Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-26

122 26. országos ülés 1897. január 16-án, szombaton. gatni. (Halljuk!) A Győry Elek beszédében elmondott igazságok százszor annyit megérnek a nemzetnek, mint a költségvetés egész összege. A pénzügyminiszter úr is, a miniszterelnök úr is odaadná a költségvetés összegét azért, ha ilyen igazságokat annak a pártnak az álláspontjáról hallhatna. (Helyeslés a ssélső baloldalon.) A számadatokban ezúttal tovább nem megyek, hanem rátérek arra, hogy mióta itt a tárgyalások folynak, mindenfelől panaszok hallatszanak. A hírlapok azt mondják, hogy a tárgyalás egyhangú, kedvetlen, nem élénk, a házban pedig egymásnak hányják szemére a szónokok, hogy nem tárgyilagosak, nem a pénzügyi dolgokhoz szólanak. De lehet-e élénkebben tárgyaim Magyarország mostani viszonyai közt? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen annyi a szomorúság, hogy itt valóban csak kedvetlenül szomorodott szívvel lehet tárgyalni. Hogy azonban az itt elhangzott őszinte és igaz beszédeknek milyen a hatása, matatta az, hogy a Győry Elek által hangoztatott nagy igazságok hallatára elfogódott az emberek lelke, a többség magába szállva elkeseredve nézett maga elé, nem mosolygott senki, mert tudta azt, hogy bizony ezek nagy igazságok, a melyek előtt meg kell hajolni. Csupán a miniszterelnök úr próbált mosolyogni egy keveset a Pulszky Ágost úr szuggerál ása folytán, épúgy, mikor a szekundába tett tanuló keserves mosolyt erőszakolt az arczára, hogy társai előtt a maga szégyenérzetéi elpalástolja. T. képviselőház! A nemzet közvéleménye már régen szekundába tette a miniszterelnök urat politikájával együtt; abból, a mint egy régi öreg debreczeni professzor magát kifejezni szokta, hat ökör vagy 100 ökör sem húzhatja ki. Hagyjuk tehát őt benne a szekundában és térjünk át a paranesnak azon másik részére, hogy itt nem szólnak a tárgyhoz, >a költségvetés egyes tételeivel nem foglalkoznak. Megmondotta Győry Elek, de én is azt mondom, hogy az magában nem nagy baj, mert majd az egyes tárezák tárgyalásánál igenis lesz ahhoz mindenkinek részletes hozzászólása. Általánosságban kívánok én is szólni, t. ház, és pedig, nehogy valaki eljárásomban igazságtalannak mondjon, édes magunkon, az ellenzéken kezdem, nem csupán a mi pártunkon, hanem általában véve az ellenzéken. Az ellenzéki pártok egyik-másik része kijelentette, hogy nem vesz részt a vitában, azaz a passzivitás terére lép. Ennek az okát nem kell messzemenőleg keresni, mert az a passzivitás nem tart és nem tarthat sokáig. Az az erő például, a mely a nemzeti párton van, nem hagyja magát sokáig elnyomni, felkel majd, kitör és előáll mikor jónak látja; most csak pihenni akar egy kicsit. A nemzeti párt szerintünk nagyobb sajnálatot keltett volna hallgatásával akkor, ha azon az alapon nyilvánította volna ki a passzivitást, a melyen mi állunk. De így, mikor az általunk kárhoztatott 67-es alapon áll, mégsem költi fel hallgatásával annyira a mi sajnálatunkat. De mégis sokat várunk tőle, mert ellenzéki irányban láttuk egyszer-másszor működését. Különbözik az ellenzéknek attól a másik árnyalatától, mely az ellenzékiséget abban látja, hogy egy kicsit meglegyintgeti a kormánynak vagy a többségnek arczát, azután pedig megcsókolgatja, egyszóval egy kicsit megbántja, azután neki mindent megszavaz. Mert az a nemzeti párt sokszor alaposan és élesen megtámadta a kormány kárhozatos törekvéseit. Hiszszük, hogy ezt továbbra is folytatja, és ebből a szempontból óhajtjuk, hogy a passzivitással mentől hamarább hagyjon fel, folytassa eddigi munkáját hozzánk közelebb térve és azt az alapot támogatva, a melyen mi állunk. A néppárt következik a sorrend szerint a nemzeti párt után, midőn az ellenzékről akarok szólani. A néppártnak a kellő oktatást megadta az előbb Győry Elek. Abból mindent megérthettek éft megtanulhattak. Én azt mondom, hogy gyönyörű nevet választott magának ez a párt. Voltaképen ennek az egész képviselőháznak a szo igazi nemes és magasztos értelmében néppártinak kell lenni, mert ez a képviselőház a népképviseleti alapon van itt, a népet képviseli. De nem oly értelemben kellene néppártinak lenni, mint a mostani néppárt, mert ez voltaképen nem néppárt, ez csak bitorolja ezt a magasztos nevet. Én azt hiszem, t. há», hogy ha a néppártot ide küldő közönség meg tudja bírálni a szavak vagy az elvek vagy a kötelességek nagy jelentőségeit, akkor az a közönség, mely olvasta azt a pasquillust, melynek neve ez volt: »Jön a tatár«, a néppárt mostani embereinek itteni viselkedése folytán, a midőn voltaképen még a nép érdekében egy szót sem hangoztattak itt akkor, mikor a kormánynak a költségvetési hozzájárulást minden eddigi felszólalásukban megadták, akkor az a közönség, a mely a >Jön a tatár« czímíí pasquillust elolvasta, majd azt mondja, hogy vigye el a tatár az ilyen néppártolást, nem a néppártot, — ezt nem mondom, mert személyeskedni nem szoktam, — hanem a néppártolásnak ezt a módját. Sokszor emlegették itt, t. ház, hogy van-e jogosultsága a néppártnak, vagy nincsen. Én azt mondom, hogy nincsen jogosultsága. Mert nekik a legnagyobb bajuk az, hogy az egyházpolitikai törvények életbeléptetése következteben