Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-23

u 23, országos ülés 1897. január 13-án, szerdán. úr jövendölésre adta a fejét. Mert a következő jövendölést mondotta a felirati vita alkalmával márczius 9-én tartott beszédében: Sima Ferencz: Szegény Apponyi! Werner Gyula: .... »Azon küzdelmek után, a melyeket a parlamentben folytatunk, még marad elég időnk arra, hogy másik kezünkkel a gyeplőt a kezünkben tartsuk és ne engedjük az ellenzéket szétmállani, hanem szervezzük ott is, a hová eddig lábunkat be nem tettük. Es ha önök magukat új öt éven át tartani képesek, a mit én nem hiszek, a mit nem hisz senki, önök maguk sem, (Derültség jobbfelől.) de feltéve, hogy magukat tartani képesek legyenek, a mit én a legnagyobb flegmával vennék, a következő választásnál egy egészen más szervezetet és hatalmat fognak önök magukkal szemben találni, a melylyel szemben kárba fog veszni a főispáni és a hatósági presszió minden hatalma.« Ez volt a jövendőlés, t. ház, a melynek — a sors humora úgy akarta — egyetlen betűje sem teljesedett be. A képviselő úr azt jövendölte, hogy pártját nem engedi szétmállni és azt hiszem, hogy a pártja meglehetősen szétmállott. Azt jövendölte, hogy beteszi a lábát a mi kerületeinkbe. És íme, kihúzta még onnét is, a hol eddig pártjának erős gyökerei voltak. Azt jövendölte, hogy a lefolyt öt esztendő alatt ez a szabadelvű párt sírba száll, és íme erősebbek és hatalmasabbak vagyunk mint bármikor. (He lyeslés jobb felöl Zaj a baloldalon.) Madarász József: Erőszakosabbak ! (Zaj.) Werner Gyula: Azt jövendölte a tisztelt képviselő úr, hogy a lefolyt választásokon egészen más szervezetet és hatalmat fogunk magunkkal szemben találni; oly szervezetet és hatalmat, a melylyel szemben kárba fog veszni a főispáni hatalom és presszió. És íme a félelmesnek mondott ellenzéki szervezettel és hatalommal szemben nem veszett kárba, sőt győzelmet aratott nem a hatósági és főispáni presszió, a mint a tisztelt urak a túloldalon mondják, (Derültség jobbfelöl.) hanem a szabadelvű pártnak összetartása, elvhűsége és nagy politikai sikere. Mi maradt tehát a jövendőlésből ? a flegma, a melylyel a nemzeti párt igen tisztelt vezérének a szabadelvű párt életbenmaradását, megerősödését fogadnia kellett volna. De hol látjuk ezt? A felirati javaslatban talán, a melyben a tisztelt képviselő úr nem kivan mást, mint hogy ő Felsége a királ) bocsásson el egy oly kabinetet, mely a nemzet többségének bizalmára támaszkodik és a király bizalmát bírja? Hát hol van ez ? Talán Horánszky Nándor azon tegnapi nyilatkozatában, a melylyel a mai parlamenti helyzettel szemben oly tűntető eljárását jelentette be a nemzeti pártnak? Vagy talán azon ujságczikkekben, a melyek a nemzeti párt politikáját képviselik? Mi nem találjuk ezt sehol. Azért, t. képviselőház, azt hiszem, kijelenthetem, hogy ennek a pártnak győzelmével, ennek a pártnak az életbenmaradásával szemben önök, tisztelt uraim, nem egészen voltak képesek megőrizni angol flegmájukat. (Tetszés jdbbfelöl.) De, t. ház, én ezt a jóslatot, a melyet, azt hiszem, a nemzeti párt Igen tisztelt vezére nem fog a legsikerültebb jóslatai közé számítani, nem azért hoztam fel, hogy egy közkeletű mondás igazságát bizonyítsam vele, azt, hogy »nemo profeta in patria sua«, hanem felhoztam, hogy illusztráljam és jelezzem vele, hogy a nemzeti párt választási vereségeinek inkább belső, mint külső okai vannak, . . . Gulner Gyula: Igen, a zsebben! (Élénk derültség balfelöl.) Werner Gyula:... hogy a belső okok előállásáért, — nevezzük akár taktikai hibának, akár mulasztásnak, akár a lélek és akaraterő valami csodálatos elernyedésének, — egyedül és kizárólag a tisztelt nemzeti párt, első sorban a nemzeti párt politikai vezetése a felelős. Azon okok, a melyek a t. nemzeti párt választási vereségét előkészítették, különfélék. Ezek közül az egyiket csak röviden akarom érinteni, mert lű>zen sokszor és sokat beszéltek róla mások. Ez az, hogy az egyházpolitikai küzdelmek drámai érdeke háttérbe szorított minden más kérdést, és így természetesen háttérbe szorította azon kérdéseket i% melyek megoldását a t. nemzeti párt programmjába foglalta. Arról lévén PZÓ, hogy a lelkiek czíme és ürügye alatt érvényesíthető törekvést, külső befolyásokat utasítsuk vissza: az forgott koczkán, hogy Magyarország belügyeibe beleavatkozhatik-e más? Az forgott koczkán, hogy Magyarország önálló, senki másnak alá nem vetett, szabad ország-e valóban, vagy oly szerencsétlen föld, a melyre a vallási dogmák és felekezeti szempontok csillagai is le nem küzdhető politikai hatást gya korolnak. De a főok a t. nemzeti párt politikai vezetésének magatartása, különösen a választásokat megelőző másfél évben. Ki nem emlékeznék, t. ház, hogy a nemzeti párt igen tisztelt vezére másfél év előtt politikai pályájának czélját, államférfiúi küldetését így jellemezte. Élő tdtakozás akarok maradni a nemzetietlen törekvések ellen. Hozzátette még, hogy minél kevésbbé magyar és nemzeti valaki, annál kormányképesebb és hogy a nemzeti érzelmek ellen kifejtett ellenállás a legbiztosabb útja a kormányra jutásnak. Én azt gondolom, t. ház, — ha a nemzeti párt szempontjából vizsgáljuk a dolgot, — ennek a kijelentésnek, — most csak abból a szempontból tekintve, hogy minő hatása lehetett az élő közvéleményre, — ennek a poli-