Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-21

18 21. országos ülés 1897. január 11-én, hétfőn. fölött függni. Ezen három hónap alatt azonban a vexáczióuak mégis ki van téve, és rá van utalva arra a hazugságra, amint Brázay t. képviselőtársam mondotta, hogy ha nem akarja, vagy nem tudja előmutatni a bárczát, egyszerűen eltagadja a sókészletet. Én a bárczarendszert csak vexáczióra való alkalomnak és feleslegesnek tekintem, különösen azok után, a miket a pénzügyminiszter úr előadott. Hogy a sóelárusítók többet ne mutassanak ki eladottnak, mint a mennyit tényleg elárusítanak, azt teljesen biztosítja a 3. §., mely szerint ők bevételi és kiadási lajstromokat kötelesek vezetni. A pénzügyi hatóság azután, ha kételkedik, hogy tényleg elárúsíttatott-e annyi só, a mennyi ezen lajstromokból kitűnik, kérdést intézhet a vevőhöz s nem szükséges azért a vevőt arra kényszeríteni, hogy a bárczákat megőrizze és őt, ha elő nem mutatja, vagy eltagadja a sókészletet, vagy ha ráfogják, hogy sókészlete még van, megbüntetni. Azt a másik indokot nem tarthatom igazoltnak, hogy a gazdák igazolhassák, honnan szerezték a sót. A gazda nem szerezheti máshonnan, mint a hol elárusítják. Olyan gazda alig fog találkozni, a ki maga állítsa elő, vagy a külföldről becsempészsze, vagy nem tudom mitől tart e tekintetben a t. pénzügyminiszter úr. Az ellen végre, hogy a marhasó ne kerüljön redenaturáló kezébe, a bárezarendszer nem biztosíték; mert ha valaki ezzel akar foglalkozni, egy gazda neve alatt beszerzi azt a denaturált festett sót, addig mig a készlete tart, a bárczát bármikor előmutathatja, és senki sem fogja kérdezni, hogy ő azt a chemiai laboratóriumában dolgozza-e fel, vagy pedig tényleg a marháinak adja-e. A bárezarendszer mellett felhozott indokok tehát nézetem szerint egyáltalán nem lévén tarthatók, mivel a bárczarendszert magát, mint csak vexácziókra alkalmast, határozottan perhorreskálom, az egész 4. §. törlését vagyok bátor indítványozni. (Helyeslés a szélső halóidalon ) Ivánka Oszkár: T. képviselőház! Vagy ez a törvényjavaslat nem őszinte, vagy az indokolása nem igaz. Az indokolás szerint a redenaturálás többe kerül, mint a valóságos, jó tiszta, só, tehát ki nem fizeti magát. De akkor minek olyan óriási kontrol arra nézve, hogy e marhasó más, mint gazdasági czéiokra, tudniillik marhaetetésre ne legyen fordítható. Ki fogja redenaturálni azt a sót, mikor az többe kerül, mint a tiszta só megvétele? Ha valami chemikus, vagy egy hóbortos ember ily mulatságot megenged magának, ez csak nem oly fontos dolog, hogy ez ellen törvényhozási intézkedés kellene. Ha tehát igaz az indokolás, a redenaturálás megakadályozása czéljából nincsen szükség ez intézkedésre. Mi történhetik még ezzel a marhasóval ? Az, hogy megeszi talán azt a vasoxiddal festett és keserű ürömmel kevert sót az a szegény ember maga, ki a marhája részére kapja. Már engedjen meg a t. miniszter úr, talán mégsem olyan nagy baj az, ha valaki, a ki oly nyomorban van, hogy jó sóra nem telik, ä marhasót eszi meg. Ez ellen intézkedni nem kívánok, mert ha hozzám jönne valaki, a kinek még sóra sem telik, inkább magam adnék neki egy krajezárt, hogy vegyen rajta sót. Hogy a bárcza-rendszerrel megakadályoznók a csempészést, az szintén nem áll. Mondjuk, hogy én csempészni akarok. Veszek denaturált sót, kapok egy bárczát, azt és a só egy részét vagy az egészet elteszem, fogyasztom a csempészett sót, és bármikor jön a zöldgalléros fináncz, azt mondom, hogy itt a só, itt a bárcza, kevesebb sót esznek az állataim, mert ritkábban sózok. Tehát sem azt nem lehet megakadályozni a bárcza-rendszerrel, hogy ne hozzanak be, sem azt, hogy ne íögyaszszanak csempészeit sót. Legfölebb azt lehet elérni, hogy ne áruljanak csempészett sót a sóárúlási engedélylyel bíró közegek. Én az egész bárcza-rendszert elvetendőnek és feleslegesnek tartom, mint Tomesányi t. képviselőtársam. Maga a t. miniszter úr sem úgy kontemplálja ezt, hogy bármikor odajöhet a fináncz valakihez és azt mondhatja, hogy: Mutasd elő a sót és a bárczát. Ehhez talán joga sem lesz mert ha igen, akkor most, midőn hónapokon keresztül a legirtózatosabb zaklatásokat tapasztaljuk az egész országban, ha még ez is hozzájárul, igazán azt mondom, dobjuk sutba ezt az egész törvényjavaslatot és akkor hozzunk zaklatással is járható törvényt, mikor nem lesz meg a nizus a zaklatásra; ma inkább fizetem a drága sót. De ha nincs joga a fináneznak arra, hogy az kutathasson, akkor micsoda czélja van a bárcza megőrzésének ? Annak a kisebb gazdának nincs Wertheim-szekrénye és levéltára. Ha nem büntethetik meg azért, mert nincs bárczája, akkor minek őrizze meg; ha igen, akkor inkább nem kell az olcsó marhasó, semhogy a közönség nagy része ily óriási zaklatásoknak legyen kitéve. De ha a t. miniszter úr csak azért akarja a bárczákat, hogy a sóelárusitó ellenőriztessék, nehogy más sót adjon el, mint a melyet az állam tart, ezt helyesnek tartom. Ámde akkor úgy méltóztassék intézkedni, hogy a elárusító ne adja ki a bárczát annak a szegény embernek, a ki úgy sem fogja azt megőrizni, hanem köteles legyen az eladott sómenynyiségekről szóló kimutatásokat, vagy ha (xgy