Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-25

104 25. országos ülés 1897. január 15-én, pénteken. a mely keserűséggel úgy is csordultig volt, annyira megtöltötte, hogy abba már több bele sem fér. Az egyházpolitikai törvények megalkotása tehát a néppárt keletkezésére csak alkalom volt, az ok évtizedekkel előbb már fenforgott. Ez a néppárt tehát mindazokat magában foglalja valláskülönbség nélkül, a kik elégedetlenek a a liberális pártnak hitetlen, keresztény telén irányával. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Ez a párt foglalja magában mindazokat, a kik ápolják e hazának ősi hagyományaiként az Istenhez és királyhoz való hűséges ragaszkodást. Madarász József: Hát a hazához ? MÓCSy Antal: A hazához való hűséget is, mert épen azoknál, kiknél megvan az Istenhez való hűség, van meg leginkább a hazához való hűség is. És igen t. barátom, — azaz barátságával nem dicsekedhetem, — (Derültség.) tehát t. képviselőtársam jól tudja hogy Jézus, a keresztény vallás alapitója Jeruzsálemmek, tehát ő hazájának bekövetkezendő pusztulását látván, a hazafiúi fájdalom könyeire fakadt. A jó keresztény tehát szükségképen jó hazafi. És mert a néppártban összecsoportosúltak úgy vannak meggyőződve, hogy Magyarország a második ezredévet csak az elsőnek keresztény alapjain fogja méltóan betölthetni, nemcsak a katholikusok, hanem minden vallásbeli hithűek tömörültek és fognak kétségtelenül ezután is tömörülni, hogy visszaállítsák a kormányzatot ismét a régi, keresztény alapra. (Ügy van! a haloldal hátsó padjain.) A fölirati vita alkalmával az idő előrehaladottsága miatt nem mondhattam el mind azt, mit elmondani akartam. Megragadom tehát most az alkalmat, válaszolni egynémely kérdésre és megjegyzésre, melyek a néppárthoz intézve lettek a 48-as oldalról. T. képviselőtársam, Polónyi úr, mintegy megakarta vonni a néppártiaktól a jogosultságot, hogy a katholikusok nevében beszéljenek és kérdezte, kiktől vették ehhez a mandátumot. Hát, igen tisztelt Polónyi úr, ki itt a parlamentben ez idő szerint nyolezadmagával ül, kitől nyerte a jogot, hogy beszéljen az ország 48-asai nevében. Egy kerület, a hajdúszoboszlói hatalmazta fel reá. Mi sem kaptunk mandátumot az ország hithű polgáraitól, bár mi ezek nevében kívánunk beszélni, de mi programmot adtunk, még pedig Pulszky Ágost t. képviselőtársam fölirati előadó szerint világos és határozott programmot, és ezen programm alapján választottak meg minket képviselőkké. Ha tehát ő a szoboszlói mandátum alapján feljogosítva érzi magát itt a 48-asokat képviselni, mi is feljogosítva érezzük magunkat ugyancsak mandátumunk és programmunk alapján a katholikusok, sőt a többi vallásúak számára is követelni a vallásszabadságot Erről az oldalról Komjáthy t. képviselőtársam is tett néhány megjegyzést. Felirati javaslatunkat bírálva, azt mondta, hogy a néppárt a 67-es kiegyezéshez még erősebben látszik ragaszkodni, mint a szabadelvű párt. Azt is mondta, hogy úgy látszik, hogy a néppárt oly igen-igen szükségesnek tartja a monarchia két fele közti kapcsot, hogy azt oly módon hangoztatja, hogy ennek érdekében nem riad vissza semmi áldozattól sem. Erre vonatkozólag egy kis felvilágosítással kell szolgálnom. Azt hiszem, Komjáthy úr nem helyesen használta azt a kifejezést, hogy a 67-es alaphoz erősebben ragaszkodunk. Ezt mi nem vindikáljuk magunknak, hanem azt hiszem, neki azt kellett volna mondania, hogy neki úgy tűnik fel, hogy a néppárt őszintébben és hűségesebben ragaszkodik a 67-es alaphoz. (Helyeslés bál felöl.) Miért? Méltóztassanak emlékezni arra, midőn 8 Felsége gr. Khuen-Héderváry horvát bánt, a többség kebeléhez tartozó férfiút leküldötte Budapestre kormányalakítás végett, akkor történt az meg, hogy az ij;en tisztelt szabadelvű párt szóba sem akart vele állani, sőt ki lett adva a jelszó, hogy inkább a szélső ellenzékhez fognak csatlakozni ; ezt az akkori lapok mind egy héten át hangoztatták, sőt épen mivel hangoztatták, tisztelt elvbarátom, Asbóth János úr indíttatva érezte magát itt a parlamentben ez iránt interpellácziót intézni, a midőn aztán szép alkalmas módon a visszaszívás megtörtént. Tehát igenis mi, a kik a 67-es alap híveinek vallják magunkat, mondhatjuk azt, hogy őszintébben és hűebben ragaszkodunk ahhoz, ragaszkodunk azért, mert mi annak daczára, hogy ezt sem tartjuk változhatatlannak, mint semmi emberi intézményt, meg vagyunk arról győződve, hogy mint minden emberi intézményt, úgy ezt is el fogja majd érni az a közös sors, hogy változás alá fog esni. Azonban úgy vagyunk meggyőződve, hogy ez idő szerint és most még emberileg belátható időkig a 67-es alap Magyarország érdekeinek megfelel, és nem taktizálásból, hanem őssinte meggyőződésből ragaszkodunk hozzá (Úgy van! a baloldalon.) Azonban, t. ház, ebből épen nem következik az, a mit t. képviselőtársam, Komjáthy Béla úr levont, hogy mi Ausztriával a kiegyezést minden áron meg akarjuk csinálni. Madarász József: Világos! MÓCSy Antal: Nem világos. Mert felirati javaslatunkban világosan megmondtuk azt, hogy mindkét fél érdekében allénak tartjuk a kiegyezést, azonban csík mindkét felet kielégítő módon, vagyis az igazság és méltányosság alapján kívánjuk azt megkötni. -.<•-•, , .-. ; >