Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-26

26. országos ttles 1897. január 16-án, szombaton. 123 falra festett ördögöket látnak mindenfelé, Hogy ezen egyházpolitikai törvényeknek a hit- és erkölcsi életre lesz-e valami káros hatásuk, azt egyelőre sem a néppárt tagjai, sem senki más meg nem mondhatja. Valószínű és megtörténhetik, hogy lesz annak a hitélet terén valamely csekély sajnálatos következése, mindazonáltal nekünk, kiváltképen papoknak, a vallás és hit őreinek, bármelyik felekezet élén álljunk, nem arra kell törekednüek, hogy a mely törvényt meghoztak és annak esetleg az erkölcs és hitélet mezején káros hatása lehet, arra szitkozódjunk, a templomban a szószékben izgassunk, hanem igenis tessék, ha itt elvégeztük kötelességünket, hazatérni az eklézsiába a nép közé és a gyakorlati lelkészkedés mezején szedjük elő a mi embereinket és nézzük, hogy mily hatása van az önök által megátkozott egyházpolitikai törvényeknek és ha ott azt a hatását látjuk, hogy az bizony veszedelmes, akkor maradjunk otthon tovább és korrigáljuk meg azt. Nem izgatással a törvények ellen, hanem az erkölcsiségnek és hitbuzgóságnak megszilárdításával. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az a párt a revíziót hangoztatja szüntelen. Ebben a kérdésben én is közeledem hozzájuk. Itt a kezem, revideáljunk. De, ne hátulról kezdjük a revíziót; inert az okos ember mindent elölről kezd. Először kezdjük a revíziót, revideáljuk azt az alapot, a melyre önök népboldogító eszméikkel ráléptek, revideáljuk a 67-es alapot, mert ez az oka minden bajnak, ez juttatja a népet abba a veszedelembe, mely az országot és a magyar nemzetet előbb-utóbb el fogja árasztani és végképen meg fogja ölni. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Ez a revízió, t. ház, minden magyar embernek a kötelessége; mert a haza bölcse, — bölcsebb volt, azt hiszem, mindenkinél, még Pulszky Ágost t. képviselő úrnál is bölcsebb volt, — a haza bölcse sokkal bölcsebb volt annál, mintsem hogy azt gondolta volna, mikor a kiegyezést megcsinálta, hogy ez örökkévaló. Sőt inkább figyelmeztetett, mint egy igazi bölcs, mint olyan férfiú, a ki hazájának és nemzetének szívében érzett szeretetével szállt a sírba, hogy ezt az alapot fejleszteni kell, hogy ez csak szükségben kisegítő rossz, a mikor nem lehetett egyebet tenni; de ha most a haza bölcse felkelne sírjából 30 év múlva, úgy bizonynyal sírva térne oda vissza s azt mondaná, nem hittem volna, hogy ilyen legyen a nyomomba következő nemzedék, mert ezt a kiegyezést nemzeti irányban lehetett volna fejleszteni, de mivel már annyira el van rontva, csak végképen való megsemmisítéssel, végkiirtással lehetne jóvátenni a nemzet javára. T. képviselőház! Menjünk tovább ; revideáljuk a nemzet jólétére a többi záros törvényeket és nyírjuk le azokat a veszedelmes ágakat, a melyek már is nagy nyomorúságot, szegénységet hoztak a magyar nemzetre, revideáljuk az adórendszert. Ne mondja senki, kivált mikor ez oldalról hangzik e kívánság, e követelmény, hogy talán az a gondolat vezet valakit, hogy az adófizetés eszméje ellen törnénk. Az egész országban a legutolsó ember sincs, a ki azzal a gondolattal foglalkoznék, hogy ne adózzunk. Mi a választások alatt is arra tanítottuk mindenütt a népet, hogy az adót viselni kell, csak azt követeljük, hogy az adó elviselhető legyen, és alkalom és mód nyűjtassék arra, hogy az adófizető polgárok ebbeli kötelezettségüknek eleget tehessenek. Menjünk tovább, revideáljuk a katonaügyi törvényeket, revideáljuk olyformán, hogy a hadsereg, a mely a magyar hazát, a magyar nemzetet védelmezni van hivatva, ne legyen torzszülött, hanem egy egészséges, erőteljes igazi magyar hadsereg, a mely magyar szóval, magyar kiképeztetéssel és igazi magyar tisztekkel tehessen eleget kötelességének. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Akkor, ha e tekintetben a revízió jól sikerül, és a magyar hadsereg erőteljességében elő lesz állítva, akkor nem hátúiról kell foltozni a magyar katona kabátját s nadrágját, mint a königgrätzi csata után kellett, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) hanem akkor az lesz a jelszó : Ezredes uram, menjünk el mind, vágjuk le az ellenséget mind és jöjjünk haza mind. (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Ez lesz a magyar hadsereg működésének következménye. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Némelyek azzal vannak eltelve, hogy a 67-es alapot megmozgatni lehetetlen, hogy a mi álláspontunk indokolatlan, nem opportunus a mostani időben, hogy elveink, eszméink kivin etetlenek. Erre nézve, ha az egész ország közvéleménye ez lenne, azt kellene mondani a költő szavait megfordítva, hogy Magyarországon nem sast, hanem verebeket nemzenek a sasok, és patkányokat szülnek a párduczok ; ezt azonban alkalmazni nem akarom, mert tudom, hogy az igazi magyar közvéleményben él az az eszme és irányzat, melyet mi képviselünk, mi védelmezünk, mely mellett mindenkor síkra szállunk. [Helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Mi lenne az olyan ország népe, a mely függetlenségének, önállóságának még csak gondolatairól is lemondana? Micsoda jövőt érdemel az a nemzet, a mely fiait nem ilyen szellemben neveli. Az a nemzet nem számíthat fenmaradásra. Az az apa és anya, ki nem ily szellemben neveli gyermekeit, nem számíthat elismerésre, övéi tiszteletére, ellenkezőleg 16*