Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-11

11. országos ülés 1896. deczember 11-án, pétiteken. 9] bizalma szólít a haza szolgálatára. De a pénzen vett szavazat nem a nép bizalma, hanem a nép bizalmának kijátszása. Oly törvényhozókra, kiket a pénzbeli vesztegetés juttat a nemzet tanácsába, nehéz időben a haza bizton nem számíthat. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) De ne ín számíthat Felséged sem. A történet azt tanítja, hogy a ki pénzen szerzi a megbízatást, az rendszerint csak pénzért hajlandó teljesíteni a honfikötelességet, de egyúttal hajlandó pénzért meg is szegni azt. (Zajos helyeslés a szélső haloldalon.) Jól tudták ezt elődeink is és nem is késlekedtek szigorú törvényekkel sújtani a vesztegetőt. De a legjobb törvény is, ha azt mellőzik, vagy végre nem hajtják, rosszabb, mint a törvény teljes hiánya. Törvény nélkül a vesztegetés csak erkölcsi fogyatkozás, a mellőzött törvény daczára gyakorolt vesztegetés azonfelül még törvényszegés is. Az alkotmány minden ereje és Felséged királyi hatalma is elvégre a törvény tiszteletén alapszik. De a törvénytisztelőinek el kell enyészni, ha oly kormány áll a nemzet élén, a mely behunyt szemmel nézi, ha az ő hatalma érdekében a törvényt lábbal ti porják.« É szavakkal akarjuk mi a koronának tudtára adni, hogy mi történt a legközelebb múlt választásokon. A pénzzel való vesztegetésnek egy oly hallatlan mértéke, hogy ledér gondolkozású férfiak már azon gondolkoznak, hogy egy országos választás keresztülvitelére egy részvénytársulat alakítása jelentékeny politikai és anyagi előnyökkel járhatna, és hogy mindenesetre pénzzel Magyarországon egy általános országgyűlési választás minden irányban és minden érdekben keresztülvihető. Én tudom, hogy ez a gondolkozás gonosz, alávaló és alaptalan; én meg vagyok arról győződve, de maga az a körülmény, hogy ily őrült eszme valamely ember agyában megfogamzhatik, maga ez a körülmény abból magyarázható, hogy látták, miként ment végbe a mostani választás Magyarországon. ízléstelen is volt ez a választás sok részben, a mely nyiítan törvényekbe ugyan nem ütközik, de a melytől eddig a . magyar közélet visszariadt, hogy főispánok, mint valóságos főispánok, egyúttal képviselőjelöltek legyenek tömegesen, hogy az ellenzéket úgy szorítsák ki a kerületekből, továbbá, hogy osztálytanácsosok, ügyészek, bírák, szolgabírák egész tömege, saját hivatalos területükön, tömegesen jelöltessenek, és hogy azok a jelölések rendes, hivatalos órák alatt a kormány által osztogattassanak, mint a hogy történt itt Magyarországon. Igen jól emlékszem III. Napóleon rendszerére, a ki a hivatalos jelölések rendszerét megalapította. Az egész müveit világ politikai lelkiismerete zúdult fel ellene és a hivatalos jelölésnek szava megbélyegzést jelentett minden képviselőre, minden törvényhozóra. Ma ezt keresték, ma az a kitüntetés, ma az az élet, ma az a diadal, ma az a győzelem, hogy valaki hivatalos jelölt lehessen. A mitől fiatal korunkban irtóztunk, a mit fiatal korunkban lehetetlennek tartottunk, hogy itt egy miniszteri hivatalhelyiség kettős vagy hármas szobájában adják-vegyék pénzen, pénz nélkül, javadalmakért, előnyökért a képviselő-jelöléseket, jelölteket küldjenek oly kerületekbe, a melyek a jelöltnek soha hírét sem hallották, soha képét sem látták és soha képét sem fogják látni, (Derültség a szélső baloldalon.) és az ilyen választásokat nevezték a nemzet bizodalraának, (Derültség és tetszés a seélső baloldalon.) hogy elmenjen egy kerílletbe egy budapesti férfiú, kinek nevét saját testvérein és sógorain kivtil Budapesten sem ismeri senki, de zsebében van 50.000 vagy 100.000 forint; legalább az a közhír, az a közvélemény, és bizonyítékokat is tudnék némely esetben állítani, hogy elmenjen egy kerületbe és azt mondja: ne kérdezzétek, ki vagyok, mi vagyok, mi voltam, honnan jövök, elég, hogy van 50.000 forintom; hogy így legyen megkezdve nálunk a választás, így induljon meg a közvélemény fellendülése, így gyakoroltassák a sajtó-, a gyülekezési- és szólásszabadság, (Élénk derültség a szélső baloldalon) mint ahogy a t. bizottsági előadó úr mondja, ez már egyes helyeken a politikai erkölcsök akkora sülyedése, a melynél mélyebb már nem igen lehet. És azt mondja a t. bizottsági előadó úr, hogy ezen óriási többség megalakulásának bázisa az, hogy a kormány és a többség tagjai határozott programmal léptek a választók elé és ez a programm állott a párt összes tagjainak összhangzó nyilatkozatában. A t. bizottsági előadó úr emlékező tehetsége nem hosszú, nem erős, nem mély, mert hogy a t. kormány és a t. többség tagjainak mi a programmja, mi az az egyöntetű, egynemű programúinak nevezhető nyilatkozat, a melylyel a választások elé mentek: mi ötvenketten, a hányan vagyunk, mindig kerestük október 6-ikától november 5-ikéig vagyis az országgyűlés feloszlásától a választások befejezéséig, és nem találtuk ötvenketten, a t. bizottsági előadó úr maga meg megtalálta volna? (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) És ez is egyik ok, a miért nem fogja megköszönni a többség a védelmet, melyben részesítette. Majd meglátjuk, t. bizottsági előadó úr, itt lesz a kiegyezés Ausztriával, itt lesz ez a szerencsétlen quóta. Hisz erre találnak majd nyilatkozatokat a többség és a kormány tagjai részéről, hogy miként nyilatkoztak választóik előtt a quótára nézve. Találunk ilyeneket, megtaláljuk, hogy ők nem lehetnek bölcsebbek, mint a múltkori quótabizottság javaslata. Majd meg 12*