Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-33

284 88. országos ülés 1897. január 25-én, hétfőn. megjegyzést akarok tenni Blaskovics t. képviselőtársam ügyére vonatkozólag. Van-e önök közül t. képviselőtársaim csak egy is, a ki akkor, midőn a miniszterelnök úr Blaskovics Ferencz levelét felolvasta, ne lett volna abban a meggyőződésben, hogy ezen levél a választások előtt közvetetlentíl, vagy a választási campagne alatt Íratott? Mindenki, a ki itt volt, én magam is e levelet úgy fogtam fel. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Már most, t. képviselőház, ma a miniszterelnök úr abba a kényszerhelyzetbe jön, — megmondom majd, hogy miként alakúit ezen kényszerhelyzet, (Halljuk! Halljuk!) — hogy itt feláll és kijelenti, hogy a levél Blaskovics képviselő úr által, a kinek úgy mint a nemzeti pártnak kétségkelenűl kárt akart okozni, 1895. szeptember havában, tehát oly időben Íratott, a midó'n a Bánffy-kabinet még a mézes heteit élte és esze ágában sem volt még a parlament feloszlatása. Blaskovics Ferencz mostani képviselő úr akkor a nemzeti pártnak tagja nem volt, a párttal semmi összeköttetésben nem állott és a nemzeti párt vezérei előtt ismeretlen volt. A megyéjében működött ugyan ellenzéki irányban, ellenzéki szellemben is irt, de összeköttetést a nemzeti párttal nem keresett. De nem állt összeköttetésben abban az időben a néppárttal sem, mert, a mint épen ezelőtt a néppárt részéről mondatott, ez a párt akkor parlamenti párttá még nem is alakúit, úgy hogy Blaskovics Ferencz korrespondencziája Molnár képviselő úrral nem volt más mint magánemberek korrespondencziója. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Blaskovics Ferencz, a ki katholikus pap, egy másik katholikus paphoz intézett levelében panaszkodott talán azon sérelmek felett, melyek az ő vallását érintik, a miből kifolyólag Blaskovics Ferencz képviselőnek, azt hiszem, józan észszel szemrehányást tenni nem lehet. És, t. képviselőház, ha a dolog úgy áll, akkor igenis téves a miniszterelnök úr múltkori védekezése, a hol azt mondotta, hogy ő semmiféle kárt Blaskovics Ferencz, t. képviselő úrnak okozni nem akart. Igenis a miniszterelnök úr rosszhiszemííleg járt el és Blaskovics Ferencz urnak kárt akart okozni, a mit az abból is látni, hogy az a levél 1895 nyarán íratott, és pedig úgy tüntette fel dolgot, mintha Blaskovics Ferencz t. képviselő úr ezt a választási campagne alatt irta volna. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Áttérek már, t. képviselőház, felszólalásomnak tulajdonképeni tárgyára. A tegnapi nap folyamán Vészi József úr, a »Budapesti Napló« főszerkesztője, a kivel baráti összeköttetésben állok, és a ki hírlapiró-társam is, engem felkeresett és felkért, hogy ha a miniszterelnök úrnak azon előadása, a melyet ő ma itt a házban Vészi József úr felszólítására tartani fog, netalán nem felelne meg teljesen a nekem Vészi ár által előadott tényeknek és hézagos volna, — miután Vészi úr a parlamentnek nem tagja, — egészítsem azt ki a tényállás leplezetlen előadása által. Á mit Vészi úr nekem ezen levél keletkezésére nézve mondott, megegyez avval az előadással, a melyet ott a miniszterelnök úrtól hallottunk; (Közbeszólások jobbfelől: No hát!) de még sem teljesen, némi különbség mégis van. (Halljuk! Halljuk!) Első sorban a miniszterelnök úr úgy tüntette itt fel a dolgot, mintha Vészi úr által ez a levél a miniszterelnök úrnak úgy lett volna átadva, hogy a miniszterelnök úr ezt a levelet felhasználhatja. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Nem így mondottam! Bolgár Ferencz: Ez a tényállás és erre volt alapítva előttem szólott Gajári Ödön t. képviselő úr érvelése is, a miért is előadásom lesz a legjobb czáfolata Gajári t. képviselő ár fejtegetéseinek. A szóban forgó levél a néppárti irodából — oly módon, a mint a miniszterelnök úr mondotta — egy operai művésznő férje által, Rosenberg-Radó úr által hozatott a »Pesti Napló« szerkesztőségébe, melynek Vészi úr abban az időben főszerkesztője volt. A »Pesti Napló« erősen támadván a néppártot Rosenberg úr azzal jött a »PestiNapló« szerkesztőségébe Braun Sándor felelős szerkesztő úrhoz, hogy ezen levelet publikálja, mert azzal a közügynek szolgálatot fog tenni. Braun szerkesztő űr azonban abban a nézetben volt, hogy privát leveíetj oly levelet, a mely egy privát ember által egy másik privát emberhez lett intézve, azok beleegyezése nélkül nem közölhet és a levelet átadta a főszerkesztőnek. Vészi József úr, miként a miniszterelnök mondotta, e levéllel, mely az asztalán feküdt több napig, alkalmilag elment a miniszterelnök úrhoz, a kiben ő pártvezérét látta, mert Vészi József úr a szabadelvű párt tagja, hogy őt a levél tartalmáról informálja. A miniszterelnök urat azonban nem találván a hivatalbau, ott találta Jeszenszky miniszteri tanácsos urat . . . Perczel Dezső belügyminiszter: Osztálytanácsosi Meszlény Lajos: A választások fő főintézője! (Halljuk! Halljuk!) Bolgár Ferencz: .... és neki szóbelileg ezen levél tartalmát mondotta azon kéréssel, hogy hozza a dolgot a miniszterelnök úr tudomására, miután Vészi úr azt tartja, hogy ő azzal az ügynek használhat, lapjában azonban nem I publikálhatja ezen levelet, mert nézete szerint