Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-26

]20 26, országos ülés 1897. január 16-án, szombaton. mond valaki, álljon azért ott is helyt, ne tagadja meg ott se, s ne beszéljen mást ott sem, mint a mit itt beszélt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Midőn önök ezt a többség feladatául hirdetik, s nem egyszersmind a kisebbségének is, ez azt jelenti, hogy innen oda átmenni másként, mint az elvek feladásával nem lehet. Azt mondja továbbá t. képviselőtársam: »a kisebbség kötetelessége minden alkotmányos államban,* — s ez nagy tanulmányra mutat, mert egyet sem hagyott ki — »kötelessége, hogy bármi történjék bármily körülmények között, az alkotmány és törvénytisztelet gyökereit meg ne ingassa a népben, meg ne ingassa az országban.« Azt végezze el magával Pulszky Ágost képviselő ár, hogy minden alkotmány és nép és ország közt miért tesz különbséget. Én csak arra utalok, hogy ez nemcsak a kisebbség kötelessége, hanem első sorban kötelessége azoknak, a kikre az alkotmány a törvények megtartását, a tiszteletben tartás feletti őrködést és végrehajtást bízta. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Miért diszpenzálja t. képviselőtársam,Pulszky Ágost, a többséget? Én tudom, hogy miért; én értem, mert tudja, hogy ennek a kötelességének eleget sohasem tett. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Legkevésbbé tett eleget ennek a legközelebbi választásoknál, mert a t. miniszterelnök úr azzal védekezett a pártkassza és a hivatalos nyomás ellen, hogy »pecoatur intra muro8 et extra«. Pedig a ki törvényes kötelességét érti, annál sem intra, sem extra visszaélések történni nem fognak. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) És most engedjenek meg, hogy bár hosszasan vettem igénybe az önök türelmét, (Halljuk/ Halljuk!) röviden befejezzem beszédemet. Én azt hiszem, hogy nem vehetik rossz néven önök sem, — bár volna oly erős hangom, hogy be tudnék hatolni szívükbe — ha arra figyelmeztetem önöket, hogyha már magában óriási veszély az, hogy mindig egy párt van a kormányon, az még nagyobb veszedelem, hogyha önök az elért többségükkel annyira dicsekesznek, mert arra nézve rettenetesen szomorú példákat hoz fel a történelem, hogy az ilyen, minden áron, minden eszközzel a nép aspirácziójának, a nemzet jogaínak, a nemzet törekvésének elle* nére fentartott hatalom mire vezet? Arra, a mit mindnyájunknak kötelességünk kerülni, mert a sokáig elfojtott gőz végre is a kazánt robbantja szét, a melyért a felelősséget senki el nem vállalhatja. Gondoljanak csak arra vissza, a mikor Guizot kormányzott Fianeziaországban, a mikor a hivatalos jelölés, a vesztegetés, a presszió volt a jelszó, gondoljanak III. Napóleon idejére s Sedán majd megmagyarázza önöknek, hogy hová visz a hivatalos jelölés. Ezt a veszélyt elkerülni egy mód lett volna: a választási törvényt módosítani a jelzett irányban; de ha már ezt nem tették, legalább engedték volna érvényesülni a nemzet szabad akaratát a mostani választási törvénynél, hadd látta volna meg a kormánypárt és mi is, hogy ki mellett van a nemzet, mert ezt így tudni nem lehet S ha ily állapotok mellett onnét jön a felszólítás, hogy mondjunk le a közjogi harezról, ez a legnagyobb mértékben megütközésre méltó dolog. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mit jelent ez? Azt, hogy mondjunk le arról a törekvésről, a melylyel azt akarjuk elérni, hogy Magyarország anyagi és szellemi erőit saját czéljaíra idegen beavatkozás nélkül fordíthassa. Mi azt akarjuk, hogy szabad és független népnek független hazája legyen ez ország és önök arra biztatnak minket, hogy erről a törekvésről mondjunk le. (Igaz ! Úgy van ! a szélsőbalon.) De ha le is mondanánk erről, pedig nem lehet, nem szabad lemondanunk, még akkor is az, a mit önök el akarnak érni, a legborzasztóbb, a legiszonyúbb következményekktd járna, és ezért nékünk még ha szabad választás mellett jöttünk volna is kisebbségben ide, mivel ha lehetnének is idők, minők az 1711. és 1791., az 1608. és 1642-ik évek után voltak, midőn as elpuhult, a kegykereső nemzet megfeledkezve erejéről, önmagáról, s így szabad választás mellett érnének is többséget, ezen zászlót kibocsátani a kezünkből nem szabad. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, uraim, ha önök csak Deák Ferenczre hallgatnak és nem én rám, ő is azt mondotta, hozy az a nemzet, a mely lemond jogairól, végképen és örökre megsemmisül. Az önök felszólítása ezt teszi; mi pedig nem akarjuk, hogy ez a nemzet megsemmisüljön Mi küzdeni fogunk az önök minden agyarkodása és törekvése daczára is ezen zászló mellett s mert ezen költségvetés azon kárhozatos politikai rendszer kifejezője, én azt el nem fogadom, hanem pártolom Kossuth Ferencz igen tisztelt képviselőtársam határozati javaslatát. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Asbóth János képviselő úr kíván személye* kérdésben szólani. Asbóth János: Az előttem szólott t. képviselő úr szíves volt engem pártvezérré proklamálni. Kérnem keli az igen tisztelt 'képviselő urat, hogyha ő pártvezéreket akar proklamálni, tartsa fel azt a maga pártja számára, ott úgyis minduntalan új nézetek vannak. (Zaj a szélső baloldalon.) Ha azt hiszi a t. képviselő úr, hogy személyes rivalitások felkeltése által pártunkban