Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-23

23. országos ülés 1897, tikának csak káros hatása lehet. Az élő tiltakozás kijelentésével és megdöbbentő megokolásával, a nemzeti párt vezére csak pártjának tett rossz szolgálatot. A polgároknak az a része, mely évek óta várta, hogy a nemzeti párt politikai elveinek érvényre juttatását, a közélet oly sokszor hangoztatott átalakítását a kormánypadokról fogják niegkisérleni a nemzetipárti politikusok: csüggedéssel látta, hogy maga a nemzeti párt igen t. vezére jelenti ki politikájának, programmjának kormányképtelen voltát. Azt hiszem, a polgároknak erre a részére ez a kijelentés valami biztatólag nem hathatott. De van a polgároknak, t. ház, egy más része is; ezek a képviselő úr nyilatkozatából kétségbeesve látták, hogy Magyarország nem a magyaroké, mert csak a nemzeti érzelmek elfojtása és a nemzeti aspirácziók elárulása útján lehet ezt az országot kormányozni. Ezek a honpolgárok egyetértettek a nemzeti párt vezérével az ország e veszedelmes bajainak diagnóziásban, de épen, mert ily veszedelmeseknek tartották a bajokat, nem tekintették elegendő orvosszernek a nemzeti párt igen tisztelt vezérének azt a kijelentését, hogy ő a boldogulásnak és érvényesülésnek ebből a neméből a maga személyére nézve nem kér. Ezek a polgárok keresték a radikális orvosszert és ezt nem az élő tiltakozás passzív és negatív formájában találták meg, hanem a 48-as és függetlenségi párt közjogi radikalizmusában. (Halljuk! Hallju

1 ! Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Megjelent a karácsonyi czikk. A nemzeti párt igen tisztelt vezére ebben körvonalozta, azokat a feltételeket, a melyek alatt ő politikai ellenfeleivel kibékülni hajlandó. Hogy a karácsonyi czikknek ez az erős békevágya tiszta és nemes honfiérzés kifolyása volt, azt én kétségbe nem vonom. De, t. ház, jogosan kellett, hogy várjuk és azt hiszem, a t. képviselő úr is várhatta, hogy a karácsonyi ezikket és a szabadelvű pártnak és a kormánynak ezzel szemben tanúsított nagyfokú előzékenységét (Mozgás balfelől.) nyomon fogják köpetni a fúzió hírek, a közjogi alapon álló pártok közeledésének, egyesülésének, vagy ha jobban tetszik, szövetkezésének biztató jelenségei. Hát, t. ház, a fúzió e hangulata, e szándéka megvolt sok helyen. Azt én nem tudom, hogy történtek-e erre vonatkozólag tanácskozások, történteke megbeszélések; de, t. ház

; az eredmény az volt, hogy a nemzeti párt igen tisztelt elnöke Szepsiben tartott beszédében maga is ezen eszmék mellett nyilatkozott. Én jól tudom, t. ház, hogy Ápponyi képviselő úr karácsonyi czikkében ki volt mondva, hogy 8 a fúzióra nem reflektál, és hogy nem ennek az útját akarja czikkével egyengetni. De, t. ház, azt kérdezem, hogy mikor o a karácsonyi czikkét közzétette, mikor ő megszabta KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901 II. KÖTET. január 13-án, szerdán. 57 ' azokat a feltételeket, a melyek alatt politikai ellenfeleivel, ha nem is kibékülni, de, mondjuk, fegyverszünetet kötni hajlandó: akkor nem tudta-e, hogy mit koczkáztat ajánlatával? Nem volt e elkészülve reá, hogy az ö feltételeinek elutasításánál még sokkal rosszabb dolog is történhetik vele: az, hogy az ő feltételeit elfogadják. (Derültség jobbfelöl. Mözgó,s balfelöl.) Nem volt-e elkészülve reá, hogy az ily szellemű ezikket a politikai levegőnek oly megenyhülése követheti és oly melegen süthet ki ezen czikknek hatása alatt a politikai napsugár, hogy ennek hatása alatt virágzásba borúihat a fúzió fája? De, t. ház, én azt elismerem, hogy a t. képviselő úr a fúziót nem akarta; ám akkor minek írta meg a karácsonyi czikkét? És ha a karácsonyi ezikket megírván, ennek hatása alatt a politikai helyzet megenyhülése és a közjogi alapon álló pártoknak közeledése állott be, minek ítélte el olyan kérlelhetetlenül Somorján a fúziónak mozgalmait? De tovább megyek. Ha a képviselő ár a saját pártjában és más pártokban észlelte a fúzióra való hajlandóságot és a haza érdekében állónak azt találta, hogy ezeket a mozgalmakat elfojtsa, akkor miéit fojtotta el oly későn? Miért nem lépett fel, mikor ez a mozgalom még keletkezőben volt? Miért engedte odafejlődni a dolgot, hogy nem kisebb ember, mint a nemzeti pártnak igen tisztelt elnöke nyilatkozott Szepsiben a fúzió mellett, (Helyeslés. Ügy van! jobbfelöl. Mozgás balfelöl.) hogy ilyformán a késő elfojtás ténye, a t. képviselő úr dezavuálásának színezetével és a pártegység felbomlásának jogos látszatával bírt? (Helyeslés. Úgy van! jobbfelöl. Mozgás balfelöl) De, t. ház, ebből levezetem dednkezióiinat. Tudniillik, a ki a politikai akcziónak, a politikai fellépésnek, a választók tömegére gyakorolt lélektani hatásait ismeri, az már a választások előtt tisztában volt azzal, hogy a nemzeti párt vezére a választások talaját nem jól készítette elő ; hogy midőn válogatott hol a háború, hol a béke eszközei közt, állandó bizonytalanságban tartotta a közvéleményt az ő igazi, valódi szándékáról és terveiről; hogy ő híveinek minden látható ok nélkül ellentétes parancsokat osztogatott. A mikor rohamot vezényelt, — kassai beszéd, — ezt félúton lefúvatta, — karácsonyi czikk, — s a mikor az ő hívei nyugovóra, készültek, sőt a párt egy része a fúzió reménységének párnáján már az igazak álmát aludta, kartácscsal lövetett közéjtik, hogy ne hátráljanak, hanem csak előre menjenek. (Úgy van! jobbfelöl.) Én csak tényeket konstatálok, (Zaj balfelőL Elnök csenget.) puszta tényeket és ezek alapján kijelentem, hogy a nemzeti párt politikai vezetése, elkezdve az élő tiltakozás bejelentésétől és 8