Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.
Ülésnapok - 1896-26
26. országos ülés 1897. pótlásban fogja részesíteni Hát hogy a papságnak minden felekezeten milyen a helyzete, azt a képet szintén majd lesz alkalmunk kellő világításba helyezve, itt felmutatni, hanem azt már most is meg lehet kérdezni, hogy vájjon ez az ígéret nem lesz-e olyan, a mint a magyar közmondás mondja: »Igérd meg, ne add meg!« Mert nagyon sokáig késik az ígéret, addig pedig otthon szegényebb papok családjukkal, gyermekeikkel éheznek és rongyoskodnak, mert hiszen a stólaesökkenésnek a nyoma és következése némely helyeken már is érzik. A segítő kéznek tehát el kell jönni mentől hamarabb, és a sajgó sebeket meg kellene minél előbb gyógyítani, de nem oly irányban, mint a hogy a pénzügyminiszter úr akar gyógyítani, hanem az 1848, évi XX. törvényczikknek az életbe léptetésével, az összes felekezeti lelkészek fizetésének állami költségből való rendezésével. Nem olyan módon kell a sajgó sebeket meggyógyítani, mint a pénzügyminiszter úr az adóreform kérdésénél tegnap itt, ugyancsak szemfényvesztő porhintésképen előadta, azt mondván, hogy igenis az adóreform napirendre lesz hozva, és azt mondja, az általános jövedelmi pótadó minden körülmények között kontemplálódik. Mikor kontemplálódik ? És mikor lesz érvényre juttatva ez a kérdés ? Mert ha a betegnek azt mondja az orvos, majd megkapod az orvosságot egy hét múlva és meghal három nap alatt, keveset ér az orvosság. Azt mondja továbbá a t. pénzügy miniszter úr, hogy a beszédek, a melyek az ellenzéken elhangzottak, mind érthetlenek és figyelemre nem méltóak voltak. Ezt azért hozza fel, az ö beszédje nem-e szintén ezek közé sorozható? Azt mondja többek közt, az erről panaszkodónak felelve, hogy a kamatláb a vidéki takarékpénztárakban nem nagyobb, az előtt sokkal nagyobb, tizenöt-húsz százalék volt. Micsoda orvos lenne az, a ki azt mondaná a betegnek, hogy csak nyugodj meg, orvosságot nem kapsz, nálad jóval nagyobb betegek is vannak. Azt hiszem tudjuk, hogy az ily orvos hová való lenne. Egy pár szóval még arról akarok megemlékezni, hogy két képviselő úr védelmébe vette a közigazgatási tisztviselőket, nevezetesen ezeknek a választásoknál tanúsított magatartását. Feltettem magamban, hogy választási visszaélésekről beszélni nem fogok, mert azokkal nyakig van már mindenki, az a köpönyeg eléggé ki van már porolva, felesleges azt tovább püffölni, hanem annyit meg kell jegyezni, hogy a közigazgatási tisztviselők közt vannak elfogulatlan, minden szenvedélytől ment, nagyon jóravaló, hazafias férfiak, a kik azt mondják, hogy a tisztviselői állás nem arra való, hogy a tisztviselő zsandárÍ25 szerepet gyakoroljon, hanem hogy kötelességét betöltse. A közigazgatási tisztviselőknek ezt a részét tisztelem, hanem meg kell mondanom, hogy vannak olyanok is, a kik a szenvedélyt. a szolgaielkííségeí még a választások ideje után, a legcsendesebb időszakban sem tudják levetni. Példákra lehetne hivatkozni százakra és ezrekre. A képviselőválasztások nyomában következtek a tisztujítások és az egyik közigazgatási tisztviselő, szolgabíró hengoztatta : »Megállj átok, majd a községi választásoknál a vezérembereiteket mind kihagyjuk «, és tényleg sok helyen meg is cselekedték, hogy nem jelölték sem bírói sem semmiféle más állásra, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És semmisem mutatja a közigazgatási viszonyok szomorú állapotát, mint az, hogy még egy kis szolgbíró is így mer hatalmaskodni, hivatalos jogával és kötelességével így mer élni. (Igaz! Úgy van! a, szélső haloldalon.) Majd szellőztetnek annak idején a képviselőház szinterén egy választás, a mely Hajdú, Hadház szomszédos községekben történt, hogy mindjárt a választás után a bukott kormánypárti jelöltet, a ki nem is tisztviselő, hanem csak tiszteletbeli szolgabíró, küldte ki a főispán a hadházi választásokat megejteni. A népnek százai és ezrei kívánták, hogy ezt vagy amazt jelölje a bírói állásra és egyetlenegyet sem jelölt, hanem önkényűleg, önhatalmúlag beültetett mintegy kinevezett egyes oly embereket, a kiktől a nép egyáltalában irtózik, és ezt büntetlenül akarta elkövetni, hanem a mint tudva van, a bűnvádi eljárás megindíttatott ellene. (Halljuk! Malijuk!) Más helyen is megtörtént az, hogy a községi választások mindeddig nincsenek megejtve azért, mert a szolgabíró egy-két kormánypárti korifeus kívánságának eleget kívánván tenni, törvénytelenséget merészelt elkövetni. Az ily okok miatt a nép közvéleménye a hatalom irányában nemcsak hogy megingadozik, hanem végképen elvész. T. képviselőház! Mindenkinek tudnia kellene és felülről kellene jönnie az alsóbbrendű tisztviselőkre, hogy a nép körében a nép életében ne zűrzavart, ne békétlenséget, ne egyentlenséget igyekezzenek előidézni, hanem a jó békéért a községek előre haladása érdekében viseljék azt a hivatalt, a melyért jó fizetést húznak és a melyet ma talán csak azért érdemelnek meg, mert a kormánynak kortesszolgálatokat tesznek. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Nem akarom tovább a t. ház türelmét igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Befejezem tehát beszédem azzal, hogy az olyan országban, a melyben ilyenek a közállapotok, a melyben az annál- lö-an, SEOmbaton.
