Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-25

25. országos ülés 1897. január 15-én, pénteken. JQ5 Pár szóval kell még visszhangot adnom arra, a mit Meskó László t. képviselőtársam itt, erről az oldalról, nekünk tanácsképen adott. 0 a néppártnak viselkedését felfelé túlságosan lojálisnak tartotta és azt a tanácsot adja nekünk, hogy inkább lenn a népnél kellene keresnünk a támogatást. Én ezt igen különösnek találom az én képviselőtársam részéről. Hát ő a múlt esztendőt egészen átaludta? Nem volt talán az országban ? Hiszen az egész múlt esztendőt a néppárt arra használta fel, hogy az ő programmját a néppel az ország minden vidékén megismertesse, a népet felvilágosítsa és az ő elveit a nép körében minél szélesebb alapon meggyökereztesse. Hiszen 80 népgyűlést tartottunk. Többet, mint azt ország összes pártjai együttvéve. Hát mi, mielőtt Meskó László képviselőtársam ezt a tanácsát adta volna, már a legszélesebb mértékben gyakoroltuk, és ha Isten megsegít, ezután is fogjuk gyakorolni. De abban igaza van, hogy mi fölfelé is iparkodunk lojalitásunkat kimutatni. Igenis, mert mi úgy tudjuk, hogy a mi felséges királyunk, uralkodónk csakugyan méltán megérdemli a »legalkotmányosabb« elnevezést. Ily uralkodóval szemben igenis illik ez annyival inkább, mert a haza érdeke, a magyar nemzet érdeke is megköveteli a lehető legnagyobb mértékig lojálisnak lenni. Mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy a magyar nemzet a múltban is — ezt történeti adatok bizonyítják — akkor volt mindig legerősebb és a leghatalmasabb, mikor királya és népe egymást megértették, midőn a király és népe egymás iránt a legnagyobb bizalommal viseltettek. Midőn tehát ezen kölcsönös bizalom mellett a vallás-erkölcsiség alapján áll és lojalitását hirdeti, ezzel csak a magyar nemzetet akarja erőssé tenni. Azért mi néppártiak programmunknak mintegy alapkövévé tettük a vallás-erkölcsiség ápolását minden téren, azért mi ezt és a felséges törvényes uralkodó iránti hűséget ápoljuk magunkban és a népben, és minden törekvésünk oda irányúi, hogy ő Felségének a mi szándékaink iránt való jóakaratát, bizalmát minél nagyobb mértékben megnyerjük. De oda is törekszünk, hogy a nép is megismerje a mi elveinket; oda törekszünk, hogy a nép megismervén a mi progranununkban lefektetett elveinket, azoknak a nemzet jói felfogott érdekében való helyességét, hozzánk őszintén csatlakozzék. így akarjuk mi, a vall ás-erkölcsiség alapján állva, ő Felsége az uralkodó és a nép között a viszonyt minél bensőbbé és jobbá tenni. Ez is képezi a néppárt törekvését, czélját. Mi ebből titkot nem csinálunk a képviselőházon kivűí, nem csinálunk itt bent, sőt minden alkalommal KÉPVH. NAPLÓ. 1892—1901. II. KÖTET. hangoztatni fogjuk ezt, mert azon benső meggyőződésben vagyunk, hogy minél inkább teszsziik ezt, annál hűségesebb polgárai vagyunk e hazának, annál nagyobb szeretettel ölelünk minden polgártársunkat vallás- és nyelvkiilönbség nélkül keblünkre. (Helyeslés a baloldalon.) A költségvetést a részletes tárgyalás alapjául igenis elfogadom, azért, mert a részleteknél is fel akarunk szólalni és a mennyire lehetséges, a nép helyzetén javítani. Azonban már előre kijelentem, hogy az appropriácziónál, minthogy ezen kormány iránt liberális elveinél fogva bizalommal nem viseltetünk, a költségvetés végrehajtását és effektuálását megszavazni nem fogjuk. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Pichler Győző képviselő úr félremagyarázott szavainak helyreigazítása végett kivan szólani. (Halljuk! Halljak! a szélső balfelöl.) Pichler GyőZő: T. ház! Kegyes elnézésüket kérem, hogy bár az idő előrehaladott, mégis néhány perezre a t. ház becses figyelmét igénybe akarom venni; még pedig félremagyarázott szavaim helyreigazítása czímén. (Halljuk! Halljuk! a szélső balfelöl.) Azt mondta az előttem szóló t. képviselő úr, hogy én azt állítottam, hogy ők a kormánynyal tartanak. Kijelentem, hogy ez a kifejezés, ha mondtam, — én ugyan úgy tudom, hogy máskép mondtam, — nem akart egyrészt sértés lenni a néppártra, másrészt nem akart sértés lenni a kormánypártra. (Derültség a szélső baloldalon és jobbfelöl) És így félremagyarázott szavaimat egyszerűen meg akarom magyarázni előttem szólott t. képviselőtársam szavaiból. Tudniillik én is megmaradok az ő példájánál, az egyszeri czigány históriájánál. Az egyszeri czigány igenis eljött a plébánoshoz menyasszonyával, bizonyára azért, hogy az egyház szent áldását házasságára kinyerje. Mielőtt az egyházi szertartást a plébános megkezdte volna, figyelmeztette a vőlegényt, látja-e, hogy ripacsos és göröngyös a menyasszony arcza, és ezen figyelmeztetés után összeadta őket. Én felosztom a szerepeket; elfogadom,hogy a költségvetés ripacsos és göröngyös, t. képviselőtársam pedig a vőlegény; a különbség csak az, hogy a vőlegény azt felelte a plébánosnak : Jaj, főtisztelendő szent atyám, én a göröngyöket, én a ripacsokat nem látom. O egyebet látott a menyasszonyon. De igen t. képviselőtársam egész beszédében folyton azt hangoztatta: látom a ripacsokat, a gölröket s mégis elveszem a menyasszonyt. Ez okozta tévedésemet. Talán nagyon nehéz a felfogásom, de sajnos, ezt még most sem tudom magamnak megmagyarázni. (Tetszés a szélső baloldalon.) Elnök: Arányi Miksa képviselő úr hasonló czímen kér szót. 14