Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.
Ülésnapok - 1896-22
22. országos ülés 1897. január 12-éii, kedden. 41 papír árfolyama 106 márka, hoz 3 4 /s-öt. Az orosz 5°/o-os járadék 1887-ben került 99*90°/o-ba, ezen 5°/o járadék időközben kényszer-eonversio útján 4°/o-ossá lett átváltoztatva, árfolyama ma 91-50, és hoz 473°/o-ot. A franczia járadék 1887-ben áll 82*45 frankon, a 4°/o-os czímletek azóta 3Y2°/o-os czímletekra lettek átváltoztatva, árfolyama ma 102-50, tehát hoz 3 2 /a százalékot. Az angol járadék 1887-ben 100*75-tel, időközben konvertáltatott 2 3 /4°/o-os czímletekre, árfolyama ma 111, hoz 2*48°/<w>t. Tehát, t. ház, ha szemügyre veszszük az összes európai államok járadékait, egyetlen eo;y állam járadéka sem képes felmutatni azt a nagy emelkedést, a melyet a mi 4°/o-os aranyjáradékunknál találunk. Igaz, hogy ezen államok legnagyobb része sokkal kisebb kamatoztatást fizet államadósságai után, mint mi. De, t. ház, ez mit bizonyít ? Azt, hi-gy ezen nagy czivilizáczióvai bíró külföldi államok, a melyek évszázadokon keresztül zavartalan nyugalommal fejleszthették közgazdasági és pénzügyi viszonyaikat, sokkal jobb pénzügyi viszonyok közt vannak mint mi, de itt a mi viszonyainkat nem hasonlíthatjuk össze az övékkel ; legfeljebb visszaemlékezünk azon nem nagyon rég elmúlt időkre, mikor Magyarország külföldön hitelt keresett, és kölcsöne után 5, 7, 8°/o-ot is kénytelen volt fizetni. Ebből a szempontból tekintve Magyarország közgazdasági viszonyait, azok előmenetele, emelkedése szembe szökő, a melyet kritizálni és kicsinyelni lehet ugyan, de azt hiszem, pártatlanul Ítélve, tagadni nem lehet. T. képviselőház! Nézzük a bevételeket, nézzük a költségvetés második részét, vizsgáljuk meg, vájjon a • Magyarország adófizetői tényleg annyira szenvednek az adófizetés súlya alatt, hogy ez már a lehetőség legvégső határát érte el. Méltóztassék megengedni, konstatálom itt azt, hogy a t. ellenzéknek ezen állítását én körülbelül 25 év óta hallom, pedig nem tartozom a t. képviselőháznak legöregebb tagjai közé. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöí.) És én megvallom őszintén, hogy fiatal koromban külföldi tanulmányutam hosszú ideje alatt valahányszor a költségvetés általános tárgyalásánál az ellenzék részéről elmondott, kitűnően szerkesztett beszédek szemem elé kerültek, megvallom őszintén, mindannyiszor forrongásba hozták véremet azon gondolatok, hogy ha a magyar országgyűlésen ily kiváló állású és kiváló képességű férfiak ezt mondják, ennek az állításnak igaznak is kell lenni. Tehát akkor azok, a kiknek kezében az államhatalom van, és befolyást gyakorolnak az adó kivetésére és behajtására, legalább is mint képtelen, alkalmatKEPVH. NAPLÓ. 1896—1901. II. KÖTET. lan emberek tííntek fel előttem. (Úgy is van ! Úgy is van! a szélsőbalon.) Meglátjuk mindjárt, 1881-ben Magyarország zárszámadásai Magyarország bevételét 315 millióra mutatják. Azóta elmúlt 16 év és az előttünk levő költségvetés 475 millió forintnyi bevétellel van előirányozva, tehát a bevételek emelkedtek 160 millióval. Hogyan, t. ház? Ezen ország 16 éven keresztül 160 millióval emelkedő bevételi többletet tud felmutatni? Ezen idő alatt fejlesztette közoktatását, kiépítette vasúti hálózatát, felépítette a világ legszebb parlamentjét, felépítette az ország díszére váló középületeket, Európa mandátumával felruházva és kezében a műszaki tudomány fegyverével szétrobbantotta az Alduna hozzáférhétlen szikláit, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) és ezen ország közgazdasági viszonyai pusztulásnak indulnának ? Nem, ezen ország közgazdasága nem hanyatlik, nem pusztul, ellenkezőleg gyarapszik, prosperál. És tényleg azt látjuk, hogy az ország lakosságának vagyona és vagyonosodásáuak lehetőség-e az adófizetéstől érintetlen marad. (Helyeslés jobbfelöl.) És ez, t. ház, a legfontosabb kérdés, a mely körül a mi költségvetésünk tárgyalása forog, mert ha egy ország 16 éven keresztül átlag évi 16 millióval emelkedő bevételi többletet tud felmutatni anélkül, hogy ezen idő alatt a közgazdasági krizis jellegét feltüntető szimptómák merültek volna fel, ez a legjobb argumentum annak bizonyítására, hogy az ország közgazdasági viszonyai hanyatlásnak nem indultak. De az állam bevételeinek az állami pénztárba való rendszeres befolyása nem az egyedüli argumentum ennek bizonyítására, vannak más argumentumaink is. Ilyen például az általam említett vasúti bevételek, a melyek, mint beszédem elején mondám, 9 év alatt 36 millióval emelkedtek, ilyen például a külkereskedelmi forgalmunk fiuktuácziója a kivitel és bevitel aránya szerint. Az igaz, hogy ez utóbbi tekintetben nem álljuk ki a versenyt a külföld nagy czivilizált államaival, mert mi földmívelő ország vagyunk és kívánságunk netovábbja csak as lehet, hogy nyersterményeink itt az országban fogyasztassanak, itt alakíttassanak át iparczikkekké és mint kész iparczikkek vitessenek ki a külföldi piaezokra. De mert iparunk gyenge és új, ezen kívánságunk még jó ideig pium desiderium fog maradni, és legfeljebb a keserűség elnézésével fejezhetjük ki ezen kívánságunkat és elkövethetünk minden lehetőt ezen kívánság realizálására. De mégis mit tapasztalunk itt? Azt, hogy 1885-ben Magyarországból külföldre kivitt nyersterményekért és iparczikkekért az országba befolyt 398 millió, 1890-ben már 530 millió, 1895-ben tehát 5 évvel később, 504 millió forint. Ezen idő alatt az országba bevitt nyerster6
