Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-22

40 22. országos ülés 1897. január 12-én, kedden. és legdrágábban adminisztrált országok közé tartozik ? Legyen szabad itt konstatálnom azt, hogy mi egyenes adóink természetét s kulcsát évek hosszú sora óta nem változtattuk s azok mégis folytonos emelkedést mutatnak, a mi egyrészt a közgazdasági helyzet folytonos emelkedésének, másrészt a jövedelmi források általános emelkedésének természetes következménye, a mi abból is kitűnik, hogy 1885 óta kereseti adóink körülbelül 32 százalékkal emelkedtek, a mi viszont kereskedelmi és ipari foglalkozásból eredő jövedelmek emelkedésére enged következtetni. De van, t. ház, egy másik tényező is, mely közrehatott arra, hogy egyenes adóink bevételei emelkedjenek: jelesen az, hogy az utóbbi években egyenes adóink kivetése hatásosabban szabályoztatok, a minek következménye volt az adóknak az állampénztárba való jobb srendszeresebb befolyása. En ebből azt következtetem, hogy ha mi elavult és nehézkes, igazságtalan rossz adórendszerünket meg fogjuk változtatni, még pedig az országban szerzett tapasztalatokhoz képest, a modern európai felfogáshoz képest, jelesen az egyéni adózó képességnek appreeziálását szem előtt tartva, meg vagyok győződve, hogy egyenes adóink bevételei emelkedni fognak a nélkül, hogy a kulcs emeltetnék és meg vagyok győződve arról is, hogy az adók egyenletes szétosztása által az ország lakosainak óriási hasznot fogunk hajtani. Látjuk az egymást felváltó kormányok azon törekvését, hogy az államháztartás szükségletének emelkedését, a fogyasztási adókból eredő jövedelmek emelésével fedezzék. És a kormányok ezen törekvése sikerűit is; mert 1885-től 1895-ig: a fogyasztási adók rohamos emelkedést mutatnak, a mint ez a következő táblázatból is kitűnik: hogy például a szeszadó, mely 1885-ben 11 millió forintot hozott, 1895-ben 32 millióra menő bevételt hozott az államnak; a Imsadó 2,700.000 forinttól 3,700.000 forintig; a söradó egytől három millió forintig; a ezukor2^2-töl 5y2 millió forintig; az ásványolaj-adó 3 millióról 5,700.000 frtra emelkedett. A fogyasztási adók az előttünk fekvő költségvetésben előirányozva vannak 1897-re 71,434.000 forinttal, vagyis 1,070.000 forinttal magasabb összegre, mint 1896-ban, holott az előttünk fekvő 1895-iki zárszámadások Magyarország fogyasztási adóiból eredő bevételeit 78,900.000 forinttal mutatják ki. Én ebből azt következtetem, hogy ezea költségvetésben a számtételek betarthatók lesznek és jogosan lehet következtetni ezen számtételekből a költségvetés realitására. Ugyanez áll egyenes adóinknál; midőn azt látom, hogy egyenes adóink bevételei 99 millióval vannak előirányozva ép oly összegben, mint a múltévben és az 1895-iki zárszámadásokban az egyenes adókból befolyó tényleges eredmények 107 millióval vannak kimutatva, én ebből a költségvetés számtételeinek betarthatóságára és a költségvetés általános realitására következtethetek. (Helyeslés jobbfelől.) És, t. ház, hogy a külföldnek annyira érzékeny tőkepénzesei hasonlóképen fogják fel Magyarország közgazdasági és pénzügyi viszonyainak emelkedését, ezt a legjobban látjuk államértékeinknek folytonosan, rohamos és meglepő emelkedéséből. Méltóztassanak visszaemlékezni 1887ben a négyszázalékos magyar aranyjáradékunk árfolyama kitett 104 forint 50 krajczárt, sőt 105 forintra emelkedett. Azóta elmúlt tíz esztendő és ma a négyszázalékos magyar aranyjáradékunk árfolyama az egész világon 122 forint. Ez mit bizonyít? Bizonyítja azt, hogy a ki pénzét tíz esztendő előtt négyszázalékos magyar aranyjáradékba fektette és ezen államértékeket tíz esztendőn keresztül meg tudta tartani, annak vagyona minden 100 forint után 18 forinttal szaporodott. Ily állást foglal el az internaczionális piacz, melynek pártpolitikai véleménye nincsen, a magyar állam mostani pénzügyi helyzetével szemben. (Helyeslés jobbfelől.) De ezzel szemben azt az argumentumot lehetne felhozni, hogy az államértékek árfolyamának emelkedése az általános kamatjövedelem csökkenésének mintegy természetes következménye. Nézzünk tehát szét, hogy mi történt ezen idő alatt a külföldön és hasonlítsuk össze ezen négyszázalékos magyar aranyjáradékunk árfolyamát a külföldi nagy czivilizáczióval és műveltséggel bíró államok hasonló járadékok árfolyamával. Méltóztassanak visszaemlékezni, hogy 1887ben, midőn a négyszázalékos aranyjáradék árfolyama 104 forint 50 krajcáár volt és 105 forintig is emelkedett, akkor az ép oly természetű osztrák négyszázalékos aranyjáradék árfolyama már 113 forint volt, azóta elmúlt tíz esztendő ég a négyszázalékos magyar aranyjáradék árfolyama ép úgy, mint az osztrák aranyjáradék ma 122 forint. Az osztrák járadék talán pár krajczárral drágább. Ez mit bizonyít? Azt, t. ház, hogy 1887-ben Magyarország és a külföld tőkepénzesei sokkal nagyobb bizalommal viseltettek Ausztriának sokkal előrehaladottabb közgazdasági éa pénzügyi viszonyai iránt; tíz évvel később ezen bizalom hasonló mértékben mifelénk fordult, a minek a világ kifejezést is adott azon körülményben, hogy a négyszázalékos magyar aranyjáradékot ép úgy, mint az osztrák aranyjáradékot ugyanazon pénzen veszi. Külföldön ezalatt a következő történt. A 4 százalékos német járadék árfolyama 1887-ben kitett 104 márkát és 70 fillért; most ezen Deutsche Reichsanleihe név alatt ismeretes érték-