Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-33

33. országos ülés 18Í Úgy van! Ügy van ! jóbbfelől) hogy az országos közvélemény félre van vezetve a pártok kinyilatkoztatott elvei és a pártok belső természete iránt; (Igás ! Igaz! a jobboldalon.) midőn az épen annak a férfiúnak a kezébe jut, a kit folytono san azzal a váddal illetnek, hogy az ország egy másik pártjávái titkos szövetségre lépett, és épen az a párt s annak a pártnak támogató org.mumai illetik őt ezzel a váddal: akkor, ha igaz az, hogy mindenkinek minden fegyvert, a mit a másik ellenfél használ, szabad használni, a t. miniszter úr teljes jogosultsággal használta fel ezt a aktát, (Helyeslés jobb felöl. Élénk ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) annak illusztrálására, hogy midőn a nemzeti párt folytonosan arról panaszkodik, hogy a mi erőszakoskodásunk, a kormány óriási vesztegetése és hatalmi preszsziója következtében gyengült meg és került úgy a parlamentbe, a mint bekerült, — nem a mi erőszakoskodásunk, hanem a nemzeti párt benső tartalma az, mely nem tetszett a vála-ztóknak (Élénk tetszés a jobboldalon.) hogy az a benső tartalom volt az, mely a nemzeti párttól eltávoztatott mindenkit, a ki nem akart paktálni a revizionistákkal; (Élénk helyeslés jobbfelöl.) hogy a nemzeti párt presztízse nem az erőszak, nem a pénz, nem a szélső ballal való szövetségünk folytán, hanem önmagában omlott össze az ország előtt; (Elénk helyeslés a jobboldalon.) akkor t. ház, igen természetesnek tartom, hogy Horánszky Nándor t. képviselő úr most ezen levél ötletéből adja be határozati javaslatát. Igaza van a saját pártja szempontjából. Ez a levél s az a szövetkezés, melynek alapján a nemzeti párti választók által megválasztott nemzeti párti képviselők itt benn üluek a házban, többet ártott azon t. pártnak, mint mindazok a politikai hibák, melyeket az utóbbi tíz esztendőben egymásután elkövettek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És mert én nem akarok ahhoz járulni, hogy épen ezen levél ötletéből megadjam a nemzeti pártnak azt az igazolást, hogy ezen fegyvernek alkalmazása, melylyel kimutatta a t. miniszterelnök úr,hogy a nemzeti párt gyöngeségének oka önmagában rejlik, nem volt helyes : nem fogadom el a határozati javaslatot. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ivánka Oszkár: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. Grajári képviselő úr azzal kezdtft, hogy ö joggal félreérthette nyilatkozatomat, közbeszólásomat, mert hiszen az oly természetű volt, hogy azt nekem utólag meg »kellett« magyaráznom Megint nem tudom, hogy szándékosan használta-e e szót, hogy »kellett«. Sajnálnám, ha így volna. Nem fogom magam ezáltal sértve érezni, hanem egyszerűen kijelentem, hogy nekem nem »kellett< megmagyaráznom. De minthogy egy 283 magát sértettnek gondoló úr — azt hiszem, azért gondolta magát sértettnek, mert voltak, a kik belemagyarázták a sértést — azt kérdezte, hogy ő rá értettem-e: a mint eléggé ismer Gajári képviselő úr, hogyha ráértettem volna, ezt semmi körülmények közt és semmi okból sem tagadhattam volna el, úgy viszont, minthogy nem ráértettem, azt is őszintén megmondtam. Nein »kellett« tehát megmagyaráznom semmit; teljesen tőlem függött, hogy megmondjam és én szívesen megmondtam az igazat. (Helyeslés balfelöl.) Gajári Ödön: T. ház! Legyen szabad szavaim helyreigazítása czímén egy megjegyzést tennem. Én azzal a szóval, hogy »keílett«, nem akartam a képviselő úr részéről fenforgott kényszerűséget jelezni, mert tudom, hogy a képviselő úr ily dologban semmiféle kényszerűségnek nem engedne, hanem csak azt a kényszerűséget akartam kifejezni mely a félreértésből merült fel, Rakovszky István jegyző: Bolgár Ferencz ! Bolgár Ferencz: T. ház! Nem volt szándékom a költségvetési vitában felszólalni, s ha mégis teszem, azért van, mert a miniszterelnök úrnak a Biaskovics-féle levelet illető mai nyilatkozatában nem találtam azt a felvilágosítást, melyet benne a tényállás tudtával jogosan kereshetek. Szükségesnek tartom tehát, hogy a miniszterelnök úrhoz ez ügyben egy kérést intézzek. Nem keresem azt az ellenmondást, hogy a miniszterelnökúr első ízben azt mondta, hogy e levelet neki egy anonimus küldte be, mig ma megnevezi azt, a kitől e levél hozzákerült. Minden esetre az emlékező tehetség egy különös fajtája az, a mely azon ezer meg ezer levél közül, melyek a választási campague előtt és alatt a miniszterelnök úrnak kezeibe jöttek,|épen e levélre emlékszik, melyből szerinte fegyvert kavácsolhat politikai ellenfelei ellen, de nem emlékezik, vagy napok előtt nem emlékezett arra, a ki neki e levelet bemutatta. Pedig azt hiszem hogy politikai informáczióknál az első dolog az, az adja meg értéköket, hogy milyen forrásból kerültek ki azok ? Különben a miniszterelnök úr emlékező tehetsége még sokkal rosszabb, mint az már mostanáig kitűnt, mint azt itt autentikus adatok alapján azonnal befogom bizonyítani, (Halljuk! Hall juh!) olyan adatok alapján, a melyeket kaptam egy oly férfiútól, a kit a t. miniszterelnök úr épen ezelőtti beszédében mint teljesen korrekt embert állított oda, a minőnek én is tartom és a ki még abban a helyzetben sem volt, hogy, mint a miniszterelnök úr, az ország színe előtt bemutassa, micsoda veszedelmes fogyatékosságban szenved emlékező tehetsége. Mielőtt azonban a dologra áttérnék, egy 36* '. január 25-én. hétfőn.