Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-26

1 1 g 26. országos ftlés 1897. január 16-án, szombaton. gában különbséget tenni nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem is a liberalizmus hozta be az általános kötelezettséget. Behozta már 66-ban John miniszter, pedig azt senki sem gyanúsíthatja, hogy valami rettentő szabadelvű ember volt. Lássuk tovább is a túloldal szabadelvtíségét. Itt van a főrendiház szervezése; ezt is az a politikai rendszer alkotta ínég. Beleillik-e a főrendiház akármilyen modern állam keretébe? Azért harczoltunk 48-ban annyit, — akkor csak hirtelenében nem alkothattunk külön törvényjavaslatot erre — hogy itt még főrendek legyenek saját jogon, sőt mi több, a tőke túluralma érvényesüljön ott is, és ne arra alapítsuk a tagságot, kinek mennyi az érdeme, képessége, hanem arra, ki mennyi adót fizet ? Ilyen szervezetét liberálisnak mondani senki sem fog. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Közbeszólásra a néppárt felé fordulva.) Önöknek ez a liberalizmus is sok! Épen ily liberális alkotásokat létesítettek a közigazgatás terén. Az volt a főszempont, hogy a tisztviselő minél könnyebben lehessen felülről dróton rángatható, a szerint mint a belügyminiszternek, vagy a többi miniszternek tetszik. Mert mikor azt indítványoztuk, hogy egy tisztviselő csak törvényes rendeletnek tartozik engedelmeskedni, még azt is ellenezték. És oda is beleültettek egy nem liberális intézményt, a virilizmnsí. Szeretném tudni, miért volna nagyobb képessége a közigazgatási ügyek intézésére annak, a ki több adót fizet? Azt mondják, hogy mert nagyobb mértékben viseli az állam terheit több jogot is kell neki adni. Ez a leghamisabb elv. Hát az a szegény ember, a ki 5 —10 forint adót fizet, a maga erejéhez képest nem viseli annyira az állam terhét és nincs annyira érdekelve az állam jólétében, mint a ki ezreket fizet? Az igazi liberalizmus szerint a tehetségnek kell érvényesülni, nem a tőkének, mert a tőkének mindenütt való túluralomra jutása megszüli majd a másik jogválságot, a mely akkor áll be, ha majd ez országban csak nagy urak, hitelezők s adósok lesznek. A közigazgatási bíráskodásra hivatkoznak talán, mint liberális vívmányra? Kár lesz erről beszélni, mert a liberalizmus, mely abban nyilatkozik, semmivel sem különb, mint az, a melyet eddig jeleztem. Az oda utalt ügyekkel, kivéve a pénzügyi részt nem sok dolga lesz annak. De ha lenne, is, ép a legfőbbek el vannak vonva tőle. Micsoda liberalizmus példának okáért az, a mikor például a belügyminiszter kimondhatja, hogy így kell cselekedni ,az alárendelt rendőri tisztviselőtől pedig ő hozzá jön a fellebbezés. Hát ez is liberalizmus? Ez nem közigazgatás, hanem rendőri államba való legnagyobb önkény, a mely lehet liberalizmus azoknak, a kik kiléptek a pártból a liberalizmus miatt, de mások előtt a liberalizmus színével nem fog bírni. Felhozták már, hogy párt viselheti-e joggal a liberalizmus nevét, fel meri e tűzni zászlójára a liberalizmus jelszavát a választásoknál is ? Az a párt, a mely 30 esztendő alatt nem talált időt és módot soha arra, hogy a választási törvényt módosítsa, (Igaz! Ügy van! « szélső baloldalon.) a mely párt a választási törvényt megtette adóvégrehajtóvá ? A törvény megállapítja a katonai kötelezettséget, de azt nem mondta ki, hogy a ki terhet visel, annak legyen joga is. Értem én azt, a ki azt mo.idja, hogy ennek a jognak csak ott lehet határa, a hol a magyar hazafiság biztosítva van ; de hogy a választási jog kiterjesztésére annyi idő alatt soha törvényjavaslatot elő nem terjesztettek, ez a legvilágosabb bizonyítéka annak, hogy nem liberálisok; bizonyítéka annak, hogy az a párt ilyen törvények fentartása nélkül a maga párturalmát fentartani képes nem volna. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Hiszen a mi választási törvényeink szerint csak annak, a ki az adóját megfizeti és a hivatalnoknak lehet választási joga. Ezzel ki van válogatva a legnagyobb része azoknak a jómódiiaknak és hivatalnokoknak, kiknek joguk van befolyást gyakorolni a politikára Ez minden, csak nem liberalizmus. De liberalizmusról legkevésbbé lehet beszélni ott s akkor, midőn a liberalizmus alatt mégis csak azt lehet érteni, hogyha az egyén joga, hogy a maga tehetségei alapján testi és szellemi erejét a maga czéljaira szabadon fejthesse ki, hogy ezt épen hazaijuktól tagadják meg. Micsoda liberalizmus az, a hol Magyarország függetlensége és önrendelkezési joga mindennap csonkíttatik s folyton csonkítására törekednek. Ott liberalizmusról beszélni nem lehet, csak azért, hogy az egyházpolitikai törvényeket meghozták, a melyekre azt kell mondani, hogy valóban liberálisak. Egy dolog bizonyos azok után, a miket előadtam: hogy ez sem azon politikai rendszer természetében, sem annak állandó törekvésében nem rejlik, hanem az egy kivételes eset a körülmények kényszere alatt, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) de abszolúte nem lehet kifolyása annak a politikai rendszernek, mely minden más téren a liberalizmusnak ellentéte s nem kifolyása az állandó, határozott szabadelvű iránynak, Liberális csak az, a ki állandóan, fokozatosan, mindig folytonosan az igazi szabadság elérésére törekszik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Egyénileg és hazájáért (Helyeslés a szélső baloldalon.) liberálisok voltak azok, a kik 1848-ban küzdöttek a liberalizmusért. De önnök