Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-27

27. országos ülés 1897. január 18-án, hétfőn. 141 vagyunk ide rendelve. Felkelt és rendre utsította Zelenyákot. Én nem árultam el magamat. A mint Zeleuyák rendre lett utasítva és bevégezte beszédét, az elnök engem szólított fel. És én elmondtam beszédemet. Csak azt akarom konstatálni, hogy a szolgabíró mellém ült és kezetnyújtva gratulált. (Derültség a jobboldalon.) Kijelentette, hogy ha önök ilyen nézeteket propagálnak gyűléseiken, akkor nem értem, miért kell ezeket egyáltalán megakadályozni. A pöstyéni gyűlésre mint elnök voltam kiküldve. A mint a vasútnál megérkeztem, jelentették, hogy bizonyos urak, — őszintén megvallom, nem tudom, kik, — összetettek 26 forintot és egy öt éven át fegyencz minőségben Lipótváron ült egyénnek adták át, hogy ha majd a népgyűlés megkezdődik, néhány hozzá hasonló emberrel csináljon egy kis zavart, hogy ezen titulus alatt velünk könnyebben el lehessen bánni. Én rögtön a főszolgabiróhoz mentem, tanuk előtt megmondtam az illető nevét, a főszolgabíró kezeskedett, hogy zavar nem lesz 8 felszólított engem, hogy hasonlót cselekedjem, a mi meg is történt. Kubinyi Gréza t. képviselőtársam is ott volt, a kit csak a gyűlés berekesztése után vettem észre, midőn a pódiumról leléptem; szervuszt mondtunk egymásnak és kérdeztem: Géza, mit csinálsz itt ? (Derültség.) Azt mondta; Eljöttem; de tudod mit? Minden jó volt, semmi rendellenes nem történt, de látod Zoltán, ha ennek a kerületnek 1201 konskribált választója lesz, s abból 1200 a néppárté, még akkor sem lesz a ti jelöltetek megválasztva. Én elnevettem magamat és a jelen volt főszolgabírót és másokat kértem, hogy ha tréfából mondta is a képviselő úr, hallották-e ? Géza erre azt felelte: nem keli nekem erre tanú, ezt bárhol és bármikor nyíltan be is vallom. Ez történt Pöstyénben. Szakolczán, a hol szintén elnököltem, nem volt elég a szakolczai polgármester, hanem egy erélyes fiatal gyerek szolgabíró. Verstärkungot adtak neki s a mint a gyűlés megkezdődött, láttam, hogy nyugtalankodik és ürügyet keres a gyűlés feloszlatására. De nem talált és a gyűlés befejezése után ő is gratulált, ép oly szívélyesen, mint a privigyei szolgabiró. Ezeket csak azért hoztam fel, hogy bebizonyítsam, mennyire és minő eszközök használatával izgatott voltaképen az a néppárt és szolgáltathatott okot a t. túloldal képviselőinek Komlóssy t. képviselő úr társaságában, hogy szemünkbe az izgatás vádját dobálják. Megmondtam, hogy azokból a gyűlésekből kifolyólag indultak meg később a képviselőválasztások. Hogy miképen izgattunk és miféle fegyvereket használtak a t. túloldali képviselő urak vidéki kortesei — nem ők maguk, — arra leszek bátor már most egy pár példát felhozni. (Ralijuk ! bed felől) Kezdem, t. ház, bár nem a legfontosabb, de hogy választóimat ne sértsem meg, kezdem a bobrói kerületben. Ennek a kerületnek van körülbelül 5000 és néhány konskribált választója, tehát majdnem a legtöbb Magyarországon. Ebben a kerületben, tekintettel az összes kertiletekre, általában korrektnek mondható úgy az egyik, mint a másik résznek az eljárása. És nem történt egyéb, mint két eset, mely említésre méltó. Az egyik eset az volt, hogy a trsztenai járásban, a mely járásnak 4000 voksa tartozik a bobrói kerülethez, a főszolgabíró nem tudván sehogy rábírni a kerületet, úgy hogy abból a 4000 voksból nem volt 50 voks a szabadelvű párti jelölt mellett, bejelentette a főispánnak, hogy lehetetlen boldogulni. Ekkor megtörtént, hogy ez a főszolgabíró pénzt kapott, — én nem tudom, mennyit, — de nem a saját pénzével — elment minden községbe, így Jablonkára is. Ennek véletlenül 600 voksa van. Jablonkára érkezvén, összehívta a község választóit. A választók két zászlóval felvonultak, a szolgabiró előtt elhaladva kalapot emelnek és kérdik tőle, hogy mit parancsol ? A főszolgabíró azt mondta: — erre méltóztassanak vigyázni, ő nem fog engem dezavuálni — tudjátok-e mit, engem ismertek és kedveltek, hát én nekem hitelt is fogtok adni. Hát itt fellépett Zmeskál a néppárt részéről és egy másik úri ember — a kit megnevezett — a szabadelvű párt részéről. Hát én előttetek kijelentem, t

— ez a nyilt piaezon történt, — hogy én kezességet vállalok azért, hogy a mi jelöltünk már tudni illik a szabadelvű párti jelölt — épúgy a revízió mellett lesz, mint a néppárti jelölt, Szóval, a főszolgabíró a szabadelvű párti jelölt részére általában és részleteiben reklamálta a néppárt programmját. Erre a község választói kijelentették, hogy köszönjük, mi szeretjük önt, de mi Zmeskált ismerjük, alispin is volt, igaz, hogy 25 év előtt, tehát mellette maradunk. Erre a főszolgabíró azt mondta: tudjátok-e mit, itt húzok ki a zsebemből — a mint ki is húzta — 10,000 osztrák értékű forintot, ti község akartok fogyasztási szövetkezetet alakítani és takarékpénztárt is; lássátok, erre nem kell a község lakosaitól pénzt inkasszálni, rossz évek voltak, a marhakereskedelem is pang néhány év óta, mert el van zárva a ragadós tüdőlob miatt; itt van tízezer forint. Erre a község választói egyhangúlag azt mondták: — a biró is velem tartott — nem, főszolgabíró úr, semmi körülmények közt. Hát három napi gondolkozási időt adok nektek