Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.
Ülésnapok - 1896-27
136 27. országos ülés 1897. január 18-án, hétfőn. tot, a valódi bevételek pedig 249.325 forintot, úgy, hogy a beruházások nagyon túlnyomó része kölcsön pénzből fedeztetik. S mindezeket a t, pénzügyminiszter úr a végén egy rovatban bevételeknek czímezi. Azt fogja erre mondani a t. miniszter úr, hogy más, leghatalmasabb, leggazdagabb országok is beruházásaik jórészét kölcsönökkel fedezik. Hát az igaz, de csak egy nagy különbséggel. Igaz, hogy a nagy beruházásokat rendesen kölcsönökkel fedezik, például: nagy közmunkákat, nagy vasútépítéseket, csatornázásokat. Ha ezeket fedezik kölcsönnel, azt én is helyeslem; mint szerencsém volt moudaui, helyeslem például, hogy vasutaink beruházása számára nagy kölcsönt veszünk fel. De mutasson nekem a t. miniszter úr példát bármely ország költségvetésébői arra, hogy olyan fajta beruházásokat hajtson végre egy államkölcsön útján, a milyenek e nemben a mi költségvetésünkben szerepelnek, a mire egy pár példát fogok idézni. (Halljuk! Halljuk! a szélső haloldalon.) Például a budapesti nemzeti színházi pénztárt terhelő adósságok törlesztésére s a nemzeti színház épületén szükséges helyreállítások költségeire kölcsön vétetik fel azért, hogy fizethessünk rá 38.000 forintot. Tehát még tatarozásra is kölcsönpénzt kell felvennünk. Ott vau továbbá a magyar királyi operaház függő adósságainak törlesztésére ez idén 19.750 forint, A budapesti rendőrlaktanya építésére 27.951 forint kölcsönből befolyt pénz; továbbá a budapesti rendőrfőkapitányság és bejelentési hivatal elhelyezése czéljából vásárolt épületvétel árára, valamint a szükséges átalakításokra megint kölcsönpénz. A X. kerületi kapitányság elhelyezése czéljából megvásárolt épület ára 18.000 forint, szintén kölcsön. A lipótmezei országos tébolydában létesítendő fürdők és sütőkemenczék költségeire kölcsön vétetik fel. Engedelmet kérek, az már csakugyan megalázó egy államra, megalázó egy államnak pénzügyi kormányzatára, (Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy ilyen dolgokat is kénytelen kölcsön útján fedezni. (Úgy van! a szélső báloldalon.) Legszomorúbb a dolog épen a kultusztárczában. Ott azt látjuk, hogy a, kultuszminiszter az egyetemi nagy építkezésekre egy nagyobbszerü kölcsönt kénytelen felvenni. Hát ez lehet szomorú, de utóvégre nincs benne semmi megbotránkoztató. Az megtörténhetik másutt is annál is inkább, ha olyan alapból veszi a kölcsönt, a mint itt, de az már szomorú, a mikor végig menvén az egész tárezán, azt kell tapasztalnunk, hogy az összes kulturális ezéljainkra fordított pénz majdnem túlnyomó részében mindig idegen, kölcsönpénz; hogy népnevelési és középiskolai czéljainkat csakis kölcsön útján tudjuk elérni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Itt vannak a közoktatási tárczában — az első rovatról nem szólok, mert ezt a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr úgy czímezi, hogy valódi beruházás — de a »B) beruházások kölcsön útján« rovat alatt mindenekelőtt azok, a miket már előbb említettem, t. i. az egyetemi építkezések. Ez nagyobb összeg, a melyre már az idén is l 1 / 2 millió kell, erről nem is beszélek, de hogy azután az egri leányiskola épületének kibővítésére a 40.000 forint, a nagykállói reáliskola épületének átalakítására a lí.000 forint is kölcsön útján kell, hogy fedeztessék, ez szégyenítő. Ámde akár szégyenítő, akár nem, tény az, hogy ezek nem bevételek, ezek kölcsönök, a melyeket vissza kell fizetni, (Úgy van! a szélső baloldalon.) és hogy ezekkel nem lehet szembeállítani a kiadásokat. Tudom és azt hiszem, hogy maga a t. pénzügyminiszter úr is be fogja ezt látni, hogy ezekkel a világos számokkal szemben feleslegről szólni nem lehet, mert hiszen maga az a néhány tétel, a mit bevezetőleg idéztem, továbbá a Vaskapu, az állami jószágok, a kereskedelmi tárczába 2 1 / 2 millió, ez már magában véve 8,491.835 forintot tesz ki, nem is szólva a többiről. Ne csodálkozzék tehát a t. miniszter úr azon, ha az, a ki nem azt nézi, vájjon könyvvítelileg helyesen van-e felállítva a mérleg, így fog beszélni : Az bizonyos, hogy ha egy könyvvivőt hivők ide, hogy nézze meg és mondja meg, klappolnak-e a számok, az azt fogja mondani, mert a mérlegben a bevétel annyi, mint a kiadás, s az egyenleg 6.2000 forintot tesz ki. A mi feladatunk azonban nem ez, hanem megvizsgálni az államnak igazi állapotát, a pénzügyminiszter úrnak pedig kötelessége az előirányzatot úgy megcsinálni, hogy az oly átlátszó legyen, hogy egy pillantással mindenki, akár ért a könyvvezetéshez, akár nem, rögtön lássa, hogy minő az országnak igazi anyagi állapota. (Helyesles a szélső balodalon.) Ne csodálkozzék ennélfogva azon, hogy a mi határozati javaslatunk kifejezi azt, hogy tényleges deficzit van. Tudom a választ, a mit erre t. pénzügyminiszter úr mondani fog: hogy lehet beszélni deficzitről, a mikor ott vannak a zárszámadások, a melyeknek eredményei évről-évre meghazudtolják ezt, a melyek sokkal nagyobb felesleget mutatnak, mint a mennyit a t. pénzügyminiszter úr előirányzott. No hát erre én azt mondom, hogy a kettő közöl egy bizonyos és a t. pénzügyminiszter úrra bízom, hogy válaszszon az alternatívából : vagy van ebben a költségvetési előirányzatban pénzügyi deficzit, vagy pedig őszinteségbeli deficzit. A kettő közöl egyik okvetlenül megvan. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert
