Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.
Ülésnapok - 1896-27
1 40 27 » országos ülés 1897. január 18-án, hétfőn. ség.) hiszen ezt a dolgot könnyen el lehet intézni; lehet valaki pap, vagy világi képviselő, az mindegy, és igazolt az állásfoglalása még akkor is, ha ott ül s nem rágalmaz minket. Mert a néppárthoz az egyházpolitikai törvényekről való nézete közelhozza, habár a politikaira nézve tartozhatik oda; és mert odatartozik, minden exkuzáczió nélkül ott foglalhatja el helyét s nem kell neki — mint Mahomed koporsója — a levegőben lebegni (Derültség jobbfelöl.) s esetleg onnan lezuhanva, két szék között a földre esni. Akkor a t. képviselő úr nekem ezeket mondta, csütörtökön, két nappal szombat előtt: »Hát kedves barátom, én neked bevallom nyiltan, hogy én veletek szimpatizálok, . . . Komlóssy Ferencz: Hogyne! Nagyon! Zmeskál Zoltán: ...én a néppárthoz tartoznám, ott foglalnék helyet, mert minden tekintetben odavisz meggyőződésem.. .(Nagyzaj.) Komlóssy Ferencz: Nem áll! Zmeskál Zoltán : ... de mert Molnárral volt nekem bizonyos összekoceznnásom, vagy szóváltásom, nem tehetem ezt.« Én tovább nem kérdeztem a képviselő úrtól, minő összeszólalkozásuk lehetett, de legott Molnár János képviselőtársamhoz fordultam s ő a dolgot így adta elő, s az övé is a felelősség e tekintetben. (Halljuk! Halljuk !) Mikor a képviselőház föl lett oszlatva és a jelölések a néppárt részéről is szóba kerültek, akkor találkoztak ők ketten. (Zaj a baloldalon.) Komlóssy Ferencz: Nem találkoztunk! (Zaj.) Zmeskál Zoltán: És akkor Komlóssy Ferencz képviselő úr a néppárt részéről a jelenlegi kerületet, a stomfait követelte. Kalocsay Alán: Néppárti programmal ? Zmeskál Zoltán: Igen, hogy jelöltessék a néppárt részéről, mint néppárti. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Komlóssy Ferencz: Nem áll! (Zaj a baloldalon.) Zmeskál Zoltán: Módosítom szavaimat, rossz informáezióim következtében, de csakis annyiban, hogy a támogatását csakugyan kérte a néppárt részéről, mint pártonkívüli. Ha ezt a t. képviselő úr megcselekedte, bár ne tartozzék is a néppárthoz, semmi körülmények közt sem exkuzálható az ő parlamenti állásfoglalása velünk szemben. Ha nekem kijelentette, hogy velünk szimpatizál s elveinket vallja, akkor legalább is megérdemeltük volna részéről, hogy oly elbánásban részesítsen bennünket mint pártot, mint azt a t. túloldal teszi. Mert ehhez hasonlót, a mivel ő rágalmazza ezt a pártot, — nem is szólva pap létéről — ilyesmit sem én, sem máe képviselőtársam bizonyára nem tapasztaltak. Én most, t. ház, Komlóssy Ferencz képviselő úrral végeztem s áttérek azon vádak némelyikére, a melyekkel szintén ő illette a pártot, de minthogy ezekre nézve tapsaival a t. túloldal vállalta a szolidaritást, nem 8 vele, hanem a t. túloldallal kívánok foglalkozni. (Halljuk.) Mondom, nem volt szándékom felszólalni, nehogy a már nyugodtabb kerékvágásba jutott vitában felújítsam a személyes súrlódásokat. Csak szombaton iratkoztam fel, miután Komlóssy Ferencz úr mint képviselő megtámadta a néppártot, vádolta izgatásokkal, vádolta, — amit ez involvál — antiszemitizmussal, vádolta mindennel, a mi tőle csak kitelhetett. A néppárt az ő állításait viszszautasítja, a mennyiben a túloldal magáévá tette volna, a túloldallal szemben is. Hogy menynyire igazak e vádak, arról tanúskodjanak leginkább a múlt nyáron oly nagy számban megtartott néppárti gyűlések. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Ha ott, hol e párt programmja kifejtetett, úgy izgatnak a vallásfelekezetek ellen, megtagadják a törvény és a hatóságok tiszteletét, a 18 néppárti képviselő közül ma egy sem ülne itt, de elítélve a börtönben. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Mert e gyűlések nem tartattak suttyomban és zárt ajtók mellett; nyilvánosak voltak azok, részt vettek azokon zsidók is, bár esak távolról hallgatóztak, megerősített hatósági segédlet volt ott, egész sereg csendőr — hiszen majd elmondom a szakolczai esetet. Később a választási mozgalmak alatt az ezen gyűléseken kifejtett elvekből kiindulva jártunk el, s ugyanazt az eljárást alkalmaztuk mindenütt; hiszen ha nem ezt teszszük, ma Magyarország tömlöczeiben ezer- meg ezerszámra ülnének néppárti kortesek és választók, mert azok pirdont nem kaptak volna. Nemcsak hogy nem izgatunk, de ellenkezőleg, — nyíltan kijelenthetem — megvan azon érdemünk, hogy az önök eljárása által, t, képviselőtársaim a túloldalon felizgatott kedélyeket ha mi nem csillapítjuk, (Élénk derültség jobbfelöl.) meglátták volna azon bánásmódot, melyben a felizgatott tömegek önöket részesítették volna. (Ügy van! a baloldal hátsó padjain.) T. képviselő ház! Hogy példákra is hivatkozzam, méltóztassék megengedni, a néppárti ülések többjén voltam jelen mint szónok, vagy mint elnök. Mint szónok szerepeltem Nyitramegyében a privigyei néppárti gyűlésen. Mikor a tribünre értünk, véletlenül az általam uem ismert Sóky nevű szolgabíró mellettem foglalt helyet s mikor épen Zelenyák volt képviselő beszélt, — energikus hangon beszélt, arról szó sincs — akkor oda súgott nekem, a kit nem ismert, hogy már evvel a Zmeskállal el fogunk bánni, mert ily hangon mégsem lehet beszélni. Bevallotta, hogy voltakép mi inkább Zmeskál! Zoltán ellen
