Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-33

288 33- országos ülés 1897. január 2á-én, hétfőn. úr a hoiivéd nyugdíjazás ügyében oly kezdeményező lépést tett, a mely annak valóságos javára és előnyére szolgálhatna, de a tények logikája azt mutatja, hogy ez előnyöknek, a honvéd-egyletek autonomikus jogkörének megcsorbítása által oly árnyéka van, a mely eltakarja a honvéd nevet, elborítja annak egykori dicsőségét, és mintegy azt a gondolatot látszik fölkelteni, hogy mintegy készakarva a feledés és megsemmisülés fátyolát akarják borítani a még élőre, hogy ne őrizze tovább a multak emlékeit és ne adhassa át a késő nemzedéknek. Ha ez volna a czél, nincs miért siettetni az idő és természet haladását, mert legifjabb, úgyszólván gyermekhonvédeink is elérték, sőt már túljutottak a delelőn, aggjaink pedig mint Ossian Szellemei bolyongnak egykori dicsőségünk csata mezején. A hatalomnak tőlük mit félni, mit félteni nincs többé, bátran napirendre térhet felette, de a nemzetnek napirendre térnie nem szabad, (Helyeslés a szélső baloldalon.) a nemzet nem lehet közönyös azok iránt, a kiknek annyi sokkal tartozik, a kiknek még erkölcsi elismerést sem ad meg hivatalosan, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) a kiket kiállott küzdelmeikért és szenvedéseikért még ma is csak koldus filléreikkel tartogat. (Igaz! Úgy van f a szélső baloldalon.) Bár romjai ők az egykori dicsőségnek, de az ő nevük, az ő tetteik égő fáklyája még ma is a múltnak, a mely nagy napok eseményeit, nagy önfeláldozások emlékeit világítja meg. H.i mi akarva, nem akarva kioltogatjuk e fáklyákat, nem lesz majd a késő nemzedéknek miről meggyújtani a hazaszeretet, az önfeláldozás és lelkesedés szent tüzét. Ajánlom az általam el mondottakat a t háznak különösen a t. miniszterelnök úrnak figyelmébe. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Rakovszky István jegyző: Thaly Kálmán ! Thaly Kálmán*. T. ház! A honvédsegélyügynek azon, számos oldalát megvilágító felszólalás után, a melyet az imént hallottunk t. barátomnak, a ki maga is mint gyermek ifjú küzdött azon hősi hadseregben, Illyés Bálintnak ajkairól, (Élénk éljenzés szélső baloldalon.) ezen ügyre vonatkozólag c?ak kevés hozzátételem van, de ezt mégis kötelességemnek tartom elmondani. (Halljuk! Halljuk!) Azon kívánalmak közül, melyeket t. barátom beszédében felsorolt, mint az országos honvédegylet központjának kívánalmait, a melyek kérvény alakjában a t. miniszterelnök úrhoz be vannak nyújtva, első helyen áll egy ügy: — Illyés Bálint t. barátom felszólalásának rendjét követem — a honvédmenháznuk vagy kibővítése, Vagy pedig egy új honvédmenháznak felállítása. Ezt kéri az illetékes honvédbizottság, ehhez a ponthoz akarok kiválóan hozzászólani. Ép a legjava, a legmunkásabb része a volt honvédeknek, kik mindaddig, míg két kezük munkájával kereshették kenyerüket, — többnyire iparosemberek voltak — átallották a könyörfilléreket igénybevenni. Magam is ismerek ilyeneket, kik csak most, késő öregségükben munkaképtelenekké levén, kénytelenek az államnak általuk vérrel szerzett s a magyar nemzet dicsőségével kiérdemelt jótékonyságát igénybe venni. Épen most legsürgősebb a segély, mert közeledvén az aggkor, s ők nagy tömegben munkaképtelenekké válván, a legtöbben segélyre szorulnak. Az eszme, mely az illetékes tényezők részé ről felvettetett: vagy kibővítése a honvédmenháznak, melyben, úgy hiszem, csak százan találnak helyet, vagy új menháznak felállítása, nagyon akut, nagyon sürgős. Erre a körülményre aka rom felhívni a t. miniszterelnök úr figyelmét. Én szívesen ismerem el azt, hogy, a mint Illyés Bálint, t. barátom is mondotta, hogy újabb időben, úgy a képviselőház, mint a t. miniszterelnök úr is a hoavédsegélyezés ügyét hathatósan vette kezébe és jóindulatot tanúsított, készséggel emelve fel a szükség által igényelt összeget tetemesen magasabbra, még azon ügykört is kibővítve, mely ezzel foglalkozott. A jóindulatú közreműködést tehát ezen padokról is elismerjük, különösen mikor hazánk vitéz honvédéinek ügyéről van szó, s épen ezen jóindulatban bizakodva, ajánlom a t. miniszterelnök úr figyelmébe, hogy egy új honvédmenház felállítása, a mi az építést illeti, egy krajezárjába sem kerülne az államnak. Sajnálom, hogy at. igazságiig} miniszter úr, vagy Nedeezey képviselő úr, ki a munkácsi kerület képviselője, nincsenek jelen. Azonban az én szavaimat — szemmel látottakat mondok — úgy is igazolhatják, mint általuk szemmel látottakat. Munkácson teljesen kész s e czélra alkalmas épület áll az állam rendelkezésére, mely jelenleg teljesen üresen áll. A t. igazságügyminiszter úr ugyanis azzal mint fegyházzal - nagyon helyesen, mert nem arra való — felhagyva, a fegyőrök is elköltöztek, csak alig néhány van ott, fegyencz is csak 23 van az egész nagy várban, mely vár, tudniillik a felső vár, másfél év múlva fog berendestetni — óhajtom is — részben kulturális, részben ipari czéiokra. Azonban a vár alatt, az úgynevezett Várpalánkán, teljes jókarban állanak és tiz-húsz esztendeig reparatura sem kell, teljesen helyre vanuak állítva, a hajdani fegyőrök laktanyái s a többi épületek is üresen állanak s az állam tulajdonát képezik. A t. miniszterelnök úr jobb, olcsóbb, egészségesebb levegőjű, tiszta s az állam tulajdonában levő épületeket nem találhatna máshol, mint épen Munkács várában. Néhány hónap alatt berendezheti egy második