Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-27

27. országos ülés 1895?. január 18-&n, hétfőn. 137 egyfelől a miniszter úr felvett bevételeknek olyanokat, a miket valósággal bevételeknek nevezni nem lehet; másfelől nem irányozott elő — legalább nem a maguk teljességében — oly bevételeket, a melyekről előre tudja, hogy több lesz, mint a mennyi itt előirányozva van. És hogy ha ezt kifogásolta Kossuth Ferencz t. barátom, igen helyesen tette, mert hiszen miért teszi ezt a t. miniszter úr ? Azért, hogy annak idején aztán dicsekedhessek nagy zárszámadási eredményekkel, hogy ime, én 62.000 forintnyi felesleget jövendöltem és lett belőle 12—16-20—30 millió! Ez nem helyes eljárás. Az ország a pénzügyminisztertől nem vár bíívészeti mutatványokat, hanem várja a valódi helyzetnek feltárását. Ez áll minden ország pénzügyminiszterére és így a mi különleges viszonyaink közt kétszeres hibát követ el a t. pénzügyminiszter úr ezzel a politikával. Ezekkel a zárszámadási meglepetésekkel rendkívül károsítja az országot, mert egyfelől nagyon felkelti a hadügyi kormányzatnak étvágyát, mert a hadügyi kormányzat, a melynek vannak mindig újabb és újabb konkrét újításai, a midőn látja ezeket a nagy feleslegeket, mindjárt neki bátorodik és követeli, hogy vagy új gombokat, vagy új ágyúkat, vagy új puskákat hozzanak be. Ezzel a pénzügyminiszter úr magamagának és a kormánynak megbénítja ellenállási erejét. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiba ez a mi különleges viszonyaink közt, mert az ilyen feleslegek azután azok, a melyek a mi kedves jó barátainkat odaát az ilyen hallatlan, hogy ne mondjam szemérmetlen követelésekre ösztönzik, mint a minőkkel nlőállanak a quóta tekintetében. Mert azt mondják, hogy ha ez az ország ennyi alkotás mellett még ilyen óriási feleslegekkel zárja le a költségvetését, akkor nem tagadhatja le, hogy nagyon vagyonosodik, gazdagodik: ám fizessen. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Méltóztassék elhinni, hogy a helyett, hogy azokkal a mesterkélten előidézett zárszámadási feleslegekkel dicsekedünk, sokkal helyesebb volna, ha lefordítanók németre ezeket a bevételeket, melyeket felsoroltam és elküldenők és szétosztatnók millió meg millió példányban a béesi polgárok között, hogy hadd lássák, hogy milyen gazdag ez az ország, hogy még legsürgősebb szükségleteit is kölesönök útján kénytelen fedezni, hogy minden iskolát, a melyet felállít a nép számára, kölcsönpénzből állít fel, mert az igazi, a valódi jövedelem nagy részét felemésztik a közösügyi költségek. Azért mondom, hogy vagy kell, hogy a péuzügyminiszter úr beismerje a tényleges pénzbeli deficzitet; vagy ha ezt nem ismeri be, akkor • he van bizonyítva az őszinteség deficzitje, a mi KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. II. KÖTKT. épen olyan hiba, mint a másik. [Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem tagadom, hogy ma különösen a messze múlthoz képest nálunk meglehetősen rendezett állapotok vannak, a mennyiben legalább tudjuk, mi a teher, mi az adósság és a mennyiben nem vagyunk kitéve olyan meglepetéseknek, mint a minőknak ki voltunk téve 8 —10 évvel ezelőtt. A ki tanulmányozza ezt a költségvetést, és nem a külsőt, nem a formákat, hanem a lényegét veszi állapotainknak: lehetetlen, hogy aggodalom, még pedig komoly aggodalom nélkül nézzen a jövőbe, (Úgy van ! a szélső baloldalon.) mert ennek a nagy jövedelemnek, a mely ebben a nagy költségvetésben szerepel, a mely már megközelíti a fél milliárdot, nagyobb része fix tételekre van lekötve, melyeket semmiféle jövendő kormány meg nem változtathat. Itt van mindenekelőtt az államadósságaink után fizetendő kamat: 129,031.474 forint. Itt van az államosított vasutakért fizetendő kamat részbeni törlesztése, 13,671.000 forint, kerekszáaiban említem. Itt vannak a nyugdíjak 8,350.000 forinttal. Horvát-Szlavonország beligazgatási költségeit is fel kell venni, mert az mi tőlünk függ, hogy azt az évi költségvetésben megváltoztassuk, miután azt korszakonként regnikoláris bizottság állapítja meg, összege 8,356.000 forint. Közösügyi rendes kiadások 27,881.000, a rendkívüli kiadások 6,897.000 forinttal szerepelnek. Az összes tárczák belső tartozásai mind olyanok, a minőket idéztem. Ezek együtt felmennek 61 millióra és az okvetlenül fizetendő évi kamat 5,522.000 forint úgy, hogy abból a roppant összegből, mely költségvetésünk szerint befoly, 241 millió akként van lekötve, hogy azt minden ezután következő kormány első sorban kénytelen fedezni. Marad tehát rendes kiadásunk fedezésére összes jövedelmünknek kisebbik fele, a mely annál kisebb, ha levonjuk azokat a fiktív bevételeket, a melyek szintén csak adósságok. És akkor előáll Arányi Miksa t. képviselő úr és zengedezi dicshimnuszát a mi gazdagságunknak és virágzásunknak. Ha mindezt megfontolom, ha tekintem, hogy összes államadósságaink máris 2.145 millióra rúgnak, mely után évenként 134 millió kam tot kell fizetnünk, akkor kérdem, ha mindez me gtörtént 30 évi teljes béke után, mi történek ebben az országban és ezzel az országgal, a háborús idők állanak be ? Hiszen akkor m

t kénytelenek volnánk úgy megrakni adóssággal az utánunk következő generácziók vállát, hogy azoknak tulajdonképen csak azért kellerid dolgozniuk, hogy az általunk csinált adósságok kamatait fizessék. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Pedig nekünk, törvényhozóknak, talán még sem csupán az a feladatunk, hogyajelen18