Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-21

21. országos ülés 1897. január 11-én, hétfőn. j 7 gyanánt hoztam fel azt csak, hogy a bányahelyekhez közel levőket igazságtalanul terhelné az, ha drágábban állapíttatnék meg részükre a marhasó ára, mint a hogy ők ehhez természetszerűleg hozzájuthatnak. A másik ok, — a mit felhozni bátor voltam, — az volt, hogy miután még sejtelmünk sincs arról, hogy az ország melyik vidéke milyen mérvben fogja igénybe venni a marhasót: nagyon természetesen semmiféle támpontunk arra nézve nincsen, hogy tehát milyen árt állapítsunk meg mint átlagos árt a marhasó részére. Arra nézve, a mit az igen tisztelt képviselő úr a dohányról felhozott, bátor vagyok megjegyezni, hogy a kettő abszolúte össze nem hasonlítható. Két oly czikket, a melyek egyikénél a minimális ár 40 forint és 4000 forint közt változik, a másiknál pedig 5 forint az alapár, összehasonlítani nem lehet, mert míg a különböző szállítási és kezelési költség a dohánynál abszolúte semmit sem tesz, nem érinti az árat, abban teljesen elenyészik, addig egy 5 forintos alapárú czikknél 1 forint, vagy 1 frt 50 krajczáros pótlek igen is jelentékeny változást okoz. (Helyeslés.) Ezek azok az okok, a melyek miatt a dohányt ezen kérdés megtételénél nem lehet irányadóul elfogadni s a melyeknél fogva a t. házat kérni vagyok kénytelen, hogy a javaslatot eredeti alakjában fentaitani méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Nem kivan senki szólani a szakaszhoz? (Nem!) A vitát berekesztem. Következik a szavazás: A második szakasz bekezdését külön külön fogom feltenni szavazásra. Ha az elsőt elfogadja a t. ház, Okoíicsányi László képviselő úr módosítványa, amely íulajdonképen ellenindítvány, elesik. Kérdem: a 2 §. első bekezdését elfogadja-e a ház ? (Igen ! Nem!) Kérem azokat, a kik úgy, a mint a bizottság javasolta, az első bekezdést elfogadják, álljanak fel. (Megtörténih.) Többség. A ház elfogadta; ennélfogva a módosítvány elesett. A második bekezdés ellen kifogást senki sem tett: az el van fogadva. Molnár Antal jegyző (olvassa a 3. §-t). Elnök : Elfogadtatott. Molnár Antal jegyző (olvassa a 4. §-t). Lakatos Miklós jegyző: Tomcsányi László! Tomcsányi László: T. ház! Miután a t. ház Brázay képviselő úr határozati javaslatának elejtésével az ellenőrzés szempontjából a bárcza-rendszerre helyezkedett, a 4. §-t én is ebből a szempontból bírálom meg. A főtekintet KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. II. KÖTET. az, hogy az ellenőrzés azokra nézve tétessék lehetővé, a kik az elárúsítást eszközlik és leghelyesebbnek tartanám ennek következtében, hogy az elárusítók bárczáikat koronként, vagy valami más kitűzendő fis határidőben a pénzügyi hatóságoknak szolgáltatnák át és ezáltal elesnék a bárczáknak a közönségre való vexatóríus jellege. Ha azonban ez nem leheti!, az bizonyos, hogy a 4. §., ágy a mint most van, teljesen egy legiszlatórius non sens. A tisztelt pénzügyminiszter úr iménti felszólalásában és más helyen is beismerte azt, hogy a pénzügyi közegeknek a marhasó vevőinél házkutatást tartani joguk nincsen rendes jövedéki kihágás esetén és így arra nézve, hogy van-e készlete az illető vevőnek, meggyőződést nem szerezhetnek. Ha a pénzügyi közeg jön a bárczát kívánni, minden vevő mondhatja, hogy nincs készletem, tehát bárczát előadni nem vagyok képes. Mondja meg a pénzügyminiszter úr, hogyan fogja őt büntetni a báreza fel nem mutatásáért? Ez tény, de tény az is, hogy a vevő felett folyton a Damokles kardja függ és ő mindig azon helyzetben van, hogy bármikor, egy év után is, szóval nem definiált terminus után beállíthat hozzá a pénzügyi közeg és kívánhatja a bárczát. Ennek következtében, hogy az ellenőrzést is lehetővé tegyem és pedig effektív lehetőséget nyújtsak neki, de másrészt, hogy a bárczarendszer vexatórius jellegét enyhítsem, vagyok bátor egy igen szerény módosítást benyújtani, mely szerint a 4. §. ezen szavai után: »mindaddig, a míg marhaso-készlete tart« legyen teendő: »három bónapig«. Szólna tehát ez a szakasz így (olvassa): »4. §. A királyi sóhivatalok és az engedélyes sóárúsok a vevőnek az eladott marhasóról lajstrom adataival egyező bárczákat kötelesek kiállítani; ezeket a bárczákat a vevő három hónapig megőrizni s a pénzügyi közegeknek kívánatára előmutatni, esetleg igazolvány ellenében átadni tartozik; ennek elmulasztása, a mennyiben súlyosabb beszámítás alá eső pénzügyi kihágás esete nem forog fenn, az 1888. évi XLIV. törvényczikk 101. és 102. §-ai szerint büntetendő pénzügyi kihágást képez.« Ezáltal lehetővé van téve a báreza szerinti ellenőrzés és meg van védve a vevőközönség a báreza elveszésének veszélyétől, a minek különösen az alsóbb néposztály nagyon ki van téve. Ajánlom ezen — gondolom — elég radikális javaslatomat elfogadásra. (Helyeslés balfelöl.) Okolicsányi László: T. képviselőház! Előttem szólott képviselőtársam módosítása mindenesetre enyhíti a törvényjavaslat rendelkezését, amennyiben az által, amit Tomcsányi képviselőtársam indítványozott, a helyett, hogy aDamokleskard bizonytalan hosszú ideig függne a szegény gazda feje fölött, csak három hónapig fog a feje s