Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.
Ülésnapok - 1896-26
26. országos ülés 1897. jannár 16-án, szombaton. ] \ 7 pénze, hogy a regále-bérlő fizetett. Ezt most elvesztette. És talán enyhítettek ezzel a bérleteken? Nem, sőt ellenkezőleg, sokkal drágábbá tették és nagy jövedelmet húznak belőle. Én nem abból a szempontból fogom ezt fel, hogy ime ennyi a szeszadó jövedelme; Önök óriási jövedelmet húztak belőle és ezzel is a legnagyobb mértékben fokozták az indirekt adókat. Itt már rámutattak egy tüneményére annak a hirdetett szabadelvűségnek is, a mely szabadelvűség megint abban is nyilatkozott, hogy — mint már mondtam a regálé-megváltásnál — nem bíróhoz küldték azokat, a kik nem tudtak megegyezni, hogy pártatlan biró határozza meg a megváltási összeget az elvesztett jogért, hanem épen maga miniszter, a ki megváltotta, határozza azt meg. Hát ez is szabadelvííség, uraim'? Azt hiszem, a néppárt akkori tagjai, a kik akkor még nem nevezték magukat így, a 67-es alapon állván, készek voltak ezt megszavazni, csupán mi elleneztük, mi, a kik csak ugyan liberálisok vagyunk, és ezt a joggal s szabadsággal megegyeztethetönek nem bír tottuk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Van itt egy másik dolog is, a mire szintén méltóztatik hivatkozni a liberalizmus szempontjából. Azt mondják: minő liberális volt ez a párt már akkor is, mikor még nem is nevezte magát annak, — hiszen behozta az általános katona-kötelezettséget. Madarász József: Tartotta volna meg magának! Győry Elek: Elismerem, hogy mindenki köteles magát hazája védelmére kiképezni és helytállni, mert ez első kötelessége minden polgárnak mindenhol Ez magában helyes dolog, de az nem helyes, a mit Kristóffy t. képviselő úr mondott, hogy hiszen mi is elismerjük a pragmatika szankcziót, hogy tehát ennélfogva nekünk is nagyon helyes és hazafias dolognak kellene tartani, ha a közös hadseregbe dugjuk be németnek, német vezényszóra ifjainkat, kiknek németté kell lenni azon idő alatt, a mig ott vannak. Ne játszszunk azzal a pragmatika szankczióval, t. ház. . . . Madarász József: Nekünk nincs pragmatika szankcziónk! Győry Elek: . . . Van, de rosszul használjuk e nevet. Az 1848-iki törvények előszavába is becsúszott ez a szó pragmatika szankczió, de ez sem jelentheti azt, a miről önök beszélnek, s a mit úgy magyaráznak, hogy az közös hadsereget, közös külügyet stb. állapít meg. Ilyen a magyar jogban nem exisztál, mert a pragmatika szankczió egy császári határozmány, a melv Magyarországra nézve soha döntő, irányadó és érvényes nem volt és nem lehetett. A magyar törvényben császári pátens törvényként nem szerepelhet. (Egy hang jobbfelől: Ez nem helyes!) Megengedem, hogy a t. képviselő úrnak császári pátensekkel hoznak törvényt, de nekünk nem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A pragmatika szankezióra nézve, hogy másra ne utaljak, mint Deák Ferenczre, a ki pedig sok rosszat magyarázott ki belőle, elég utalnom arra, hogy a mit nálunk ez alatt érteni lehet, 1723 : I. és II. törvényezikk. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A császári határozmány nálunk irányadó és törvényes nem lehet, bárha be is csúszott a törvény előszavába, úgy mint az 1867 : XII. törvényezikkbe is becsúszott a »birodalom« szó, de azért azt a törvények helyett idézni és használni, sem jogunk sem érdekünk (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) és annál kevésbbé ismerjük el azt, hogy abban az 1723-iki törvényben világos szavai értelme szerint másról volna szó, mint a kölcsönös védelemről és a fejedelem azonosságáról, ez azonban nem a fekete-sárga zászló alatt harezoló közös hadsereg joga, s nem Magyarország legéletbevágóbb jogának feláldozása. És hogy a pragmatika szankcziót emlegetjük a törvény helyett, ez csak arra mutat, hogy erre főleg az iliiberalizmus vállalkozik, tudniillik dobálózni olyan szavakkal, a melyekből később fegyvert kovácsolhatnának ellenünk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondják, mint említem, ott van az általános katona-kötelezettség. Ez is liberális vívmány ? Azt hiszem, a liberalizmus mégis valami szabadságot is jelent. (Tetszés a szélső baloldalon.) Liberális párt-e az, a mely behozza a kétéves önkéntességet, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és vájjon olyan nagy liberalizmus-e az, a midőn abban a helyzetben vagyunk, hogy a kabáttal együtt törvényt és jogot kell cserélni ? Már méltóztassék megengedni, a hol az állam jogairól s a polgárok jogairól helyes fogalmak uralkodnak, ott a haderő sem lehet más, mint testület az államban, csak testületi jogokat bírhat, csak fegyelmi szabályai lehetnek, de ebben a testületben idegen büntetőjog nem érvényesülhet a magyar honpolgárokra. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És teljes lehetetlen, hogy a mint valaki a katona-kabátot magára ölti, egyszerre elavult, rossz s idegen törvények alá kerüljön. A liberalizmus azt követeli, hogy a mig béke van, ha valami olyat követ el, a mi nem katonai dolog, — például ha nem hagyja el őrállomásai, nem engedetlen a felsőbbség iránt, hanem például lop, rabol — akkor ne tartozzék más törvény alá, ne alkalmaztassák más jog. Miért? Azért, mert fegyverrel teljesíti hazája iránti kötelességét? Katona és katona kösött sem becsület, sem jogok dol-