Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.
Ülésnapok - 1896-33
282 33. országos ülés 1897. január 2&>én, hétfőn. szavainak intenczióit úgy magyarázta, hogy azok éle nem Vadnay Andor ellen fordult, ennek következtében az én közbeszólásom a képviselő úrral szemben tárgytalanná vált. Egyébként én azt hogy a parlamenti hang eldurvulásától mindnyájan tartózkodjunk, egyforma kötelességéül ismerem el minden pártnak, (Helyeslés jobbfelől.) és ha akaratlanul is vétek bármikor az ellen az intenczió ellen, hogy a parlamenti hang minél nyugodtabb, tisztességesebb legyen, szívesen hajlom meg a t. ház ítélete előtt, esetleg rosszalása előtt is. Ebben az esetben azonban én egyáltalában semmiféle oly szót, oly közbekiáltást nem alkalmaztam, hogy a képviselő úrnak leczkéjére utólag is rászolgálhattam volna. (Igás! Úgy van! jóbbfelöl.) A mi már most a szőnyegen forgó kérdést illeti, hogy vájjon helyén való-e az, hogy akkor, mikor ezen oldalról nem is ugyanazon fegyverekkel, hanem némileg hasonló fegyverekkel élünk a t. táloldallal szemben, mint a minővel éltek a túloldalon ellenünk nem egyszer, hanem számtalanszor: (Zaj. Élénk felkiáltások jobbfelől: Igaz! Úgy van!) ezt a kérdést illetőleg szabadjon emlékeztetnem a t. házat a levélesetek egész sorozatára, melyek a múlt évtizedek alatt felhozattak. Nyilvánvalólag törvénytelen úton kéz« hez jutott levelek hozattak a ház elé. 1894. május 16-án egy nagy atroezítási ülés volt; a ház előtt törvényt ültek miniszteri és mindenféle polgári becsület felett, egy véletlenül kézhez jutott levél alapján, a melynek következtében feltárták azt az óriási korrupcziót, a melylyeí a Wekerle-kabinet a szabadelvű kormány dolgozott a reakezió ellen. Akkor azon t. képviselő úr, a ki nyiltan elmondotta, hogy annak az üzletembernek tévedésből más levelét vette kézhez és azon levelet itt produkálta a ház előtt, a ki tudta, hogy az véletlenül jutott kezéhez, tudta, tudomásával birt annak, hogy ezeo levél közrebocsátásával másnak vagyoni érdekei szempontjából károsodást idéz elő, hogy másnak becsületét pellengére állítja és mégis felhasználta, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Zaj. Mozgás a szélső balon.) azt mondotta itt, — s az a képviselő úr most is tagja a háznak — hogy igen tekintélyes férfiakat kérdezett meg. mondván: »nem elégedtem meg azzal, hogy — daczára annak, hogy az ünnepnapok csendje mindenkit elvont a politikai tevékenységtől — ez okmányt politikai súlya szempontjából saját belátásom szerint mérlegeljem, hanem azt tekintélyes gentlemanek és politikai egyéniségek előtt szűkebb körben feltártam, kik ezeket teljesen alaposaknak és méltóknak találták arra, hogy a mennyiben csakugyan valók, a t. kormány tudomására hozzuk, és azok megczáfolását jogos és törvényes úton a t. kormányra nézve lehetővé tegyük.« Akkor azoknak a gentleman, tudós uraknak, a kik teljesen szakértők ebben és bizonyos kizárólagosságot arrogálnak maguknak arra nézve, hogy mi a gentlmanüke és mi a korrekt és a kik oly vakmerően dobálóznak azzal az állítással, (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) hogy csak az a korrekt, a mit ők korrektnek deklarálnak, akkor azoknak az uraknak egy szavuk sem volt az ellen, hogy ezen jogtalan úton Holló Lajos képviselőtársam kezéhez jutott okmányok alapján ellenünk napokon át tartott hajsza intéztessék. (Zajos tttszés a jób'oldalon.) És miiől van ma a szó, ma, midőn előttem szólt t. képviselőtársam csak úgy dobálózott a lopás, orgazdaság s minden hasonnevű lealacsonyító kifejezések használatával? (Zaj a baloldalon. Felkiáltások: Nem áll! Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Arról van a szó, hogy azok, kik most a büntető törvénykönyv egyes szakaszait keresik, czitálják, alkalmazzák, jól tudják azt, hogy ebben az adott esetben azok a szakaszok arra az okmányra, a melyről szó van, egyáltalában nem alkalmazhatók. Mert bocsánatot kérek az előttem szólt t. képviselő úrtól, én az iménti bókot, a melyet szíves volt gúnyosan alkalmazni, visszaszolgáltatom neki és öt elég eszes és okos embernek tartom arra, hogy egy-egy szakasznak értelmét tüzetesen meg bírja állapítani. Már most mi a levél? A levél egyik tudósítónak egy másikhoz adresszálva intézett megnyilatkozása. A levél kezdődik ott, hol az a megnyilatkozás papírra tétetik, és véget ér, midőn a megnyilatkozás a másiknak tudomására jut. A levélnek levéljeliege azzal, hogy az, a kihez a levél intéztetik, elolvassa s felhasználja tetszése szerint, teljesen véget ér. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Azután kezdődik a további elbánás azzal a dologgal, mely eredetileg a levél természetével birt: lesz abból vagy akta, vagy fölösleges, sajtosnak való papiros vagy egyéb rendeltetésre más üzletnek vagy értesítésnek, vagy bármiféle más czélnak szolgálhat, azonban többé a levél természetével nem bir. (Helyeslés jobbfelől.) Ivánka Oszkár: Annyi eszem nincs, hogy ezt megértsem! Elnök: Kérem a képviselő urakat ne szakítsák félbe a szónokot! Gajári Ödön: T. képviselőtársam Molnár János úr is ilyennek deklarálta ezt a levelet, s az már nem volt levél, a mikor aktája lett a néppárt irodájának, a melyből a néppárt tevékenysége és története konstatálható. Már most, ha ez ilyen akta, mely vonatkozik a pártok beléletére, valakinek kezébe jut s az arról győződik meg, hogy itt egy országos ámítás folyik a pártközi viszonyok következtében, (Mozgás, félkiáltások balfelöl: Hogyan? Miért?
