Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-26

126 26. országos ülés 1897. január 16-án, szombaton. általános eladósodás már ily mérveket öltött, a melyben ily rossz gazdálkodás folyik épen a kormány részéről, a melyben ilyen tág a vezérlő férfiak lelkiismerete, az ilyen ország kormányának a költségvetést nem szavazom meg, hanem csatlakozom a pártnak vezére, Kossuth Ferencz t. képviselő úr áltat benyújtott határozati javaslathoz. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Elnök: Öt perezre az ülést felfüggesztem, (Szünet után.) Elnök: Kérem, foglalják el hely őket. Az ülést újra megnyitom. Kin van a sor? Molnár Antal jegyző : Komlóssy Ferencz! KomlÓSSy Ferencz: T. ház! Nem szándékoztam volt az általános vita során felszólalni, de Győry Elek t. képviselőtársamnak elmondott szavai némileg gondolkodóba ejtettek és így felhasználom az alkalmat arra, hogy azon helyzetet, melyet a t. néppárt úgy a házban, mint a házon kivííl teremtett, némileg megvilágítsam. (Halljuk ! Halljunk !) Egy kis mécset akarok gyújtani ez alkalommal és nem teljes megvilágításban fogom bemutatni. Teszem ezt a legjobb intenczióval és kötelességérzetből, mert a helyzet ma olyan zavart, az eszmék annyira tisztátlanok, hogy hozzá kell járulnunk ahhoz, hogy magunk is itt a házban tisztában legyünk a dologgal és a nagyközönség is a házon kivííl. Tudom, hogy ezen fellépésem nem a legkedvezőbb atispicziumok mellett történhetik, mert én kijelentem, hogy a mélyen tisztelt néppárthoz nem tartozom, (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) de kijelentem " azt is, hogy múltamhoz hiven a katholikus egyház érdekeit mindenkor védelmezni óhajtom s ebbeli intencziómban a néppárttól sem engedem magamat túlliczitálni, hanem mindenkor összhangba iparkodom hozni egyházam érdekeit az államnak jól felfogott érdekével. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Az államnak tartozom ezzel az én hazafiságom alapján, egyházamnak pedig az én papi hivatásom alapján. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) így látva a helyzetet, mindenekelőtt kijelentem, hogy én a néppártot elvi alapon megtámadni nem akarom, mert én, a ki pártonkívüli álláspontot foglalok el ebben a házban, respektálom minden pártnak az álláspontját s igen szívesen pártfogolni fogom bármely pártnak az iníenczióit, a melyek a közjólét emelésére és a magyar kultúrának fölvirágzására irányítvák. Azért biztosítom a néppártot, hogy a mennyiben okos dolgokkal is fog föllépni, (Általános, élénk d&rűltség. Mozgás balfelől) igen szívesen fogom támogatni. De hogy érdemileg hozzászóljak e kérdéshez, kijelentve azt, hogy én Is néppárti vagyok, a mennyiben az agrár-politikát magamévá teszem s óhajtom ezen agrár-politikának irányát odaterelni, hogy ä nép javára dőljön el, s óhajtom a szoeziälis kérdésnek a megoldását ismét csak a munkásnép javára, a néppártnak tehát ily irányú törekvését igen szívesen akczeptálom. - A mi a revíziót illeti, arra majd rá fogok térni. De mintán a helyzet oly zavart, úgy ebben a házban, mint ezen kívül, nekem egy rendszerbe kell beszédemet foglalnom és e rendszer pontjait szem előtt tartanom. Nézzük a néppártnak alakulását, ki szervezte, nézzük a czélt, melyet maga elé tűzött s nézzük az eszközöket, s akkor azután az eredményekből fogom levonni konklúzióimat. A mi magát a kezdeményezést illeti, t. ház, kijelenthetem, hogy ugyanazok a vezérférfiak, kik az úgynevezett elkeresztelési vita előtt megkezdték az akcziót minden expediens ellen, hogy megakadályozzák a kibékülést az egyház s állam közt, ugyanazok a vezérférfiak állnak a néppárt élén is. (Úgy van! Úgy van! jobbfélol.) Mert az az elkeresztelési dolog a komáromi plébániából indult ki s épen a komáromi plébános, Molnár János, jelenlegi képviselő úr volt az, a ki minden erkölcsi fegyvert megragadott a hasábok útján arra, hogy egyrészt a közvélemény félrevezettessék, vagy legalább tiszta képet ne alkothasson magának a közvélemény (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! jobbfélol.) és másrészt minden expediens életbelépését megakadályozott. Már pedig kérdem, vájjon nem lett volna-e jobb bármely expedienst elfogadni, mint hogy az illetőknek makacs magatartása következtében megteremtetett az egyházpolitika és életbe léptettek az egyházpolitikai törvények. Mert ha bármely expedienst fogadnak el azok az urak, akkor sem polgári házasság, sem állami anyakönyvvezetés nincsen és talán a helyzet egészen másképen alakúit volna, mint a hogy tényleg alakúit. A mi a czélt illeti, t. ház, a legeklatánsabban nyilatkoztak mindezideig az ő programmjukat illetőleg a revízió dolgában. A revízió ez a kiváló programmpontjuk. A mi a revíziót illeti, konstatálom, hogy ennek a revíziónak a közel jövőben épen a mélyen tisztelt néppárt vágta el az útját azáltal, hogy nem engedte a törvények megalkotása után egy kissé magához jönni a népet, hogy ezen törvények áldásos vagy káros voltáról meggyőződjék, hogy a mennyiben káros konzequencziájúak, az akezió magából a közvéleményből indult volna ki, de maguktartása által legfeljebb az igen tisztelt kormánynak tettek szolgálatokat, a mennyiben óvatosságra intették a törvény végrehajtóit és a törvény végrehajtói, dicséretükre legyen ez mondva, kellő tapintattal jártak el a törvények