Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-27

138 27. országos ülés 1897. január 18-án, hétfőn. ről gondoskodjunk, hogy nekünk mégis csak kötelességünk, hogy a mennyire lehet, egy boldog, virágzó országot adjunk át az utánunk következő nemzedékeknek. Ilyenek lévén az állapotok, pedig alig hiszem, hogy valaki ezeket megezáfolja, mert hisz a költségvetésből merített számadatokat hoztam fel, ne méltóztassék a t, pénzügyminiszter úr csodálkozni és megdöbbenni azon, hogy Kossuth Ferencz t. képviselőtársam határozati javaslata ezt világosan ki is fejezi. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Óhajtottam volna most áttérni az általános politikai helyzetre. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Fájdalom, nem tehetem! Be fogom tehát érni azzal, hogy erre csak két rövid megjegyzést tegyek. (Halljuk! Halljuk ! a szélső baloldalon.) Az egyik egyszerű rektifikáczió ; a másik, az már fontosabb természetű. A rektifikáczió röviden ebből áll. Új képképviselőtársaink közül, a kik felszólaltak ezen vita folyamán, néhányan dics-himnuszt zengedeztek a kormányelnök urnak arra a dicsőségére, a mit különösen az ezredévi ünnepélyek rendezésével szerzett. Nem tagadom, hogy az az emléklap, melyet a nemzet a kormány nyal együtt, hozzáteszem, az összes pártok egyetértésével az ezredik évkönyvbe beigtatni óhajtott, csakugyan igen szép emléklap volt, melyben minden magyar embernek a szíve, lelke gyönyör ködöt!; csakhogy egy nagy baj történt. Mikor az az emléklap szépen meg volt írva a legszebb kaligratiával, a mit az ember képzelhet, jött egy szerencsétlen kéz, feldöntötte a kalamárist és úgy leöntötte tintával ezt az emléklapot, hogy az utókor nem fogja látni a fényt a millenáris ünnepélyekből, hanem látni fogja a fekete pontot: a millenáris választásokat. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Október 28-ika annyira elhomályosította június 8-ikának a fényét, hogy ezt a t. kormányelnök úrnak az emlékkönyvébe kell majd beírni. Ez az egyik megjegyzésem. A másik megjegyzésem, melyet kötelességem megtenni, vonatkozik azokra az igazán megdöbbentő kijelentésekre, melyek a t. túloldalról tétettek és a melyek annak a pártnak, a melyhez hosszú évek óta, mondhatom, mióta gondolkozom, tartozom, (Éljenzés a szélső baloldalon.) a létjogát vonták kétségbe. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezek világosan kimondották, hogy miután mi magunk is elismerjük a helytelenül úgynevezett pragiaatica sanctiót, vagyis az 1723-iki örökösödési törvényt, mely egyúttal a közös birtoklást is kimondja: ergo mi magunk kizárjuk a függetlenségi törekvéseket. Nagyon sajnálom, hogy azok a t. képviselő urak, a kik ilyesmit hangoztattak, csak az 1872/73-iki törvényt olvasták el, még pedig igen rosszul, (Úgy van! a szélső baloldalon.) de ezen túl nem mehettek. Méltóztattak volna csak egy kissé tovább menni és akkor felfedezték volna, hogy 1723 daczára következett az 1790/91-iki országgyűlés és annak X. törvényczikke, a melyben világosan ki van mondva, hogy ámbátor 1723-ban Magyarország elfogadta azt az örökösödési törvényt és ezzel együtt a közös birtoklást, mégis kimondja és ő Felsége szentesíti, hogy Magyarország ezentúl is szabad ország, összes kormányzatára független, (Úgy van ! a szélső baloldalon.) azaz semmiféle más országnak vagy népnek alá nem vettetett ország, a mely csupán saját törvényei, saját szokásai szerint kormányzandó, tehát nem közös-ügyes törvények szerint. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én arra kérem t. ifjabb képviselőtársaimat, hogy méltóztassanak akármilyen bátran fellépni itt e fórumon, ha keli, támadjanak bennünket élesen vagy utasítsák vissza a lehető legélesebben a mi támadásainkat, de közjogi dolgokban ne mondjanik ítéleteket könnyen, mert a mit mi itt egymásnak mondunk, az maradhat köztünk, de a mit a közjogi kérdésekre vonatkozólag mondanak itt e teremben, azt meghallják a lajthántúlij Lustkandlik: azok, a kiknek a száma — fájdalom — nagyon megszaporodott oda át. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Legalább itt e teremben ne adjunk tápot az ilyen theóriáknak, mi a magunk részéről és elvbarátaink megmaradunk azon nz alapon és azon a programmon a melynek lényegét épen az 1790 : X. törvényczikk képezi, a melyre a király megesküdött, megesküdött a maga, megesküdött utódai nevében is. Minthogy pedig a költségvetés, a mely előttünk fekszik, ennek a programmnak ellenkezőjét tükrözteti vissza, én azt el nem fogadom, hanem pártolom Kossuth Ferencz határozati javaslatát. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Zmeskál Zoltán! Zmeskál Zoltán: T. képviselőház! Egészen őszintén ki kell jelentenem, hogy én a lezajlott költségvetési vitában nem szándékoztam felszólalni, mert hiszen, ha komolyan vesszük a dolgot, kivéve az egyes momentumokat, a melyek közé épen az előttem szólott t. képviselőtársam beszédét is sorozom, ezen vita szigorúan véve nem is sorozható a költségvetési viták közé, mert ezen költségvetési vita inkább a választási atroczitásokkal, inkább szemrehányásokkal foglalkozott, mint magával a tárgygyal. Egy képviselő úrnak szombaton elmondott beszéde kellett ahhoz, hogy szándékomat megváltoztatva, a mai napon kötelességemnek tartsam mégis felszólalni. Kijelentem, hogy magával Komlóssy Ferencz