai, ügyei, javai, helyes irányban halad-e az ország hajója, s hogy ezen rettenetes áldozatok árán eléretik-e a czél, tudni illik a polgárságnak, az országnak jóléte, megelégedése, s hogy biztosítva van-e az ország további békés fejlődése és egyáltalában fenmaradása. T. ház! Én úgy találom, hogy ezekre a kérdésekre kedvező választ adni nem lehet. Sőt tovább megyek; nekem az a meggyőződésem, hogy attól a percztől kezdve, a mikor ez a mosi is uralmon levő párt megszületett, és az ország kormányzata fölé oda tették azt a bűvös hangzású feliratot, hogy »szabadelvfí«, . . . Madarász József: Nem az, hanem »67-es« ! Páder Rezső: . . . attól a percztől kezdve a kormányzat és törvényhozás úgy anyagi, mint szellemi és társadalmi téren oly hibákat, károkat és bajokat okozott, hogy komoly férfiak, a kik a népek történetéből filozofálnak és okoskodnak, enuek a szegény Magyarországnak a Lengyelország való sorsára jutást, vagy más hasonló tönkre jutást jósolnak. (Igaz! Ugy van! a haloldal hátsó padjain.) Akkor a mikor oda tették azt a feliratot: szabadelvű, . . . Madarász József: Hatvanhét! (Derültség.) Páder Rezső: . . . nem definiálták még ennek a szónak a tartalmát, egész mivoltát; sokak előtt ismeretlen volt, de mivel szépen hangzott, köréje csoportosultak. Voltak azonban, s így magam is azok közé tartoztam, fiatalon akkor, de már is polgári joggal biró, a kik más országoknak dolgaiból előre sejtették, hogy mit tartalmaz ez a szó: liberális, és azok aztán látták is már, és meg is mondták előre, hogy mi fog itt bekövetkezni, a mi más, xtgynevezett szabadelvű államokban már bekövetkezett. Én ezen magában véve igen szép hangzású és eredeti szenzusában szép tartalmú szavat: liberális, attól a pereztői kezdve, midőn azzal az úgynevezett fuzió-pártot megnevezték és annak politikai irányát megjelölni akarták, nem szerettem, és idők folytán határozottan meg is gyűlöltem ezt a szót, mert meggyőződtem arról. t. ház, hogy ez nem jelenti már a komoly és józan haladást, nem jelenti a jogoknak az érzelmek és tt'adicziók kímélésével járó fejlődését, nem jelenti a közszabadságoknak egyre jobban való kifejlesztését, (Igaz! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) hanem igenis jelzi annak az ellenkezőjét, jelzi a politikai téren való úgynevezett nagyzást, (Igazi Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) jelzi a szabadságoknak megszorítását, (Úgy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) jelzi különösen manapság a legkiállhatatlanabb parlamenti abszolutizmnst, (Igaz! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) jelzi a pártmonopóliumot, az adminisztráczióban az önkénykedést, jelzi a vallásos érzelmek és különösen a kereszténység iránt való kíméletlenséget. (Igaz! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Es én itt, az ország szíve előtt, különösen ezt panaszlom fel a liberális irányzatnak, hogy Magyarországot, melynek törvényei, intézményei, társadalma, népe a keresztény szellemtől volt áthatva, ettől a keresztény szellemtől és jellemtől egyre jobban megfosztani igyekezett. A mi az utóbbi években, az utóbbi két évtizedben — speczialiter megnevezem — a kereszténység ellen történt, azt mind a szabadelvűséggel okolták meg, a mely tudni illik kívánná — hogy egy-két példát is mondjak — a tanügynek teljes államosítását, az^egyetenanek teljes dekatholi záczióját, az egész társadalomnak, sőt még a családnak is laiczizálását. Ez a liberális irányzat és az ennek kebeléből keletkezett kormányzat hirdette folyton, és a kormányon levő férfiak ad hoc alkalmazták is az állam mindenhatóságának elvét, az állami omnipotencziát, a melynek joga volna mindenbe beleszólni, hogy ki milyen vallást kövessen, hogy a vallás szolgái kit kereszteljenek meg és kit nem. És ugyancsak ez a szabadelvú'ség hozta szőnyegre a felekezetietlenséget, a teljes vallásszabadságot, a valláson kívüli házasságkötést, a bármiféle vallásoknak a kereszténységgel aequiparálását, az állami anyaköayvvezetést, és még hozzáteszem, hogy ez fenyegetődzik a kereszténység még nagyobb megrendszabályozásával, például az alapítványoknik, alapoknak és iskoláknak teljes szekularizácziójával. Madarász József: Hisz az helyes! (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Páder Rezső: Én, t. urak, arról vagyok meggyőződve, hogy ez az irányz tt más vallásfelekezeteket is sért; értem azokat, a kik a kereszténység pozitív alapján állanak, a raczionalistákat nem sorolom a vallásosak közé, én tudom azokat is érteni és vettem is észre, tapasztaltam is, hogy a többi vallásfelekezetek köréből emelkedtek aggodalmas hangok, a melyek rámutattak ezen irányzat sérelmes, voltára; azt nem tagadhatjuk. Hanem én különösen azt mondom, hogy a katholiezizmusra annyival inkább sérelmes volt ez az irányzat, mert ehhez a