Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-26

26. országos ülés 1897. január 16-án, szombaton. 121 egyenetlenséget fog előidézni, nagyon Csalódik. Az eszmék, a melyekért mi síkra szállottunk, sokkal magasztosabbak, az érdekek sokkal szen­tebbek, semhogy azok előtt minden személyes aspiráczió el ne törpülne. (Élénk helyeslés a bal­oldal hátsó padjain. Zaj.) Vezéreink a törvényhozás tagjai; úgy, mint megtörtént akárhányszor más parlamentáris or­szágokban, épen jelenleg Ausztriában is ... Elnök: Kérem a képviselő urat, ez nem személyes kérdés; ez nem szavainak magyará­zata. (Nagy zaj.) Méltóztassék a képviselő úr vagy az egyikhez vagy a másikhoz, vagy mind a kettőhöz tartani magát. (Zaj.) Asbóth János: Távol van tőlem, hogy én a személyes kérdésben vagy szavaim értelmének helyreállítására vonatkozólag engem megillető felszólalási jogot oly terjedelemben kivánuám igénybe venni, mint a hogyan a t. elnökség a jobboldal egyik szónokának tegnap megengedte. (Nagy zaj.) Elnök: Kérek csendet! (Zaj.) Kérem, ne szakítsák félbe a szónokot. Asbóth János: Én szorosan a személyes kérdéshez kívánom magamat tartani és azzal szemben, a mit reám czélzólag a t. képviselő úr mondani méltóztatott, arra kívánok utalni, hogy nincs arra, semmi szükség, hogy azon vezéreink, a kik a magyar nép támogatása mel­lett ezen párt létrehozásában olyan nagy érde­meket szereztek, (Derültség a szélső baloldalon.) itt pótoltassauak. A mellett, hogy ők a törvény­hozás másik házábaa ülnek, szükség lehet arra, hogy itt e házban, melynek vitáiban momentán elhatározások is merülhetnek fel, az egységes vezetés és eljárás biztosíttassák, de hogy erről miként gondoskodunk, az a mi dolgunk s ezt bizza ránk a t, képviselő úr. Én nem szeretek személyes kérdésekben felszólalni; (Felkiáltások a szélső baloldalon: Lát­juk!) de ha már felszólaltam, meg fogja nekem engedni a t. ház és a t. elnök úr, mert meg­engedik a házszabályok is, hogy reflektáljak röviden arra is, a mit tegnap a i. pénzügymi­niszter úr mondott, midőn ő az ő sajátságos humorával ellenmondást konstatált abban, hogy mi a destruktív radikalizmussal szemben egy­felől nemzeti konzervatív irányt hangsúlyo­zunk, másfelől mégis a népjogok kiterjesztése mellett szólalunk fel. Elnöki Kérem a képviselő urat, ez nem személyes kérdés. Én kénytelen leszek a szót elvonni, ha a képviselő úr nem tartja magát tisztán a személyes kérdéshez. Ez ezáfolat. Asbóth János: Kérem, ez szavaim értel­mének helyreigazítása. (Élénk derültség.) A t. pénzügyminiszter úr ellenmondást konstatált szavaimban és én ezen ellenmondást alaptalan­KÉrVH. NAPLÓ. 1896—1901. II. KÖTET. nak derítem ki szavaimnak megmagyarázása által. Ha a t. miniszter úr nemcsak a pénzügy­minisztérium aktáit forgatná, hanem tekintetre méltatná, hogy mi történik a világban, (Derült­ség.) tudná azt is, hogy Angliában akárhányszor épen a konzervativek voltak azok, mint Dis­raeli, lord Randolph Churchill, a kik a nép al­kotmányos jogainak kiterjesztése mellett fel­szólaltak és azt keresztül is vitték. Ezért a természetes fejlődéssel járó kiterjesztése a nép jogainak nem ellenkezik e konzervativizmussal. A nép jogai ezen természetes fejlődésének meg­akasztása reakezionárius politika, a nép jogai­nak elkoufiskálása pedig forradalmi politika. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Győry Elek: Én csak egy szót akarok szólni, t. ház, mert itt ősakugyan személyes megtámadtatásról van szó. Azt hiszem, hogy kötelességünk érzékenyebbnek lenni, ha egy képviselőtársam azt mondja, azért szólottam így, hogy viszályt gerjeszszek közöttük. Ez az iu­tenezióknak a kutatása. Én sajnálatomat fejez­tem ki akkor is, mikor kezdtem beszédemet, hogy nem volt szerencsém a t. képviselő urat itt tisztelni; de megmondtam, hogy nem azért vagyunk itt, hogy egymásnak csak azt mondjuk meg, a mi kellemes, hanem azt, a. mi meggyő­ződésünk. Hogy őt pártvezérnek mondtam volna, azt nem tettem. (Zaj.) En csak abból következ­tettem, hogy azt mondotta mindig: mi, mi párt stb. Én nem tudtam, hogy a főrendiházra re­flektált a t. képviselő úr, (Derültség.) de min­denesetre bocsánatot kérek, ha illetéktelenül pártvezérnek neveztem volna. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Marjay Péter! Marjay Péter: T. ház! Győry Elek képviselő úr beszéde után nekem, mint papnak, azzal kel­lene beszédemet itt kezdenem, a mivel a tem­plomban végezni szoktam, hogy az ő beszéd­jére azt mondjam, hogy: ámen, mert ebben a beszédben annyi szent igazság foglaltatik, hogy egyetlen jó lelkiismeretű magyar ember sem mondhat egyebet (Zaj.) . . . Elnök : Csendet kérek! Marjay Péter: Ismétlem, arra a beszédre, a mit Győry Elek mondott, lelkiismeret szerinti kötelessége a magyar embernek más nem lehet, mint azt mondani, hogy : ámen. Én azonban tovább megyek, nekem is van egy kevés mondani valóm és méltóztas­sanak egy parányi türelemmel lenni, nem na­gyon sokáig veszem igénybe a t. háznak figyel­mét; rövid leszek, de őszinte és igaz. (Halljuk!) Azt mondták, hogy a költségvetési vita alatt a felszólalók legnagyobb része nem foglalkozott számokkal. Éu rögtön számokkal kezdem, le­gyen szíves a pénzügyminiszter úr is ide ball­16

Next

/
Oldalképek
Tartalom